Pálpusztai

Pálpusztai

 

 

A főkóstoló

 

 

              Volt nekem egy kedves sógorom, sajnos évekkel ezelőtt elvitte a rettegett – és talán a legjobban arató – kór, a rák. Isten nyugosztalja szegényt! De mielőtt elment, hagyományozott ránk néhány történetet. Ezek közül próbálok itt megörökíteni két epizódot.

 

Kőműves volt. Egy alkalommal a munkahelyen reggeliztek. Mivel nagyon szerette a címben szereplő sajtot, ezen a napon éppen azt vitt reggelire. Amint falatozott, a többiek dühösen szidták, mert felfordult a gyomruk.

 

           (Közbeszúrom, hogy egyetlen alkalommal lett volna részem megismerni eme szörnyűség ízét, bukéját, de nem tudtam rászánni magam. A feleségem hozta a munkahelyéről, ahol az egyik ágazatban ilyen terméket is készítettek. 6 réteg nejlon zacskóba csomagolta, a külsejét meg papírba, de a buszon a közelében ülők még így is nagyon szimatoltak, fintorogtak. Nem bírtuk megkóstolni, a gyomrunk liftezett az aromájától, hát odaadtuk a kutyának. Az örömmel odaszaladt, de az első szimat után visszahőkölt, és csak sokára békült meg vele. Végül hősiesen befalta. Az illatát leginkább a – legalább egy hétig – napon érlelt disznóhulla szagához hasonlítanám. Bár némi köze az elöregedett lábszagnak is van hozzá. Tudom, mit beszélek, mert állatorvosi szaksegéd minőségemben sajnos gyakran kellett ilyen tetemet felboncolnom...)

 

Szóval a munkatársai nem voltak vidámak az ő vitézségétől, amivel rendre gyűrte lefelé a falatokat. Egyikük azonban késve érkezett, és már kint megértette, miről folyik a harsogó duma. Belépve csak annyit mondott:

 

           – Mert finnyásak vagytok, az a ti bajotok! Adj egy falatot! – folytatta a sógorhoz fordulva.

 

Az egy gyönyörű katonát kent neki, és átnyújtotta. Egyszerre kapta be a hatalmas szeletet, de néhány rágás után mindkét kezével a szájában kotorászva próbált megszabadulni a bűzlő valamitől. Szaladt a kancsóhoz, hogy leöblíti – üres. A kanna úgyszintén. Rohan ki a kerti csaphoz – vízkorlátozás miatt csak csepeg. Előző nap jókora eső volt, hát lehajolt egy tócsához, és abból a tenyerével lapátolt a szájába, hogy valamiképpen kimossa. A munkatársak meg ide-oda düledeztek a röhögéstől...

 

           – Na, ki a finnyás? – harsogták kórusban.

 

Lassacskán beszédképessé téve magát, ő is megszólalt:

 

– Mit adtál te nekem? Szart?

 

 

 

Megéri a pénzét

 

 

           Egy más alkalommal irodaházat újítottak fel. Épp a lépcsőháznál tartottak. Lezárásra nem volt szükség, közben az ott dolgozók simán közlekedhettek.

 

Itt is elérkezett a reggeli ideje. Talán nem kell mondanom, hogy megint a híres-nevezetes Pálpusztai sajtot tűzte terítékre, s jóízűen falatozott – immár egyedül. A többiek, mikor értesültek, mi a reggelije, valahova máshova telepedtek. Ő a lépcső alatt vidáman küldte bendőtölteléknek a falatokat, s mikor végzett, ivott egy jókorát. Miután rájött, hogy „idő előtt“ fejezte be a reggelit – azaz van még bőven idő, mielőtt folytatni kell a munkát – valami turpisságon törte a fejét. Hiszen valamivel csak ki kell tölteni a szabadidőt, mert a „legjobb pihenés az aktív pihenés“...

 

Elcsomagolt, és a sajt csomagolópapírját megfogva, a belső – sajtos – felével gyönyörűen lekezelte a korlátot. Hátha tartósabb lesz... Aztán fogta a cókmókját, és megkereste a társakat.

 

           – Figyeljétek a csajokat, ha mennek ebédelni! – súgta nekik, s lassacskán nekifogtak a munkának.

 

Dél következett, mindenki úgy telepedett le enni, hogy szemmel tarthassák a lépcsőházat – helyesebben a lépcsőkön közlekedő irodista – hogy ne mondjam: úri hölgyeket. Egyik kényesebben jött, mint a másik, egészen a bekent szakaszig. Ott aztán felborult a rend, mert egymás után mindegyik az orrához emelte a kezét, aztán egy hirtelen mozdulattal a háta mögé rejtette.

 

           Az összeszokott csapat tagjai meg azt se tudták, mivel tömjék be a szájukat, hogy hangosan ne röhögjenek. Miután kimulatták magukat, csak ennyit mondtak:

 

           – Te Jani, te aztán megéred a pénzed!

 

 

2019. június 14.

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1lpusztai_sajt

https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%BAzsfl%C3%B3ra