Őrület

Költögető

Itt a papír, tinta rajta.
Mit kapart a költő rajta?
Költögetett kies tájon,
úgy gondolta, egy nagy álom!

Költögette nemes versét,
veszett fejsze hulló terhét.
Nagy verset írt, ezredévest...
Nem gyújtott meg csak egy mécsest.

A mécsesben ecet égett,
nem ment ő már olaj végett.
Homály borult a szobára,
költögetett nagy csodára.

Így történt ez, s a nyomdában
költögették őt holtában!
Ím' a papír, tinta rajta:
(s)írt, kapart a költő rajta.

2017. október 25.

Talpon maradni

Aki tollat vesz kezébe,
vegye azt is az eszébe,
hogy a szörnyű, gaz kritika
után jöhet a klinika.

Én is írtam gebét, rosszat,
mitől sokak füle borzadt;
kaptam érte hideg fürdőt,
mégsem hordok fülönfüggőt.

A kritikát állni kéne,
még ha nincs is báli fénye -
Mondták nekem - átadom most -
vagy ne firkálj ekkora

2017. október 25.

Valagrend

Ül a költő méla lesben,
vár a rímre gyors vadat.
Ámde itt, e gyönge versben
hasa üzen csak hadat.

Szónokot hall, ó, de hosszan!
Költőnk kínban tekereg.
Arca nyúlik, kékül torzan...
Valamit már tegyenek!

Végül egy hang vág a csöndbe,
mitől a nép szendereg,
a költő meg fut a zöldbe,
hasa közben nyekereg.

Így esett e szégyen rajta,
azóta a Föld is reng,
ámde büszke, mint a vajda:
övé lett a valagrend.

2017. október 2.

Nyuszi ül a kertem alatt kosárban,
segge(hasa) alatt kilenc piros tojás van.
Azért piros a tíz tojás, nem barna:
piros szemű nyuszi tojta hajnalba'.

Lesz belőlük tizenegy nyúl estére,
tizenketten törnek majd a vesztére:
Mert a büdös kölni szaga átjárja,
tizenhárman amit szórnak reája.

Húsvétkor itt az a szokás, - uraknak! -
költeni kell piros tojást nyulaknak.
Ha a tojás hasa alatt megzápul,
kölnivízzel szabadítják szagátul.

Ha megjönnek a locsolók vendégül,
megkapják a leányoktól emlékül.
Hazafelé minden oszlop ragyog majd,
szárnyas bomba sem okozna nagyobb bajt!

A húsvéti locsolást ha így végzed,
lányok előtt a sorsod is bevégzed.
Seprűnyelek törnek rajtad keresztbe,
ünnep után pofád teszik keretbe.

Míg a nyuszim üldögél a kosárban,
szaporodik a fröccs is a pohárban.
Kell is nekem elegendő itóka,
másként kifog rajtam a nyúlfióka.

A locsolás ma már nem jöhet szóba,
inkább viszem ülepemet a tóba.
Lehűti a jeges vize az árnak,
s tizennégyen esnek majd a pofámnak.

2017. április 11.

Három asszony a faházban
ide-oda futkos...
Hol van, hová rejtőzött el
a húsvéti butykos?

Locsolni jött három krapek,
védekezni kéne:
ha a butykos előkerül,
inkább inni kérne,

és a büdös pacsulija
elkerülné őket,
hisz' a kölni a világból
kiűzi a nőket.

Jól rejtőzik a kis butykos,
mire meglesz végre,
három krapek, úgy urasan,
leül egy-egy székre.

Hogy csinálták, mit tudom én,
nincs belőle egy se,
mert e faház csak egy kis bolt,
még senki se ült le.

Talán bizony az az oka,
hogy a butykos nálam...
De már üres, és mellette
földig ér az állam!

Rémálom volt ez az egész,
az meg különösen,
hogy a seprű a hátamon
csattog vérvörösen.

Nem baj, talán ennyit megért,
megmaradt a kölnim,
majd kiment a jövő héten
az egyetlen földim...

2017. április 12.