Ollé Tamás írásai

Téged látlak ott fent,
De a mozgó csillagképek
Elmossák az arcod,
És az emléked.
S mi marad idelent?
A káosz a fejemben,
Mely utat mutat néha,
És fáklyaként világít
A kezemben?

Te is fáklya voltál,
Itt lent a sötétben,
A hideg ráz miközben
Arra gondolok, hogy
Egyedül vagy ott fent,
A mélyűr sötétjében,
S az egyetlen barátod
A csend,
És a rémület.