Milyen az ember? 5.

stapi•  2018. szeptember 24. 20:42

Milyen az ember? 5.

 

 

              Újabb élménnyel „gazdagodtam“ tegnap. Azt gondolom, jobb lenne, ha ezzel szegényebb maradtam volna...

 

Az iskola, pedagógus, gyerek viszonylatában úgy tűnik, kibékíthetetlen ellentét feszül. Hogy ne mondjam: elszakíthatatlan köteleket feszítettek ki „valakik“. És bizony, talán a „valakik“ mi magunk vagyunk.

 

Elmondom az álláspontomat, még ha megköveznek is érte! S majd utána rátérek az ellentétek lefestésére.

 

           Amikor még általános iskolás voltam, a jelenlegi osztály létszámok 3-4-szerese volt jellemző az iskolánkban. Valami úton-módon mégis volt rend és fegyelem. „Persze! Mert a tanárok verték a gyerekeket!“ – ordíthat mos fel valaki a „túloldalon“. De biztosíthatok mindenkit, hogy ez nem igaz. Kaptam körmöst, pacsit mogyoróvesszővel, kaptam kokszit és pofont nem egyszer, nem is kétszer. Mégis nyugodt lelkiismerettel kijelentem, hogy: nem, nem verték a tanárok a tanulókat!

 

Neveltek minket! És ez nagy különbség. Minden embernek meg kell(ene) tanulnia még gyermekkorban, hogy mindennek következménye van! És én ezektől a következményektől lettem becsületes, békeszerető, emberséges, – és kitartó az elveim mellett. És a mai napig hálás vagyok azon tanároknak, nevelőknek, akiktől ezeket az – akkor fájdalmas, de mára hasznosnak bizonyult – „eszközöket“ kaptam a nyakamba – vagy inkább ahová járt.

 

A szüleim kevésszer tudtak róla, mert nem mertem elmondani. Ugyanis ha tudomást szereztek volna róla, akkor otthon a többszöröse várt volna rám atyám keze által. Mert ők tudták, hogy nincsenek véletlen pofonok! Mindennek oka van!

 

           Történt tehát tegnap, hogy egy baráti társaságba hívtak meg, és ott sok egyéb mellett szóba került ez a dolog is. Az egyik hölgy panaszolta, hogy a „gyereke“ (szándékosan nem írom meg a nemét!) kapott egy pofont a tanárától. Miután otthon elmondta, az anyuka bement az iskolába reklamálni, de a tanár letagadta. A tanári kar pedig a tanárt támogatta, holott – mint később kiderült – nem látták az esetet.

 

Na már most, ez az anyuka úgy nyilatkozott előttünk, hogy nem azt kifogásolja. hogy a gyereke pofont kapott, hanem hogy nem állt elé a tanár, hogy „nézze, anyuka, a gyermeke úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna, és nem bírtam már cérnával. Bocsásson meg...“ Hanem ehelyett tagadott, és azt állította, hogy csak kitalálta.

 

           Részemről itt véget is érhetett volna a dolog, mert úgy éreztem, hogy nagy vonalakban olyan beállítottságú, mint én, azzal a különbséggel, hogy én ha bementem volna, nem arra lettem volna kíváncsi, hogy a pofon tényleg elcsattant-e, hanem arra, hogy mit követett el a gyerekem... Igen ám, de miközben épp távozásra készültem, hiszen ilyen éles helyzetekben ideológiával előrukkolni nem szerencsés, megszólalt egy másik anyuka:

 

„Na, ha az én gyerekemmel tettek volna ilyet, (azaz bántalmazták volna bármiért is) én kikapartam volna a szemüket!“ (És még néhány lehetőséget felsorolt...)

 

           Miután jómagam fentebb már színt vallottam, azt hiszem, nem szükséges kifejtenem a véleményemet erről a kifakadásról. (Mint ahogy a helyszínen is csendben maradtam.) E helyett inkább elmondok egy történetet, ami még a múlt század elején történt meg, és a nagyapám hagyományozta apámra, Ő pedig rám:

 

           A falujában, a dolgait intézve sétált az utcán, és látta, hogy egy (akkor) közismert bácsi ül az ágon, és a törzs mellett fűrészeli. Tudván, hogy ebből még akár nagy baj is lehet, megállt, és felszólt neki:

 

           – Le fog esni, kedves bátyám!

           – Tudom, fiam! Úgy is akarom! – hangzott a nem éppen bölcs válasz.

 

Nagyapám megütközött egy pillanatra, de mivel tisztelte az időseket, nem vitatkozott, csak még lassabban ment tovább, hogy kéznél legyen, ha megesik a baj – ami nem is váratott magára túl soká. A jajkiáltásokra visszaszaladt, és érdeklődött a hogyléte felől. Szerencsére nem esett baja, csak egy kissé megütötte magát.

 

           – De hát mondtam magának, hogy le fog esni! – dorgálta szelíden a bácsikát, és felsegítette.

           – Tudom, fiam, de én azt hittem, hogy csak a gally fog leesni...

 

           Drága olvasóm, aki a másik oldalon állsz! Sosem jutott még eszedbe, hogy ha magad alatt vágod a fát, akkor előbb-utóbb leesel, és akár össze is törheted magad?

 

 

(Kiegészítésként el kell mondanom, hogy igen, tudok tanári túlkapásokról! Nem az olyan esetekről írtam. Épp ezért szükséges a pontos és igazságos kivizsgálása az ilyen ügyeknek!!! Ami pedig a „...nincs joga hozzányúlni a más gyerekéhez...“ részt illeti, már most elmondom, hogy a rossz törvényeken csak úgy lehet segíteni, hogy kijavítják. Ha meg nem, hát lásd a fenti „ágas“ példát, ami bizony valóban megtörtént.)

 

 

2018. szeptember 22.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2018. szeptember 25. 11:25

@Mikijozsa: Kedves Miklós, köszönöm a látogatásodat! Örülök, hogy nem vagyok teljesen egyedül a véleményemmel. Ha több olvasóm lenne, biztos kapnék hideget, meleget, de talán még forrót is... Mégis, én biztos vagyok benne, hogy ha nem térünk vissza záros határidőn belül a régi, jól bevált nevelési és oktatási elvekhez, módszerekhez, fejünkre szakad a világ. Akkor aztán majd hivatkozhatnak a személyiségi jogokra!!! (Mert most az a gátja...)

Mikijozsa2018. szeptember 25. 10:25

ismerek olyan szülőt, aki a lányának cigit vásárolt szülinapjára, de az apja nehogy megtudja, tette hozzá, és most meg jön, hogy a lána egyre gyakrabban eltűnik és egyik este 11 óra után sem találta az ágyában, kapta a telefont felhívta és kiderült egy másik városba ment a lány mert annyira tetszik neki az a fiú, hogy most vele van, na most mit tegyen mert a lány gyakran eltűnik kimarad az iskolából és a fiúkat is váltogatja? mert ugye aki ma tetszik neki az holnap már nem biztos... na mindegy változik bizony a világ, igZAT ÍRTÁL NEHÉZ MA PEDAGÓGUSNAK LENNI...

stapi2018. szeptember 25. 07:01

@skary: Úgy igaz. És az is igaz, hogy nemakarásnak nyögés a vége. Köszönöm szépen a látogatásod!

skary2018. szeptember 25. 06:32

a társadalom hibáit a tanárok sem tudják kijavítani...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom