Ollé Tamás írásai
SzemélyesLelki békeszerződés
Reggel van,
A tudatomat kontrollálom,Bár az elmém szabadlábon,Érzéseimmel karöltveLépdelnek át a határon.Normalitás, tükörbe néz,Vissza a való életbe.A tartás, mielőtt körbeér,És eljut a belső énembe.
Így néz ki a depresszió,Eldugott újsághirdetés, Boldog élet, széles mosoly,Elhalkuló nevetés.
Este már a félhomály,Másképp jár az óra,A fejem felett kering,Így térek nyugovóra,
Odakint az eső,Zuhog, messze, érzem,Oldom a feszültséget,Egész éjjel ébren.
Csütörtök van, délután,Újságból kimaradt részek,Fekszem a fűben, ilyenkor mégCsatatér a lélek.
Megérint a csend, Ha kizárom a zajt, Meglelem a békét,A szilárd talajt,Érzem magam alatt,Már nem fúj szembeszél,Maradok én, a holnap,Marad a remény, a szenvedély.
+
Kémbotrány a hátsó kertben,
Kábítószer, kis szobában,
Nevetünk a semmin, ha már
Körülöttünk minden szét van,
Nem is értem, hogy korábban
Hogyan tudtam nélküled…
Véres utca 23
véres utca 23,
képzeletem szüleménye,
te láttad csak igazán,
mennyire káros a harag
és mennyire hatásos,
ha önmagamért élek.
így hát elszöktem otthonról,
rohantam egyenest a rétre,
elkerültem a sötét erdőt,
minden gonosz forrását,
és leástam olyan mélyre,
ahonnan már nem lehetett látni
a migrének palotáját.
egyetlen egyszer mondtam nemet,
és onnan is kiutált mindenki,
aztán egy pillanatra elhittem,
hogy velem van a probléma,
így ültem órákon keresztül
a sötét ég alatt, ahol
csak rád tudtam gondolni.
aztán visszaindultam, egyedül
útközben elhagytam a kabátom,
meg azt a sok rosszat, amit
az évek alatt belém beszéltek,
azok, akik mellettem éltek
és nem találtak menedéket,
akik önmagukban csalódtak
és előbb-utóbb a halálba,
vagy az erdőbe menekültek.
utólag azt kívánom, bárcsak
ők is látták volna a világot
úgy, ahogyan én láttam.
veled, vagy nélküled
véres utca 23,
utólag sem bánom,
hogy a feledés és harag helyett
a megbocsátást választottam.