fantom/fájdalom

olletamas•  2018. október 17. 19:51

a hiány még sosem volt
ennyire kézzel fogható.
csak nézem, ahogy 
távolodik tőlem a vonat.
komolytalannak tűnök, 
mégis, halál komoly vagyok. 
de az emberek nem ismerik 
ezt az oldalamat.

és nehéz a búcsúzáskor
bármi értelmeset mondani.

aztán csak ülni és nézni,
ahogy távolodsz tőlem.
és nem én vagyok megviselt, 
a lelkem az, mert érzem,
ahogy minden alkalommal
egy darab kiszakad belőlem.

/2018/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DonGiovanni2018. október 18. 13:32

Szép megrázó erejű vers! Nekem átjött! :)

Ametist2018. október 18. 07:56

A hiány és a távolodó vonat, mint párhuzam, az én gondolatvilágomban is megjelent már... versedhez gratulálok!