Bátortalan hősök-"Mese" felnőtteknek

Az Apró Erdőben részben emberi módra élnek a nyuszik és a rókák, így ruhát hordanak, két lábon járnak és kunyhókban élnek. Mindezek kapcsán értelmes gondolkodásra is képesek, ám életvitelükben van egy merőben eltérő dolog az emberekéhez képest. A nyuszik csak répát ehetnek, s ezzel még nincs semmi baj, ám a rókák csak nyuszit! Ez természetesen komoly konfliktushoz vezet közöttük, még akkor is, ha a „nyuszi vadászat” az adott év év utolsó hónapjában engedélyezett csak. Minden rókának mindössze egy nyuszit kell „elejtenie”, s nem elfogyasztja, hisz olyat értelmes, gondolkodó lényként nem lenne képes tenni, vagy legalábbis bízzunk ebben. Ellenben, ha sikerül akár csak öt másodpercre elkapnia, a nyuszi „köddé foszlik”, s minden bizonnyal a Nyuszi Mennyországba távozik, míg az életereje átszáll a rókába. Amennyiben a vörös bundásnak nem sikerül elejtenie ily módon nyuszit, a következő hónapban sajnos éhenhal, habár a nyuszik nem szoktak bánkódni e miatt.

Látszólag Apró Erdőben a rókák a gonoszak, s a nyuszik a sorsüldözöttek, ám, mint tudjuk, a látszat gyakran csal.

Mi történik, ha egy jó lelkű, hebrencs róka úgy dönt, hogy nyuszi helyett répát eszik, s kiderül, hogy így is életben maradhat? A társai vajon átszoknak a répára csupán szívjóságból, s ezzel elveszítve domináns pozíciójukat?

Ám ez még csak a történet kezdete, mert hamarosan kiderül, hogy nem is olyan messze tőlük létezik az Óriás Erdő, ahol a nyuszik összefogásának, és létszámbeli fölényüknek hála, uralják az erdőt. Itt, a rókák közel fele behódolt, míg a többiek duzzogva illegalitásba vonultak. Ám közeledik az új év, s mi lesz,ha nem jutnak élelemhez?

A történetnek van még egy szereplője, kit csak egyszerűen így hívnak, hogy „Ember”. S, habár teljesen úgy néz ki, mint egy ötven év körüli átlagos ember, de ettől még nem biztos, hogy az. Az Apró Erdőben az „Ivót” üzemelteti, ahol csak vizet lehet kapni, igaz ingyen, ám mikor évente többször is az erdőt átszelő patak kiszárad, a víz aranyat ér.

A kis rókáknak és kis nyusziknak ember meséket szokott felolvasni, melyre néha felnőttek is belógnak. Ugyanakkor a felnőtteket jó tanácsokkal látja el, míg ügyes-bajos dolgaikban igazságot tesz. Mind a nyuszik, mind a rókák, tisztelik, elfogadják a döntéseit, nélküle felborulna világuk rendje.

Ám vajon mi történik, ha a két erdő lakói tudomást szereznek egymásról?

Az előző részek tartalmából:

A nyuszi képes a kamuzást a legmagasabb fokon művelni annak érdekében, hogy a róka ne egye meg, mely szerint a répa finomabb, mint ő. Ám mi lesz,ha túl hatékonnyá válik a hazudozás áradat, és a Róki megkedveli a kis "tepsifülest"?

•  

  Róki lassú, bizonytalan mozdulattal átvette a „felöltöztetet” répát, aztán zavartan forgatni kezdte a kezében, mivel ebben az erdőben volt kezük is az állatoknak, s így természetesen nem négykézláb jártak.

  - Mi a baj? - pillantott fel rá a NyuszToni őszintének tűnő aggódással. - Csukd be a szemed, ahogy megbeszéltük, aztán...

  - Jó, jó, de attól még tudom majd mi lapul a levélben.

  - Háááát... Óckodok tőle, de volna egy ötletem. -

  - Nem tudom mit jelent az óckodás, de mivel nem tűnik kedves dolognak számodra, inkább ne mondd el.

  - aggódott már az előtt Róki a nyuszi lelkiállapotát illetően, mielőtt még valós aggódásra lett volna oka.

  - Ezt nagyon jól látod, azonban már fontosabb vagy nekem az ockodásomnál, így eltudom mondani. Képzeled milyen furcsa dolog ez. A beszélgetésünk eleje táján még nem lettem volna képes rá. - pillantott maga elé NyuszToni, és talán ez volt az a perc, amikor úgy érezte, hogy ténylegesen kezdi megkedvelni a Rókát. Már nem csak az életét próbálja menteni hazugságok sorozatával, bár jobban hangzik, ha jó cél érdekében történő fondorlatos cselvetésnek hívom. Persze az sem kizárt, hogy ez is csak színjáték volt a részéről, de akkor ki is lehet ő valójában? Egy kedves kis nyuszi, aki csak barátokat szeretne szerezni, biztosan nem.

  Róki mindebből persze nem vett észre semmit, mert gondolom már rájöttél kedves olvasó, hogy gonosz étkezési szokásai ellenére elég kis naiv, hebrencs lény volt. Ő egyelőre leblokkolt az óckodásnál.

  - Szóval mitől óckodsz annyira? Nagyon hasonló a bohóckodszhoz, tehát nem lehet túlzottan vészes szó.

  - Neked cseppet sem vészes, hiszen arra gondoltam, te arra gondolj, hogy répa ízű nyuszit eszel.

  - Te nagyon buta vagy. - összegezte Róki a nyuszi elmeállapotát, ám nem gúnyosan, hanem inkább kedves indittatással. - Honnan tudnám milyen íze van a répának,ha még nem ettem? - tette fel a teljesen logikus kérdést annak ellenére, hogy agyi kapacitása bizonyára közelében sem járt Einstennek.

  - Hát ez az! - hunyorított NyuszToni hamiskásan. - Harapj bele gyorsan, és meg tudod.

  - Na és,ha elrontom vele a nyuszkókhoz szokott pocimat? - aggályoskodott jogosan a Róki olyan képet vágva,mint aki máris megtörtént volna már egy répafalat gondolatától is.

  - Na és,ha finomabb, mint eddig a legfinomabb nyuszi? - próbálta kérdéssel űberelni a nyuszi a vörösbundás kérdését, ám nem jött össze neki.

  - Annak annyi esélye van, mint, hogy te egyél meg engem. - formálta mondattá a Róki a „képtelenség” szót.

  A nyuszi ezen egy pillanatra elgondolkodott, de aztán máris tudta mi a megoldás. Egy újabb füllentés.

  - Tudni akarod az igazságot? - kérdezte elmélyített hangon, miközben próbált ijesztő arcot vágni. - Már megfordult a fejemben, hogy megegyelek, hisz akkor te nem tudnál már megenni engem. - csillantotta meg ő most a logikus énjét.

  - Hát az tuti, de te egy aranyos kis ugri-bugri nyuszi vagy,aki nem képes ilyesmire. - felelte kedves mosollyal a somfordi.

  - Biztos vagy benne? - tett rá még egy lapáttal NyuszToni az ijesztő arcvágásra, miközben előre lépett egyet.

  - Ööööö... eddig az voltam ... - lépett hátra ösztönösen a Róki. - Komolyan képes lennél....?

  - Mi van, még csak nem is tudod kimondani? Na milyen érzés nyuszibőrbe bújni? - érdeklődött a nyuszi annyira gonosz tekintettel, hogy tán még magától is megijedt volna, ha tükörbe néz. Lehet már nem is színészkedett? Megcserélődtek a szerepek?!

 

/Bocsi, hogy még mindig nem harapott bele a répába Róki, én sem tudtam előre. A következő részben kiderül természetesen, milyen lehet egy rókának nyuszibőrben élni, mármint,ha túléli a következő részt./

Az előző rész tartalmából:

A nyuszi továbbra is azon ügyködik, hogy a róka ne egye meg őt. Megpróbált a vörösbundás lelkiismeretére apellálni némi csellel fűszerezve, miszerint a lelkiismeret valójában egy apró  lény....

- Igen, de tegyünk úgy,mintha nem lenne róla tudomásunk. - ment át NyuszToni is suttogóba. Ő most boldog,hogy nem eszel meg engem, és remélem nem szeretnéd,a boldogságát sárba tiporni.

- Ó dehogy, csak azt nem értem miért költözött belém.

- Őőőő.. Majd egyszer elmagyarázom, de most hagyjuk abba a sugdolózást, mert gyanút fog.

- Jó. - bólintott lelkesen Róki, és nyomban jó hangosan folytatta. - Mi újság veled nyuszi, hogy szolgál az egészséged?

- Köszi, meg vagyok, de térjünk vissza a répához. - próbálta NyuszToni a számára legegészségesebb étkezési szokás felé terelni a rókát. - Csukd be szépen a szemed, hogy még a lapulevelet se lásd. Aztán eszel pár falatot, és,ha nem finom..

- Akkor téged eszlek meg! - csillant fel a Róki szeme legalább úgy, mint ki rátalált végre a hőn áhított legínyencebb finomságra hosszú évek nélkülözése után.

- Hé, a kisróka biztos figyel. - váltott ismét suttogóra megint a tapsifüles, de közben ugrásra készen megfeszültek lábizmai. Nem szabad túl lazán vennie a dolgokat, mert ez a ravaszdi, hiába nem túl ravaszdi, sőt inkább mimóza lelkületű, bármikor visszatérhet a nyusziéhsége. De szerencsére most nem kell aggódnia sem neki, sem neked, ki most épp olvasod-e sorokat, mármint,ha a nyuszinak drukkolsz.

- Nyugi, elment a répaföld irányába. - jegyezte meg Róki egykedvűen, mintha teljesen hétköznapi dolog volna, hogy a lelkiismerete életre kelt, és elslattyogott.

- Mi van? - döbbent le NyuszToni. - Te láttad?

- Hát, úgy ahogy. A bokrok takarásában osont el, hogy ne zavarjon meg minket, de persze én kiszúrtam. - büszkélkedett Róki éleslátásával, és a Tapsifüles világért sem okozott volna csalódást számára, mert a csalódott állatok sajnos gyakran gonoszságokra képesek.

- Ügyi vagy. Na szóval a répánál tartottunk, ami,ha nem finom akkor is edd meg,mert jót tesz a léleknek. - szeretett volna biztosra menni a nyuszi, de kezdett rájönni, hogy ez egy lehetetlen küldetés.

- Ugyan már, azt te nem tudhatod mi tesz jót az én lelkemnek, amikor gyakran még én sem tudom. - keltette életre kételmeit NyuszToni.

- De igen, mert a répában Boldogság nevű összetevő is van. Szerinted mi mitől vagyunk olyan jó kedvűek,legalább is,ha nincs róka a közelünkben?

- Valami jó viccet meséltetek egymásnak? - kérdezett vissza Róki, amin már a nyuszi meg sem lepődött, ám ezzel még nem volt vége. - Igazán elmondhatnád nekem is, imádom a jó vicceket. - kérte a vörösbundás, de csalatkoznia kellett.

- Nem mondok, mert a vicces jókedv labdába se rúghat a boldogságos jókedvhez képest. Ám még mielőtt a labdára terelnéd a szót, továbbra sincs nálunk, csak az emberi világban. - próbálta kizárni a labdát a beszélgetésből, de gondolom már sejted milyen sikerrel.

- Eszem ágában sem volt beszélni a hülye labdáról, mert tudtommal állandóan elgurul, és lehet futni utána. Akkár már inkább a nyuszik után futok, mert...

- Elég! - ment fel a pumpa a beszélgetés alatt másodszor jelentős mértékben NyuszToniban. - Nincs labda, nincs vicc, csak répa! Rendben? - kérdezte olyan hangsúllyal, mint aki nemleges válasz esetén bármire képes.

- Jó, jó, csak nyugi, dühödben le ne harapd már a fejem. - hőkölt hátra Róki, de aztán a szája elé kapta a kezét. - Upsz! Ez egy szó vicc volt, bocsi.

- Semmi gond, majd csak túl élem. Kezdett lenyugodni NyuszToni, mert furcsa mód képtelen volt huzamosabb ideig haragudni a rókára. Ezt majd később átgondolja, hiszen ilyen még nem fordult vele elő, de most a lényeg a répa, és ami benne található.

- Szóval mielőtt még elviccelted volna a dolgokat, azt kezdtem ecsetelni, hogy a répában Boldogság is található.

- Ami azt illeti már hallottam róla, hogy valami csúcs-szuper érzés. A nyuszi hamiban nincsen sajnos, mert akkor boldogan táncolna minden róka. - pillantott maga elé szomorúan Róki, mert képzelet világában egyetlen boldogan táncoló rókát sem látott.

- Kiráz a hideg még a táncoló rókák gondolatától is. - jegyezte meg NyuszToni, ám ezzel csak azt érte el, hogy Róki karbafont kézzel várakozó álláspontra helyezkedett.

- Most mi van? - furcsállotta. - Talán meg akarod szabni, hogyan reagáljak a saját gondolatomra?

- Dehogy, csak azt várom, kezdjen el rázni a hideg, ahogy mondtad. Javaslom ugrálj egy kicsit, és így kicselezheted a hideget, nem tud majd rázni.

- Köszi a tanácsot, de ó én észlény, már megint elfelejtettem, hogy kivel beszélgetek. - fedte meg magát a nyuszi, de Rókinak persze ez nem tünt fel.

- Semmi baj, segítek. Velem. Ott tartottunk, nem örülnél, ha táncoló rókákra gondolnék. De várjunk csak! - vetett gátat a „ravaszdi” saját szavainak is néhány pillanatnyi csenddel, de aztán máris lerombolta. - Szóval sajnálod tőlünk a Boldogságot? - meredt rá fájdalmas csodálkozással NyuszTonira, de aztán összekapta magát és vádló hangon folytatta. - Mondd csak, te nem vagy önző egy cseppet? -

- Ti pedig nem vagytok nagyon gonoszak, hogy a mi létezésünk árán szeretnétek boldogok lenni? - vágott vissza a nyuszkó, de aztán máris visszatért a tapsifüleseket mellőző étkezéshez, mert az ellenkezőjét nem szerette volna firtatni. - Tehát ott tartottam, hogy már néhány falatnyi répában is elegendő Boldogság van ahhoz, hogy átjárhasson ez a felemelő érzés. - folytatta kedvenc hamijának fényezését, ami persze füllentés volt, hiszen a répában csak répa van, de mivel jó cél érdekében tette, így bocsánatos bűnnek számít. Mindezek után farzsebéből előhúzta a legkövérebb répát,mert hiszed, vagy sem, de ebben az erdőben volt ruhájuk az állatoknak, majd akkurátusan begöngyölte egy lapulevélbe.

- Tessék. - nyújtotta át kedves mosollyal. - Szívem teljes szeretetével adom neked a legfinomabb répámat. 

/A következő részben most már tényleg megkóstolja a róka a répát. Remélhetőleg a nyuszit nem kóstolja meg, de ez még a jövő titka./

A Róka és a Nyuszi kalandjai című blog, "Bátortalan hősök" címre változott, mivel a két főszereplő kérésére több új szereplő is bekerült a történetbe...

Hamarosan érkezik a 4. rész.