Megőrültem?

stapi•  2017. március 28. 15:43

Megőrültem?

 

 

              Az urna sírba eresztését éppen nem látta, mert a két lányát ölelte magához, és rájuk nézett, hogyan viselik... Tapasztalatból tudta, hogy az elhantolás okozza a legnagyobb fájdalmat. Mire visszanézett, már hullott a föld, s lassan domborodni kezdett...

 

              ...már vagy 15 koszorú feküdt a kicsike síron, amikor eszébe jutott a nyomora. Elkezdte számolni a koszorúkat, csokrokat, amelyek csak jöttek, csak szaporodtak a hanton, s már az üres részre kellett rakniuk a temetkezésieknek, arra a helyre, ami neki magának készül majd... Körülnézett. Tengernyi embert látott. Drága feleségét nagyon szerették a faluban, és a környező településeken. Rengetegen jöttek leróni kegyeletüket.

 

Folytatta a számolást, aztán 100 után abbahagyta. – Megőrültem – gondolta. És még mindig szaporodott, míg végre abbamaradt. Már csak a családi „nagy koszorú“ volt hátra, mely bizony nem- vagy alig volt nagyobb, mint némely másik.

 

              A gondolatai végig, a rokonság megvendégelése alatt is itt jártak. – Megbolondultam? – ismételgette magában. Már a vendégek is elmentek, magukra maradtak: a két lánya, a nagyobbik férje, az unokája és ő. Lefekvés után tört rá az iszonyatos fájdalom, melyet megsokszorozott a félelem.

              – Mi lesz most? Hogyan tovább?

 

48 000Ft. nyugdíjjal maradt magára. Az idősebbik lánya már valahogy meglesz, családja van, ha kicsi is a fizetésük, még fiatalok, majdcsak akad jobb munka, vagy másodállás... De mi lesz vele? Ott a kisebbik lánya, aki még tanul. Ráadásul egy vidéki városban, ahol albérletben lakik. Miből finanszírozza a tanulmányait, a bérleti költséget, az eledelt...?

 

Megint a sírt látta maga előtt, rajta a temérdek virág, koszorú... Ha csak 1000Ft. egy darab, az akkor is több, mint 100 000Ft. De attól lényegesen többe kerülnek. Ha annak az ára most a zsebében lehetne...

              – Megőrültem! – gondolta – Biztos, hogy megőrültem!!!

 

              Négy évnél is több múlt el azóta, de ez a téma sosem hagyta nyugodni. Mért ilyen drága egy temetés (aminek ingyenesnek kellene lenni!), és mért vagyunk ilyen balgák, hogy sok ezer, esetleg több tízezer Ft-ot költünk arra, ami aztán elhervad, elrothad, szemétre kerül, miközben az itt maradó esetleg éhezik? Az apja jutott eszébe, aki azt mondta a rokonainak: „...sokba kerül a temetés. Ne koszorút, pénzt hozzatok!“

 

Hirtelen odarohant a számítógéphez és „szélsebesen“ gépelni kezdett. Az alábbi sorok láttak napvilágot:

 

Koszorú helyett

 

Micsoda őrült költemény,

mikor az elmúlt nagy remény

csokrok, koszorúk gyűrűjében

hant alatt fekszik, örök éjben,

s ki itt maradt, éhesen hazamegy,

mint kinek már úgyis minden mindegy...

 

Hány kiló kenyér és mennyi szalámi

rohad a sírhanton, ahová visszajárni

örök egykedvűségben,

lélek, test éhségében... Ahh!

Pénzt adj a szegénynek, balga!

Gyomrát a vak éhség marja!

 

Micsoda őrült költemény

pihen a hanton? Közlemény,

mi pár napot él még,

s a gyászolót feledik az élők,

mígnem felemészti az éhség.

 

Azért...

Ha lelked int, otthon ne maradj...

De koszorú helyett inkább pénzt adj!

Egy szál virág is elég, hogy értsék.

 

2017. március 23.

 

http://blog.poet.hu/orulet/koszoru-helyett

 

 2017. március 28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kicsisara2019. február 2. 12:59

@stapi: :)

stapi2019. február 2. 12:54

@kicsisara: Nagyon örülök, hogy megértésre talált(am) nálad! Köszönöm szépen a látogatást.

kicsisara2019. február 2. 12:45

Hogy nekem mint mond eme költemény:
Belegondolva:
- a képmutatás.
Az élet csodás. A tisztelet, a szeretet, a rácsodálkozás, túlzásba esés.
A mai emberek a pénzbe mért ( drágább) dolgoknak örülnek.
Az utolsó mondat
"Egy szál virág is elég, hogy értsék"
Na ez az!
Itt a legnagyobb tiszteletadás az elhunyt szerettének!
Egyszerű és mégis mindent visz! Nem esik túlzásba, tisztelet, szeretett.
Tetszett!

stapi2017. március 30. 15:41

@Mikijozsa: Köszönöm, hogy visszajöttél, így tisztázódott a helyzet. Sajnáltam volna, ha elvesztem a legjobb olvasómat, aki ráadásul jól is ír.

Mikijozsa2017. március 30. 15:04

@stapi: jó , itt aszem félreértek dolgokat, bocsi, és kösz

stapi2017. március 30. 14:53

@Mikijozsa: Isten őrizz, kedves Miklós! Szó sincs sértődésről! Csak arra céloztam, hogy nem mindenki tud még kisebb összegeket sem ilyen jellegű biztosításra fordítani. És még arra, hogy a novella arra utal, hogy a pénztelenség olykor módosíthatja a "normális" gondolatmenetet, esetleg még rögeszmévé is válhat valami... Akár igaza van az illetőnek, akár nincs. Még úgy is, hogy ezzel ő maga is "tisztában van".

Remélem, kielégítő a magyarázatom és szent a béke, máskülönben még magamat is megírom! :)))

Mikijozsa2017. március 30. 13:18

@stapi: nah, mintha megsértődnél, pedig csak fejtegettem a temetés részletnehézségeit. Ok nem számít. majd máskor jobban figyelek.

stapi2017. március 29. 21:48

@Mikijozsa: Kedves Miklós, azt sem tudja mindenki megtenni, de ha igen, akkor az általad leírt hátulütőkbe botlik az ember legtöbb esetben. De azért ebben a novellafélében másról van szó.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad!

Mikijozsa2017. március 29. 20:51

@stapi: csendesen piheni, ha eljön a vég, már az életben el kéne intézni, hogy aa családtagok ne kerüljenek kellemtelen helyzetbe, ezért többfelé érdeklődtem biztosítóknál, amikor kötöttem velünk szerződést biztattak, utána meg bevallották, hogy nem minden úgy van, szóval becsaptak, s akkor én kértem a szerződés felmondását. szerencsére pár napig ezt még meg lehet tenni, nos, ilyen a helyzet

stapi2017. március 29. 18:59

@Rozella: Kedves Róza, nagyon szépen köszönöm látogatásod és megtisztelő hozzászólásod! Akkor tehát jó címet adtam neki?... :)

Rozella2017. március 29. 16:46

Bocsánat, ha nem jól értelmezem, de én úgy hiszem, hogy a virágokat nem lehetne egyszerűen csak "átváltani" szalámira és kenyérre...
" Hány kiló kenyér és mennyi szalámi rohad a sírhanton," ez elég erős, nekem abszurd gondolat, még akkor is, ha pontosan értem, hogy a szegénység nagyon megkeseríti és megnehezíti az amúgy is súlyos teher, a szeretett ember elvesztésének elviselését.
A virágok egy temetés alkalmával nem a hozzátartozó iránt, hanem az elhunyt iránt fejezik ki a tiszteletet a szeretetet, jelképezik a személyes búcsút, az emlékezést... és utoljára adnak Neki valami szépet és élőt... Ez tehát ŐT illeti meg!... és nem írható elő, hogy egy szál legyen, csokor, vagy koszorú, vagy mi legyen helyette, hacsak az elhunytnak nem volt kifejezetten erre vonatkozó kívánsága.

... és egyetértenék @Ernest: Őrnivel is, de az ingyenesség ma gyakorlatilag kivitelezhetetlen volna, mert a társadalmi, szociális, gazdasági különbségek, konvenciók, hagyományok miatt pl. egy cigányvajdát, egy "Nemzet Színészét", egy sztár-énekest, egy ismert megbecsült sportolót, írót, költőt stb.. nem lehetne úgy eltemetni "állampénzen", ahogy mondjuk egy "egyszerű" gyári dolgozót... Ha pedig azonos összeggel hozzájárulna az állam a temetésekhez ill. a születésekhez, az is ugyanúgy fenntartaná a mostani óriási különbségeket, az egyenlőség elve itt sosem tudna érvényesülni. A megoldás valahol az lenne, hogy ne kerülhessenek emberek olyan rettenetes helyzetbe, amikor szinte megoldhatatlan anyagi teher számukra egy temetés vagy hamvasztás.. A temetkezési árak féken tartása viszont lehetne állami feladat is akár...

stapi2017. március 29. 07:08

@Ernest: Ja, mire kiléptem, rájöttem, hogy (talán) a címre válaszoltál. Köszönöm, és bocs az előbbi értetlenségért!

stapi2017. március 29. 07:07

@Ernest: Nem érte, a "nem" válaszod, de hátha a többiek segítenek majd. Már ha lesznek többiek, hiszen nálam azért nem tolonganak az olvasók, és erre bizonyára jó okuk van. :)

Ernest2017. március 29. 03:49

Ui : a válaszom: nem!

"Mért ilyen drága egy temetés (aminek ingyenesnek kellene lenni!)" - úgy gondolom, a születésnek és a temetésnek is ingyenesnek kellene lennie, ha egy állam ennyit nem képes az állampolgárainak biztosítani, akkor ... - szerintem.

Ernest2017. március 29. 03:37

:(

stapi2017. március 28. 18:05

@Kicsikinga: Kedves Kingácska, nagyon örülök, hogy eljöttél hozzám! Köszönöm szépen! Külön köszönöm az elismerést! (Mint már írtam, most is megismétlem: a szívembe látsz.)

Kicsikinga2017. március 28. 16:56

Nagyra értékelem az őszinteséget!
Igaz, emberi gondolatokat írtál le, kiváló stílusban!