Őrület

Fánk 4

Lágy a tészta, mély a lyuk,

ha sok is van, nem bánjuk.

Teletöltjük lekvárral,

locsolgatjuk nektárral.

Amíg kész lesz a munkánk,

s fáradtan elvonulnánk,

perzsel, mar a forró zsír,

a két szemünk sokszor sír.

Na de azért ne aggódj,

szeretettel itatódj!

Itt van, megjött már anyánk,

te is gyere, vár a fánk.

2019. február 28.

Fánk 3

Fürdeni készül a fánk,

füstöl a régi tanyánk.

Étolajon sül a jó,

isteni tésztahajó.

Úszik a legtetején...

Serceg a mázas edény.

Barnul a jó csemege,

senki se lesz betege.

Rajta a porcukor ül,

gyermekek ajka örül.

Mindnek a gyomra degesz,

szallagos őrület ez.

2019. február 24.

Pici a köbön

Bolhafaron pattanás –

Nem nagy, alig van hatás.

Ám ha ezret összeteszünk,

tízezerszer többre megyünk!

Hogyha izzik a parázs,

kezdődhet a vasalás!

2019. január 28.

Árokparti köpködők

              Árokparti köpködők. Így foglalta össze a nagyapám azon személyek összességét, akik kerülték a munkát. Ha egy pengő volt a napszám, ők kettőt akartak keresni. Ha két pengőt fizettek, ők négyet akartak kapni. Sose mentek dolgozni, inkább az árokparton csoportosulva bagóztak és köpködtek. Na meg persze fröcsögve szidták az urakat.

Ebből a díszes társaságból verődött össze a mára hitelét vesztett párt, ők csinálták a tanácsköztársaságot, majd a fiaik – a nagy testvér segítségével – a 2. világháború után kinevezték magukat a demokrácia megalkotóinak – és persze az ország új, Igazságos Mátyásainak.

Amilyen hamar felépíttették apáinkkal a szétbombázott hazát, olyan hamar tették földönfutókká a lakosság nagy részét, és adósították el az országot – felzabáltatva a megtermelt javakat a nagy tesóval... És akkor még nem beszéltem az őrült mészárlásról, amit elkövettek évtizedeken keresztül – a mai napig is büntetlenül!

Folytathatnám a sort, de inkább ugorjunk az időben, hiszen „egyenesági leszármazottaik“ ma épp feldúlják a fővárost és az országot attól az irigységtől hajtva, hogy most nem rabolhatnak a bársonyszékekben ülve. S hogy nyomatékot adjanak nemes szándékuknak, felgyújtják a gyerekek karácsonyfáját, és összetörik a kicsik szánkóit. Emellett a közvagyont, és civilek lakásait meg más vagyontárgyait rongálják meg, hiszen valahogyan mégiscsak le kell vezetni fékezhetetlen dühüket...

Már-már arra a megállapításra jutok, hogy talán érdemes lenne rájuk bízni az országot, hátha valamely biztosító kifizetné az okozott kárt, és ily módon felvirágoztatnák jobb sorsot érdemelt kis hazánkat – melyet ugyebár a mostani vezetők szétlopnak. Ők ezt biztosan tudják, ezért hangoztatják is, hiszen nemrég még ők voltak a helyükön, tehát megbízható tapasztalatokra tettek szert...

Kíváncsi vagyok a holnapra. Ma még csak rongálnak, korláton mászkálnak meg a földön fetrengenek – de mi lesz holnap? Tanulunk tőlük, vagy mi tanítjuk meg nekik az illemet? Netán a demokráciát, amit annyira hiányolnak...

              Kádár a kolbászával jól belénk plántálta, verte az övékét! Nekem is megbízható tanúim vannak erre. Ők átélték... mások meg sajnos „áthalták“ azt a hihetetlenül magas szintű oktatást. Van egy olyan gyanúm, hogy ha valóban nem volna demokrácia, mint ahogy állítják, akkor már ők is tanulnának...

2019. január 8.

Isiász

Isiászos Európa,
jaj, de nagyon várlak!
Frász került a neuronba,
tántorogva járhat.

Föl kerékkel a parlament,
didereg a csóró;
hamis hírt hoz a pergament,
kapaszkodónk kóró.

Olasz szőke bálványával
lefeküdt a törvény!
Gyönge matek szakvizsgával
kizöldült az önkény.

Isiászos a világ is,
globalizmust óhajt!
Meg is kapja, 'mi brutális -
S leheli a sóhajt.

2018. október 30.