Őrület

stapi•  2019. október 21. 08:55

Újra vidám az élet

Újra vidám az élet

(Csömörtől bolond költő verse.

Kérdés, hogy ez valóban vers-e!)

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást is megfordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lét harangja is megkondult.

 

Vidámság tölti az életem,

gyomrom pörköltnyire tágul;

köddé foszlott a rút félelem,

reám egy új világ bámul.

 

Sárból lettem, sárból keltem,

így senkinek ura nem voltam!

Csóróként soha nem csentem...

A "vant" legáliséktól hoztam.

 

Múltam mégis visszakísért...

Mi az, hogy nincsen bűnöm?

Vezekelni a bús szívért –

hazámból el kell tűnnöm!

 

S ez új, bősz kornak hajnalán

vidáman rikkant a szám:

Szervusz, világ, te istentelen,

nem bontod tovább a tanyám!

 

Hisz nincs már semmim e hazán,

vörösök gondoskodtak róla,

kis kunyhóm is olyan parány,

kilóg a bekecsem alóla.

 

Üres kézzel jöttem, éltem,

üres marokkal is távozom.

Új világba mezté tértem,

átlebegve e vad káoszon.

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult.

 

Testemre őrült társaság

ingatlan-adóval alkuszik,

bontogat hitelt, hazavág,

szüzekre tűzforró lányt uszít.

 

Kokain-báró Újpesten

ődöng a hajdanvolt drogporon...

Hiába látom, csak nyelem,

engem utal be a doktorom!

 

Várost vett megannyi Júdás,

országot árul a brüsszelin,

nagy piac, új tatár-dúlás,

értéket növel a vazelin...

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult...

 

...s az őrültség Pesten

boldogan nyikordult.

 

2019. október 20.

stapi•  2019. október 13. 14:12

Nyitott szemmel

Nyitott szemmel

 

Aki nyitott szemmel járja a világot,

észreveszi a lehulló kis szilánkot.

Sok kis darab tetemesen összegyűlik,

egybeforrva hitüket is összefűzik.

 

Ám sok ma a türelmetlen meg izgága,

akiknek a mások vére sosem drága!

Nyitott szemmel, csukott szájjal mind láthatná:

elég idő a javakat visszaadná.

 

Bár a tárca dagad egyre a zsebükben,

a többiek mind bűnözők a szemükben.

Hangosak ők, ordibálnak, jár a szájuk;

szemük csukott, az igazság nem hat rájuk.

 

Nyitott szemmel járom hát a nagyvilágot,

meglátom a porban is a kis virágot.

Szomorúan gondolok ez együgyűkre...

Mért ment össze a nagy eszük ilyen szűkre?!

 

Talán bizony forró vízben mosatták ki?

Vagy átszabta az agysebész, a tagsági? -

Vagy a kocsma lehelete csapta őket?

A borgőzben minden fura kifejlődhet.

 

Úgy gondolom, az igazság odaát van,

Az ókori mondásokba* beleástam:

Visszavették büntetésből az istenek,

hogy a halál előtt legyen mind kisgyerek!

 

2019. október 7.

 

* Itt: Euripidész mondására utalok.

stapi•  2019. szeptember 26. 15:49

Kukoricanapra - néhány anziksz

Kukoricanapra - néhány anziksz

 

Ugyan más a divat erre,

nem mehetek már semerre.

Derék, csípő, ízületek...

Súlyosbodnak a tünetek.

 

És ma mégis napon voltam,

ha ezt írta a vén tollam!

Bár ha "modim" megengedi,

az olvasó elszenvedi!...

 

---

 

Hogy mit írnék, nem is tudom...

A sok embert megbámulom.

Kukoricanapra jöttek,

kukoricát mégse törtek.

 

Inkább mennek a vályúhoz,

a jó pálesz bendőt lúgoz.

Rá a sör meg ágyat csinál,

össze-vissza lök és cibál!

 

Egyet léptél már előre,

visszaránt a cudar lőre.

Kettőt hátra, oldalt, félre...

Holnap gondolj a cipészre!

 

Ha félre áll, rossz a sarka,

a bőröd is kék és tarka,

a cipődet helyre teszi,

s a kártyádat jól leveszi.

 

---

 

Amott néhány bogrács forog,

szegény bárány benne rotyog.

Bámész brigád fogja közre,

mintha lenne bürge őre.

 

A szakácsunk még türelmes,

az italtól ő is lelkes.

Fordít jobbra, aztán balra -

Birkával kél viadalra!

 

---

 

A sátor már majdnem megtelt,

rég elhagytuk már a reggelt!

Ételosztás, dalos műsor...

Ki van írva sok betűsor.

 

E vén szemmel bár nem látom,

amit hallok, az nem álom!

Ha görcs áll is az ikrámba,

belépek a totál plánba.

 

---

 

Ténfergek az asztalok közt,

leverek pár evőeszközt...

Míg a dallam száll a légben,

elveszek a sűrű térben.

 

Megtalálhat, aki keres,

s az örömtől mindjárt repes,

mert a költő még nem költő,

ha sok-sok pénzt el nem költ ő.

 

Ezért aztán tele hordót!

Nem kímélem a sok korsót.

Nyomtatónak jó pálinkát,

hogy bírjam a tányér birkát.

 

Így már talán kiérdemlem,

hisz a művem nem éretlen...

Sokat iszok, sokat költök,

sorakoznak a vers-kölykök!

 

---

 

Ugyan más a divat erre,

nem mehetek már semerre.

Derék, csípő, ízületek...

Súlyosbodnak a tünetek.

 

Forog a szék, dől a sátor,

hullik rám a forró mámor!

Földről kelek, vagy csak kelnék...

Versírásban kedvem telnék.

 

---

 

Így aztán ma éjig voltam,

hát ezt írta a vén tollam!

De a "modim" elengedi,

s az olvasóm elszenvedi!...

 

Vagy e firkászt elkergeti?

 

2019. szeptember 26.

stapi•  2019. szeptember 19. 09:54

Lekvárkáosz

Lekvárkáosz

 

Én nyitom az ajtót, hát rajta!

Nem lehetek pipogyafajta.

Még egy kis ez, meg még egy kis az,

s máris elszaladt a kis pimasz!

 

Na lám csak, hát mégis elkéstem,

az órát már megint elnéztem!

Az ajtó előtt toporzékol,

bemenni, s leülni szándékol

 

mind, aki megvárt…

Velük kavarom a lekvárt!

 

Erre forog, meg arra teker,

magtalan szilva deszkán hever,

rotyog a lé, de nincs műbalhé,

forró a fröcsök, menj arrább, hé!

 

Késve jöttem, de hamar megyek,

csak ciberét kéne hogy egyek…

De savanyú!... ez egres volt még,

legszívesebben tortát fognék!

 

Kavartam lekvárt,

csinálhatnék lekvár leltárt!…

 

Én nyitom az ajtót, hát rajta!

Nem lehetek pipogyafajta.

Még egy kis ez, meg még egy kis az,

szalad az idő, a kis pimasz!

 

Na lám csak, hát hiába késtem,

kürtőbe a nevem bevéstem…

Katlan, ha süt, messzire űz el,

hazafutok, nem játszom tűzzel!

 

Gyere kispajtás,

füstbe megy itt a sóhajtás!

 

2019. szeptember 18.

 

stapi•  2019. szeptember 18. 09:24

Buktás bukta

Buktás bukta

 

Édesanyám, lelkem, drága,

jó messze van ide Prága!...

Oda fogok vándorolni,

bizonyítványt mángorolni.

 

Édesanyám, lelkem, drága,

nincs a fejem biztonságba'...

Amit sütött, mind megettem,

kutya elé nem vetettem.

 

Mégis van egy nagy-nagy bűnöm:

túl vagyok egy vaskos zűrön!

Az órai munkám közben

lekváros lett a kis könyvem...

 

Vigyáztam én, lelkem, drága,

mégis meg lett a tett ára...

Kifakadt a sütött bukta,

s ebből lett egy komoly bukta.

 

Édesanyám, lelkem, drága,

jó messze van ide Prága!

Arra fogok vándorolni,

bizonyítványt mángorolni...

 

Hogy fog most már pásztorolni?

 

2019. szeptember 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom