Láss újra

Kulcs tollain fordul
a bezártság és belenyögsz az
éjszakába most fáj a
párnádra csorgó nyál
az érzés dé jávu de téves
a valaha édes most
undorító keserű.
Csak befelé látsz és a
retinák mögött fekete-fehér
másolat a fentről tükröződő kék.
Kóró gondolatok között alszol
erőltetett kezeid indái
folyton a gyökerekhez csúsznak.
Csak hit kellene,
támaszt sohasem adott a múltad,
akár az ajtók olyan szúrágta
szavakon éltél mindig.
Ne kérdezz!
Legyenek felkiáltó jelek és
szembenéző kijelentő mondatok.
A kérdés az elszakadás
bizonytalansága magába
hordozza a lehetőséget, hogy
nincsenek válaszok.
Láss újra!
Látni nem kényszer, hanem adomány.
Neked is bólint minden
nap a reggel, így rendeződik
vissza a holnap.
Illik fogadni a köszönést.
Nyisd ki szemed és időzz el
az ablaknál tágra nyílt pupillákkal,
fogadd be a hajnalt és érts meg a fényeit.

Szerkesztő: oregSam

Figyelők: 1

Tartalomjegyzék

Jogi tudnivalók

• Életmód(1)
• Gondolatok(7)

• RSS
• Facebook
• Hírlevél

• Vers az oldaladra
• Ünnepi scriptek
• API

• GyIK
• Linkelj ránk!
• Fejlesztői blog
• Kapcsolat

• Eternus
  régi magyar versek
• Citatum
  idézetek