Őrület

Humor
stapi•  2018. október 5. 12:01

Tréfabanán Mikibá'-nak

Tréfabanán Mikibá'-nak

(Jósa Miklósnak)

 

Tréfabanán csüng az ágon

Miki bácsi kertjében.

Leszakítom – nagyon vágyom! –

az éjszaka csendjében.

 

Aztán majd ha rekeszizmom

megfeszíti a poén,

eliszkolok, le ne szidjon,

ha szétvet e fenomén.

 

2018. október 5.

 

stapi•  2018. október 3. 12:58

Kicsi, de öreg

Kicsi, de öreg

Kicsi ez a ló, barátom!
Elég kicsi... Na de öreg!
Sovány is ez, én úgy látom!
Sovány hát, hisz nagyon beteg...

Ez történt a lóvásáron,
tán így maradt meg a béke...
Őszinteség a válságon
nem segít, ha rossz a vége.

2018. október 3.

stapi•  2018. szeptember 12. 14:23

Milyen az ember?

Milyen az ember?

 

 

              Történt – vagy nem történt? Ki tudja azt megmondani?! – De én úgy gondolom, hogy megesett az eset. Annál is inkább így gondolom, mert ismerni vélem az embert, kivált a „magyar embert“, aki nehezen veszi be az újdonságokat... (Kivéve a hülyeségeket!) Aztán meg, ha már rászánta magát, hát nem tudja, mi az elég.

 

Na, szóval úgy esett a történet, hogy valaha Pizarro behozott Közép-Amerikából (Peru, Chile) valami gumós növényt, amit az ottani indiánok előszeretettel fogyasztottak. Ma burgonya, vagy még inkább krumpli névvel illetjük, de van sok egyéb neve is, amit nem sorolok fel.

 

A helyzet az, hogy nehezen terjedt el, mert – egyrészt eleinte a bogyóját ették és betegek lettek tőle, másrészt pedig – nem ismerték. Így volt ez szeretett kis-, helyesebben akkor még nagy hazánkban is. Először is féltek tőle, mert mérgezőnek gondolták. Aztán meg disznó eleségnek. Voltak vaskalaposok, akik meg csak azért nem, mert az apjuk sem ette, a nagyapjuk pedig hírét sem hallotta. A magyar ember mindig talál kifogást, pláne ha csak annyi esze van, mint pl. nekem...

 

              Na de kérem! Mért sértegetem magam? Hát én eszem, hiszen van eszem! Nem is keveset... Bizonyítja ezt a mérlegem is, amire nemigen merek felállni, mert félek, hogy összetörik. De persze ki kíváncsi, hogy miféle hájtömeg nyomja? A lényeg, hogy bizony jó étvággyal fogyasztom...

 

Na persze csak azért tudom enni, mert (és ez a történet arról szól, hogy) egy EMBER, akinek viszont volt sütnivalója, – nem csak a krumpli! – kitalálta a módját, hogy elterjedjen az emberek között. Fifikás ember lévén, tudta, hogy az emberek többsége nem tűri a törvény igáját, azaz: csak az kell neki, ami tilos. Kitalálta hát, hogy egy hatalmas darab földet beültet krumplival, és fegyveres őröket alkalmaz a megőrzésére.

 

Mi történt ekkor? Mindenki kíváncsi volt, hogy mit őriztet fegyveresekkel... Persze már akkor is ismerték a „jó politikusok“ a kiszivárogtatás hasznát, hát hamar megtudták, hogy mi az. Ráadásul még azt is, hogyan lehet elkészíteni. Hmm... Krumplijuk nem volt az embereknek, de egy csomó recept már közkézen (közszájon) forgott. Mit tegyenek? Életük kockáztatásával elindultak lopni.

 

              Persze őrnek – pláne fegyveresnek – akkor sem alkalmaztak avatatlanokat. Utasította őket a gazda, hogy sose vegyék észre a tolvajokat. Így aztán valahogy mindig máshol voltak, mint ahol a lopósok lopakodtak... Vagy legalábbis másfelé néztek. Ha mégsem tudták titokban tartani, hogy tudják, mi folyik, elkezdték üldözni a betolakodót, de csak akkor, amikor az már tele batyuval tartott hazafelé. És persze mindig szem elől tévesztették.

 

Nos, kérem tisztelettel, sokat összelopkodott a szegény nép, és – lévén, hogy azokban az években éhínség is tombolt – rengeteg krumpli talált így gazdára. Bizonyíték persze nem maradt utánuk, hiszen senki sem akart „szerencsét próbálni...“ De az EMBERT ez a „kár“ alig érintette, hiszen már a következő évben sok vetőmagot adott el. „Jut is, marad is“ – mondja a magyar...

 

              Vajon ma hogy is van ez?!

 

Nem tudom a fenti történetet hitelt érdemlően bizonyítani, rábízom hát a kedves olvasóra, hogy utána jár-e, vagy megelégszik a tanulsággal – ha ugyan van neki... Én hiszem, hogy így – vagy hasonlóan – történtek a dolgok, mert egy előttem hiteles szavú embertől hallottam fiatal koromban.

 

              Az apámtól. – Aki minden bizonnyal szintén hitelt érdemlő valakitől hallotta... :)

 

 

2018. szeptember 12.

stapi•  2018. szeptember 5. 08:06

Kamerát, kamerád!

Kamerát, kamerád!

Kamerád!
Szereltess egy kamerát.
Azzal védd a kamarád.

Ha majd jön, ki meglopna,
vagy szemetet átdobna,
lefüleli e műszer,
bíró előtt lesz fűszer.

Így védd tőle kamarád:
szereltess egy kamerát,
Kamerád!

2018. szeptember 3.

stapi•  2018. szeptember 2. 14:42

Bukott suszter

Bukott suszter

Suszternek készült a kiskölyök.
Kezében nem állt az ár.
Mestere látta, hogy mint lötyög,
hogyan lesz csillag-kvazár.

Bár feje felragyog gyöngyözve,
kívül is gyűlik a kény...
Hogy mi van bévül, a térközbe',
nem tudni, nem jut ki fény.

Bélése nem simul talpadra,
fizettél bár eleget;
nem bízol többé ez alkatra
semmit, vagy csak keveset.

A cipőd, papucsod roncsolva,
lábad csak vár csupaszon;
tél vize hűs ölén pancsolva
meztélábbal utazol.

Suszternek készült a kiskölyök,
ma már cipőt csutakol...
Lezárva, bukva a vert körök;
kék bokával kutyagol.

2018. augusztus 23.