Őrület

nehéz az élet

nehéz az élet ha senkinek sem kell
az ember már felkelni is restell
ágyból vagy porból egyre megy
hogy mennyi a száznegyvenegy
az is egyre megy ha nem megy
hegyre fel szűk idő szűkítő
csöve is szűkebb már hűsítő
ölében megbújva szellemhegy
szelleme szórványba kiált a
tetemre ülne a próba
próbája nyeste de kiállta
nehéz az élet karóba
húzva vonva a hajóba
bonyolult időben senkinek nem kell
az ember felkelni restellve restell
mert

nehéz az élet

2018. augusztus 17.

Keszegálom

Mi leszek én, hogyha nagy leszek?
- ábrándozik lent a kis keszeg.
Talán cápa... ámde úgy lehet,
óceánba keszeg nem mehet.

Tisza folyó - Itt a lakhelyem!
Főhelyemet benne meglelem.
Gondolkodom néhány hónapig,
felúszok most egy nagy csónakig.

Gondjaim, bár végtelen nagyok,
álmodozni mindig itt vagyok.
Nem maradok ennek betege,
úgy döntöttem: leszek kecsege!

Míg a döntés lent megszületett,
a vízpartra horgász ügetett...
Csobban a víz - fodra múlik épp -
Már kecsege nem lesz semmiképp!

2017. augusztus 28.

Koszorú helyett

Micsoda őrült költemény,

mikor az elmúlt nagy remény

csokrok, koszorúk gyűrűjében

hant alatt fekszik, örök éjben,

s ki itt maradt, éhesen hazamegy,

mint kinek már úgyis minden mindegy...

Hány kiló kenyér és mennyi szalámi

rohad a sírhanton, ahová visszajárni

örök egykedvűségben,

lélek, test éhségében... Ahh!

Pénzt adj a szegénynek, balga!

Gyomrát a vak éhség marja!

Micsoda őrült költemény

pihen a hanton? Közlemény,

mi pár napot él még,

s a gyászolót feledik az élők,

mígnem felemészti az éhség.

Azért...

Ha lelked int, otthon ne maradj...

De koszorú helyett inkább pénzt adj!

Egy szál virág is elég, hogy értsék.

2017. március 23.