Őszinteség a köbön

Őszinteség a köbön

(Három vers)

 

Őszinte pofon

 

Mindig tudtam kire kenni

elkövetett csínyeim,

mígnem aztán elfogytak a

ráutaló címeim.

 

Úgy gondoltam, egyszer élünk,

leszek végre őszinte,

eddig úgyis mind megúsztam,

legfeljebb, ha meginte

 

néha-néha az anyukám,

ki a béke híve volt,

s a nyakleves okvetlenül

más nyakára vándorolt.

 

Megmondtam hát, hogy ez egyszer

a jómadár én vagyok,

néhány pici tízezres kár...

elenyészők, nem nagyok!

 

Az anyukám nem mosolygott,

dühöngött ez alkonyon,

s néhány tízszer ismételve,

csattant keze arcomon.

 

Mért mondjon hát a kis ember

a szülőnek igazat?

Ha a pofon tenyeréből

őszintén is kiszalad...

 

2017. október 29.

 

 

Őszinte vallomás

 

Őszinte volt vallomásom,

azért nincs már barátom.

Elmondtam a jelentését,

miről szólt ma az álmom.

 

Azt hihette, hogy a végén

kicsalom a pénzövét,

s kihasználom a jóságos

természete bűvkörét.

 

Felém se néz, amióta

ez az dolog megtörtént,

vagy ha mégis, puskacsőben

rejtegeti a töltényt.

 

Nem is mondok el én többé

soha semmit senkinek,

lenyelem az álmaimat,

úgy lesz minden rendicsek.

 

2017. október 29.

 

 

Az őszinteség foga

 

Őszinteség volt az oka,

hogy a párom elhagyott.

Megmondtam, és nem tagadtam:

a szerelem megcsapott.

 

Bizony, úgy, az igazságnak

méregzacskós a foga...

Hogy a párom elhagyott, az

őszinteség az oka!

 

2017. október 29.