Ollé Tamás írásai

Likebeteg a társadalom,

Innen próbál emigrálni,

Sérült lelkem, gyászol nagyon,

Miért kell mindig megjátszanom?

Tennél az egyenlőségért,

De az utcán rám sem nézel,

Majd otthon álszent váradban

Már rájuk sem emlékszel.

Luxus lett a józan ész,

Az empátia - nem divat,

A képernyődről visszanéz,

S te számolod a századikat.

Izzik a kommentszekció,

Frusztrált ez az állatkert,

Digitális erekció,

Az elismerés - már nem kell!

Mert olyan alacsonyan vagy már,

Hogy csak a felbontásban hiszel,

Mert a minőség és a szenvedély,

Ma már csempészáru.

Ahogy az igaz szón is nevetsz,

És a hazugságra izgulsz,

Mert az egyik véglet a hazád,

Míg a másikat gyalázod.

A huszonegyedik században,

Társad neked a szorongás,

Keretek közt a képernyőn,

Egy évszázados bolyongás.

/2019/