Őrület

Szegényvers a szegényversről

 

Szegény vagyok, és nem gazdag,

a zsebemben két szem madzag.

Egyik jó lesz kedvesemnek,

tűnjek neki kedvesebbnek...

 

Másik itt lesz, jómagamnak,

eme szegény rongydarabnak.

Ha elhagyna kedves párom,

majd visszajön, ezzel várom!

 

Csöppnyi időm azzal töltöm,

szegényversem raggal költöm:

hogy aki majd elolvassa,

annak kedvét lelohassza.

 

Szegény vagyok, mondom, szegény,

amim van: a gondom, s lepény...

De nem tepsin, mint van másnak –

tehén alatt, itt van, sárnak.

 

Szegényversem így szólt, kérem,

kiadómnak viszont mérem!

Vagy kiadja lapra nyomva,

vagy írom a bakancsomra!

 

2021. március 29.

Szegényvers a szegénységről

 

Szegény vagyok, szegény lettem,

hisz burokban nem születtem.

Szegény volt már apám, anyám,

csak adósság csüngött nyakán.

 

Eladnám a szegénységem,

ha okosan forrna vérem...

Tán megvenné azt valaki,

kinek esze időszaki!

 

Á, de mégsem... Kell az nekem!

Boldogságom abba vetem.

Hisz a rózsám is egy senki,

most is szegényversem zengi!

 

Holnap megyek én a paphoz,

s házasságban érek parthoz.

Mivel hű volt eddig hozzám,

szegény hajlékomba hoznám.

 

Akkor aztán szegényen is

gazdag lennék én, igenis!

Ahol egynek van mit enni,

a kettő is meg tud lenni.

 

Egy nyomorból így lesz kettő,

sőt, idővel tizenkettő!

A szeretet mindent elbír,

fel-feltör majd, mint a gejzír.

 

2021. március 29.

Így gondolom

 

Miről írjak, mit daloljak

neked, kedvesem?

A nótáim csatangolnak

túl a fenyvesen.

 

Ám ha téged így szeretlek,

elmegyek oda,

erdő mögött vár a múzsám –

de ma mostoha

 

hozzám, kedves, így hát várok,

el nem mozdulok!

Gyöngy szemednek sugarában

csókot koldulok.

 

Hátha megjön a jókedvem

itt a kanapén,

s egy űrbéli utazásra

invitállak én.

 

Hogyha nem jössz, sírok egyet,

mint egy kisgyerek,

s fenyves erdő közepében

lábam sistereg!

 

Minden könnycsepp egy-egy dal lesz,

és a nyomdokom

ütheted már bottal, babám –

Én így gondolom!

 

2020. május 13.

Falusi locsolás

 

Összeérnek itt a házak,

eltévedni nem lehet,

hisz a női cserfes szájak

igazítják kellemed.

 

Nekiindulsz hát az útnak,

zsebre vágod kölnidet,

s a harangok mire zúgnak,

nem innál már csak vizet!

 

Egyik kilincs másik után,

a poharak ürülnek,

kölni csorog hajon, ruhán,

s a lányok mind csücsülnek.

 

Csillog szemed, s összeakad

pár mondatban a nyelved,

meglocsoltad akit szabad,

teljesítve a terved.

 

Indulnál is haza, szépen,

csak a lábad rogyadoz’,

visszaesve ülsz a széken,

s róka úrfi rohamoz...

 

A leányok felpattannak,

teszik dolguk kedvesen,

mesterük e bűvös tannak,

járnak furcsa nedveken!

 

Ki feltörlőt, ki meg vizet

kaparint meg ízibe,

s lesz számodra egy kis sziget –

 

a kert másik végibe.

 

2020. április 8.

Reggeli moderálás

 

Hogy, ha reggel moderállok,

röktön szép a napom.

Nem értem én e-verseket

de, nincs velük balyom.

 

Mikor eggy a másik útán,

lekerűl a képről,

űlök tovább nagyon bután,

s álmodok az éjről.

*

Akkor ott, a vaksötétben

szebbnek tűnt az élet,

álmaimnak kék ködében

léptem sose tévedt.

*

De itt, van a való élet,

tele versssel, szépel...

Nem is, túdom gondolatom,

hol a francban székkel?!!!

 

De nem sokatt gondolkodom,

hisz körmömre éget,

nem túdhatom, beérem e,

ezt a sok-sokk szépett?!

 

2020. április 4.