Őrület

Korom

 

Felírhatom a kéménybe korommal:

nem tarthatok lépést én a korommal.

S mert előre haladtam a korommal,

a kéménybe felíratom korommal.

 

2019. október 7.

 

Újra vidám az élet

(Csömörtől bolond költő verse.

Kérdés, hogy ez valóban vers-e!)

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást is megfordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lét harangja is megkondult.

 

Vidámság tölti az életem,

gyomrom pörköltnyire tágul;

köddé foszlott a rút félelem,

reám egy új világ bámul.

 

Sárból lettem, sárból keltem,

így senkinek ura nem voltam!

Csóróként soha nem csentem...

A "vant" legáliséktól hoztam.

 

Múltam mégis visszakísért...

Mi az, hogy nincsen bűnöm?

Vezekelni a bús szívért –

hazámból el kell tűnnöm!

 

S ez új, bősz kornak hajnalán

vidáman rikkant a szám:

Szervusz, világ, te istentelen,

nem bontod tovább a tanyám!

 

Hisz nincs már semmim e hazán,

vörösök gondoskodtak róla,

kis kunyhóm is olyan parány,

kilóg a bekecsem alóla.

 

Üres kézzel jöttem, éltem,

üres marokkal is távozom.

Új világba mezté tértem,

átlebegve e vad káoszon.

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult.

 

Testemre őrült társaság

ingatlan-adóval alkuszik,

bontogat hitelt, hazavág,

szüzekre tűzforró lányt uszít.

 

Kokain-báró Újpesten

ődöng a hajdanvolt drogporon...

Hiába látom, csak nyelem,

engem utal be a doktorom!

 

Várost vett megannyi Júdás,

országot árul a brüsszelin,

nagy piac, új tatár-dúlás,

értéket növel a vazelin...

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult...

 

...s az őrültség Pesten

boldogan nyikordult.

 

2019. október 20.

Nyitott szemmel

 

Aki nyitott szemmel járja a világot,

észreveszi a lehulló kis szilánkot.

Sok kis darab tetemesen összegyűlik,

egybeforrva hitüket is összefűzik.

 

Ám sok ma a türelmetlen meg izgága,

akiknek a mások vére sosem drága!

Nyitott szemmel, csukott szájjal mind láthatná:

elég idő a javakat visszaadná.

 

Bár a tárca dagad egyre a zsebükben,

a többiek mind bűnözők a szemükben.

Hangosak ők, ordibálnak, jár a szájuk;

szemük csukott, az igazság nem hat rájuk.

 

Nyitott szemmel járom hát a nagyvilágot,

meglátom a porban is a kis virágot.

Szomorúan gondolok ez együgyűkre...

Mért ment össze a nagy eszük ilyen szűkre?!

 

Talán bizony forró vízben mosatták ki?

Vagy átszabta az agysebész, a tagsági? -

Vagy a kocsma lehelete csapta őket?

A borgőzben minden fura kifejlődhet.

 

Úgy gondolom, az igazság odaát van,

Az ókori mondásokba* beleástam:

Visszavették büntetésből az istenek,

hogy a halál előtt legyen mind kisgyerek!

 

2019. október 7.

 

* Itt: Euripidész mondására utalok.

Buktás bukta

 

Édesanyám, lelkem, drága,

jó messze van ide Prága!...

Oda fogok vándorolni,

bizonyítványt mángorolni.

 

Édesanyám, lelkem, drága,

nincs a fejem biztonságba'...

Amit sütött, mind megettem,

kutya elé nem vetettem.

 

Mégis van egy nagy-nagy bűnöm:

túl vagyok egy vaskos zűrön!

Az órai munkám közben

lekváros lett a kis könyvem...

 

Vigyáztam én, lelkem, drága,

mégis meg lett a tett ára...

Kifakadt a sütött bukta,

s ebből lett egy komoly bukta.

 

Édesanyám, lelkem, drága,

jó messze van ide Prága!

Arra fogok vándorolni,

bizonyítványt mángorolni...

 

Hogy fog most már pásztorolni?

 

2019. szeptember 17.

Nudli

 

Előttem a gömböc pudli,

előtte a pörkölt nudli.

A nyakán az örve táncol,

ahogy körbe kört viháncol.

 

Göndör szőrű ez a pudli,

fogán ragadt a friss nudli...

Úgy kell neki, mért imádja?

Nézd, a száját is kitátja!

 

Forró volt a nudli, lelkem?

Mit tehetek én ez ellen?

Pudli kutya egyen csontot,

ne ily úri katyvasz kosztot.

 

Nem is eszi meg akárki,

a gazdád is gombócpárti!

Persze ha nincs, csak a nudli,

az is jobb, mint üres dudli!

 

2019. szeptember 17.