Őrület

Tudomány - Építészet

Ha a líra nem tudomány,
- csak billeg a szent logikán -
hogy írhatna tudományról,
égbelátó, tiszta vágyról?

Bár ha innen kérdeném:
alkalmas e zöngemény,
hisz felülről nézheti,
s folyton tetten érheti.

Építészt ha lektorál,
ő is abból doktorál!
Hisz kockáit ő is rakja,
szép sorokban kikacagja

elfuserált rímeit,
színe-váltott díszeit...
Habarcsot ken ő is falra,
cifra szóval fakad dalra,

s míg munkáját élvezi,
remek versét fényezi...
Mint a mester, újat épít,
csinosítgat, ékít, szépít...

S önmagát leképezi.

2018. november 6.

Fényesség

Őrült ballada

Fényességes szultán büszke szultánsága

fényességben úszva fordul be utána.

Fényessége csillog, búvik a kaftánba,

fogott városszerte őrült-nagy kampányba.

Fényességes szultán büszke birodalma

hiányt szenved éppen, nincsen irodalma.

Fényes, úri kölykök ragadnának tollat,

liba nyakát vágja mind, aki nem porlad.

Fényessége turbánt, no meg kardot váltott,

nem marad ma épen, ki odébb nem állott.

Lecsap a kard minden könnyelmű vitézre,

nem válhat az élet aranyra vagy pénzre.

Csak az mentesülhet, ki tollával ír ma,

legyen Juszuf, Mehmet, vagy a konyhán Irma.

Fényességes szultán megkegyelmez annak,

nő vagy férfi légyen, mindegy már a dalnak.

Fényessége így szól: Írjatok meg engem!

Minden vers és dallam csakis rólam zengjen!

Írtak róla bőven, el is énekelték...

Fényessége alszik, fényét is elvették.

Így történt e monda, bármily érthetetlen;

e történet, úgy lám, utolérhetetlen.

Nem mentem nyomába, nem is érdeklődtem,

Fényessége dolgát leírni se győztem.

2018. október 8.

Rejtély egy névtelen városban

              Érdekes történet rázta meg a névtelen város lakóit. A folyó egyik szigetén elhamvadt festmények maradványait és egy faoszlophoz kötözött, elszenesedett emberi testet találtak. Minden jel arra mutatott, hogy valakit máglyán elégettek, vagy talán ez a valaki önmagát égette el.

Rejtélyes a történet, mert semmi nem mutatott bűntényre, sőt, az elszenesedett test egy alig megpörkölődött faoszlophoz volt láncolva. Hogyhogy nem égett el vele együtt az is? A rejtelmek sorát szaporítja az a jelenség is, hogy – noha a vizsgálatban résztvevők kicsiny kis érintésére kezdett eldőlni az oszlop – úgy tűnik, elejétől a végéig szilárdan tartotta a testet a tűzben. Tetőzi a titkok sorát, hogy semminemű rögzítő elemet nem találtak, ami az oszlopot a sziklához rögzítette volna. Mitől állt mégis?

A titok titok maradt máig is. De mi van a történet hátterében? Mik az előzmények? Nyomok hiányában maradt az azonosítás, és a test kilétének megállapítása után a történtek felgöngyölítése, az idegenkezűség kizárása, avagy megállapítása.

              Nem volt könnyű eset, de sikerült használható DNS-t találni, aminek eredményeképpen egy eltűnt személlyel azonosították: egy festőművész volt az elhunyt, aki különös kálváriát járt meg műveinek a kiállítása érdekében. Megállapítást nyert, hogy – bár minden követ megmozgatott – nem volt hajlandó senki kiállítani az egyébként elismerten jó képeit.

Különböző indokokkal utasították el: más, nagy nevű festő képeit állították ki; nincs megfelelő (méltó?) hely a festményeinek; majd más időpontban tudják vállalni (amely időpont soha nem jött el); egy esetben pedig azzal utasították el, hogy még korai bemutatni őket a nagyközönségnek.

              Vajon mit ábrázolhattak a képek, hogy korainak tartották a bemutatását? Vajon miért féltek a „mecénások“ bemutatni, noha bizonyított tény, hogy legalább két terem üresen állt, és „vadásztak“ festőkre, hogy kiállíthassanak? A szerencsétlenül járt festő képeit miért nem akarták – ne adj Isten: merték(?) – kiállítani? Erre nézve nem találtak semmiféle utalást, hiszen minden terem tulajdonosa nagyon hasonló „mesét“ adott elő: helyhiány, tatarozás, másnak fenntartott hely, stb.

A nyomozó hatóság valami ördögi körbe került. Nem jutottak egyről a kettőre, mert folyton ugyanannál a pontnál találták magukat.

              Újból vizsgálódni kezdtek a szigeten. Nagyszámú fotót készítettek, nyomokat rögzítettek, majd eltakarították a törmeléket. Ekkor újabb meglepő fordulat következett: a sziklák felszíne sok helyen megolvadt. Megállapították, hogy a kőzet ilyen arányú olvadásához legalább kétszer, háromszor akkora hő kell, mint ami a festmények égésekor keletkezhetett. Mi okozhatta akkor a sziklák ilyen arányú elváltozását?

„Szorult helyzetében“ a hatóság próbált más nézőpontot találni. Kutakodni kezdtek a festő életének utóbbi éveiben. Semmi érdemleges... Nagy tehetség, gyors fejlődés, éleslátás, a dolgok mélyére nézésének meglepő képessége... Csupa olyan dolog, ami a festők nagy részét jellemzi.

Utolsó lépésként a tűz éjszakája előtti napot, és magát az éjszakát kutatták. Számtalan szem- és fültanú meghallgatása után is csak találgatni tudtak:

              Mivel nem sikerült bemutatnia a képeit, elhatározta, hogy végez magával és a képeivel is. Hogy miért épp a tűzhalált választotta, nem tudni, de talán demonstrálni akarta a fájdalmát. Talán így akarta kisugározni mások – sőt MINDENKI – felé a meg nem értettsége mélységét, annak fájdalmát, sőt, fájdalmas következményeit is. Talán...

...talán... De vajon mitől van az a mélységes titok, amit nem lehet felfejteni, amit halandó soha meg nem érthet? Mi tartotta helyén a faoszlopot, amihez láncolta magát? És az miért nem égett meg? Honnan volt az a megmagyarázhatatlan hőmennyiség, ami a sziklákat is képes volt megolvasztani, ugyanakkor az oszlop szinte épen maradt? És legfőképpen:

              Miért nem volt hajlandó senki kiállítani a műveit?

2018. október 6.

Betűtologató - Játszótársat keresek

Ide-oda tologatom,
nincs a helyén egy sem,
minden betű fickándozva
kergeti e versem.

Olyan, mint "egy csimborasszó,"
csúcson csúcsra vágyik,
számolgatva a szavakat,
nem jutok el százig.

Gyere pajtás, játszadozzunk,
ide-oda írunk,
a végére, mikor érünk,
arcunkon a pírunk.

Gyere kérlek, tartsál velem,
többé sose mondom,
majd a végén letelepszünk
odafenn a Holdon.

2018. április 5.

Költögető

Itt a papír, tinta rajta.
Mit kapart a költő rajta?
Költögetett kies tájon,
úgy gondolta, egy nagy álom!

Költögette nemes versét,
veszett fejsze hulló terhét.
Nagy verset írt, ezredévest...
Nem gyújtott meg csak egy mécsest.

A mécsesben ecet égett,
nem ment ő már olaj végett.
Homály borult a szobára,
költögetett nagy csodára.

Így történt ez, s a nyomdában
költögették őt holtában!
Ím' a papír, tinta rajta:
(s)írt, kapart a költő rajta.

2017. október 25.