Milyen az ember? 3.

Milyen az ember? 3.

 

 

              Állategészségőri pályafutásom során volt alkalmam megismerni a sertések viselkedését. Véleményem szerint utálatos egy jószág, bármilyen finom kolbász és szalámi készül is belőle. De ezt a véleményemet nem a tisztátalansága érlelte meg bennem, hanem a viselkedése.

 

Ha van köztük egy jószág, amely valami okból nem szimpatikus az egyiknek, az nekiáll harapdálni, üldözni azt. És itt jön az utálat: a többi ezt látva nem hogy megvédené, hanem csatlakoznak az izgága alakhoz, és segítenek neki. Addig üldözik, harapdálják azt az egyet, míg ki nem készítik. Vagy a sebeibe, vagy a túlfáradásba pusztul bele, mert nem bírja a szíve.

 

              Sokat mérgelődtem ezen, és persze a gondozókat is foglalkoztatta, hiszen a fizetésük bánta az ilyen elhullásokat. A sok gondolkodás közepette eszembe jutott a saját gyerekkorom...

 

Talán én is ilyen disznó vagyok? – kérdezhetnék, és talán nem is volna értelme tagadni, hiszen elég sok disznóságot megengedtem magamnak életemben, amit ma már bánok, de nem erről van szó. Inkább arról, hogy sokat szenvedtem jómagam is a kiközösítés átkától. Ha valamelyik gyerek elkezdett bántani – akár szóban, akár tettlegesen – mindig akadt segítő. Na persze nem nekem, hanem a piszkálódónak. Ha mást nem, hát röhögést zúdítottak rám. De persze ettől sokszor kaptam többet is.

 

Később, a kollégiumba bekerülve egy picit csendesedett a dolog, de azért továbbra is fennállt ez a helyzet. Aztán a munkába állás után még kevesebb lett az ellenségem, de annál vadabb támadások értek. Nem panaszképpen mondtam én ezt most itt el, csupán azért, mert foglalkoztat még mindig a dolog:

 

              Ugyan, kérem szépen, mondja már meg valaki, van egyáltalán különbség az ember és a disznó között???!!! S ha van, akkor az micsoda?

 

Unokám lévén, betekintést nyertem az óvoda, és az iskola mai életébe is. Arról győződtem meg, hogy – ha lehet még fokozni – ma még rosszabb a helyzet. Hiszen kivették a pedagógusok kezéből az összes nevelő eszközt. Oda jutottunk, hogy a tanuló megverheti a tanárt, az pedig nem védheti meg magát!* Milyen emberek fognak kikerülni így az iskolapadokból? Milyen katonát lehet egy neveletlen, engedetlen emberből faragni? Vagy épp ez a cél? A nemzetek ne tudják magukat megvédeni, hanem emésszék fel egymást belülről? Mikor ébredünk már fel?

 

Előbb vagy utóbb döntenünk kell:

 

              Emberi társadalom vagy disznócsürhe akarunk lenni?!

 

 

2018. szeptember 13.

 

 

* A pedagógusok egyre gyakrabban előforduló hibáiról - mert bizony olyan is van! - talán majd egy másik írásomban olvashatnak.