Pókerparti Párizsban

Pókerparti Párizsban

 

A dzsentrivilág kártyás „hőseire“ emlékezve.

 

Szajna-parton ül a páros,

kezükben csak kártya van.

Csodálja az egész város,

s vélem együtt áll szavam.

 

Pókercsatát vívnak ketten,

tét talán a szerelem...

(Elejtettem, amit vettem,

otthon majd megszerelem!)

 

Azért mégis különös ez.

Kártyalappal küzd az úr?

Hölgye fején dicsfény övez,

magasból hull rá azúr.

 

Tán ha élek ezer évet,

elhárul a bökkenő:

kártyacsata vethet véget...

vagy szerelme lesz e nő?...

 

E tudatban várok egyre,

gyökereznek lábaim,

s míg a parti tart a hegyre,

éledeznek vágyaim.

 

Nosza, rajta, ossza újra!

Beszállok a partiba.

S ha e hölgy itt vágyik újra,

meghívom egy lagziba!

 

Majd a végén, ha jő a nász,

pókercsata dönti el,

hogy az éji vad lámpaláz

melyikünket önti el.

 

2019. augusztus 17.