Bátortalan hősök-"Mese" felnőtteknek

Denn•  2019. szeptember 30. 17:32

A BÁTORTALAN HŐSÖK RECEPTJE

A BÁTORTALAN HŐSÖK RECEPTJE:


Tegyük az irodalmi turmixgépbe Micimackót, a Kis herceget, „ízesítsük” filozófiával, drámával, és humorral, aztán jól kutyuljuk össze.


Olvasd el az első részt, és kiderül milyen lett :)

https://blog.poet.hu/nyuszmusz/01-ugye-ma-nem-eszel-meg

Denn•  2019. augusztus 2. 10:40

10. Az ölelés fajtái

    /Az előző rész tartalmából:

    A nyuszi és a róka azon agyalt, hogy valóságosak e, vagy csak kitalálta őket egy író. Végül megegyeztek abban, hogy minden bizonnyal valóságosak, aztán rátértek az ölelésre./


    - Mint tudod, két fajta ölelés van világunkban. - kezdte NyuszToni. - Ám az olvasó nem tudja, így most elmondom. Ok, most én vicceltem, hisz a valóságot nem lehet olvasni.

    - Tudod mit mondok? - hunyorított Róki jelentőségteljesen.

    - Csak akkor tudnám, ha telepatikus nyuszi lennék.

    - Ezek szerint nem vagy az. Hú, ha nem is nagy, de azért közepes kő esett le a szívemről, hogy nem látsz a fejembe.

    - Te most egy laza kérdéssel kiszedted belőlem, amire tán répa elvonással sem lettél volna képes, hogy nem vagyok gondolatolvasó? -döbben le teljesen NyuszToni, mert eddig meg volt róla győződve, hogy épp fordított a helyzet, ő képes ilyesmire a rókával szemben. Talán mégsem egy félbolond ez a vörösbundás, csak ravaszan annak adja ki magát?

    - Igen, így van, bár ez még engem is meglepett, mert nem volt

     tervbe véve. - felelte Róki, de, hogy őszinte-e, a nyuszinak már

     fogalma sem volt róla. Persze nem agyalt ezen sokat, most

     fontosabb volt számára, hogy létezik-e valójában.

    - Amúgy a valódiságunkra visszatérve, attól, ha odaát a saját jelenében épp egy ember olvas minket, akit ezúton is üdvözlök, mi még nem vagyunk kitalációk. Ugyanis a valós történetünket eljuttatja valamiképp a nálunk élő ember az író tudatába, aztán annak onnan már csak ki kellett másolnia, ami ugyebár nem nagy kunszt.

    - Most csak nem olyan jól beszéltél nyuszi,mintha magamat hallanám. - fényezte magát Róki, de csak egy kicsit, aztán máris visszatért a félbemaradt gondolathoz. - Na de mi van azzal a bizonyos öleléssel? Már megint elkóboroltunk ettől a témától.

    - Szóval ott tartottam, hogy két fajta ölelés van. Neked most nem szükséges idefigyelned, hisz tisztában vagy vele, az olvasóknak mondom.

    - Jó, de akkor kire figyeljek, mert nincs itt más rajtunk kívül. - aggályoskodott a róka, mert nem volt szokása bambán állni, a Semmivel szemezve.

    - Csukd be a szemed, és befele figyelj magadra. - mondta meg a tutit NyuszToni, a vörösbundás válaszából kiindulva.

    - Ez teszik. Akkor meglesem min ügyködök éppen odabent.

    - Tedd azt. Akkor én végre elmondhatom az olvasóknak, hogy...

    - Várj, mert nagy baj van! - vágott közbe Róki rémült arcot vágva, erősen összeszorított szemekkel. - Nem találom odabent magamat sehol.

    - Nyugi, csak biztos elbújtál valahova a lelked egyik zugába, és is szoktam ilyet csinálni.

    , Jó, jó, de az én lelkemnek van egy csomó zuga, így hogyan találok magamra?

    - Szerintem, ha szépen kéred, aztán türelmesen várakozol, előbb-utóbb előbújik.

    - Köszi, megpróbálom. Akkor addig te foglalkozz az olvasóval.

    - Rendicsek. De ugye most már nem szólsz közbe? - szeretett volna biztosra menni a nyuszi, ám mivel nem érkezett válasz, éppen ezért volt esély rá, hogy nyugodtan ismertetheti az ölelés két fajtáját.

    - Szóval van az a bizonyos számunkra nagyon szomorú utolsó ölelés, mikor egy róka sajnos elkapja az adott nyuszit, és bizonyos rövid ideig magához szorítja. A másodpercek pontos mennyiségével nem tudok szolgálni, mert ahhoz meg kéne tanulnom legalább ötig számolni. Mindezek után a nyuszi teste köddé válik, és felköltözik remélhetőleg a nyuszimennyországba. A gonosz rókába a tapsifüles életereje költözik át, mely számára a táplálkozás egyetlen formája, bár remélem mától a répa is felkerül a listára. A rókák ezt a lelketlen tettüket nyuszi evésnek, hamizásnak hívják, amit mi rájuk hagytunk, az „ölelés” szó félrevezető lehetne egy ilyen végzetes tevékenységre.

    De térjünk rá végre a rendes ölelésre, amelyből minden bizonnyal még egy sem történt meg a mi v ilágunkban. Amennyiben a róka nem ellenséges szándékkal közeledik az adott nyuszihoz, és magához öleli, nem történik semmi rossz dolog. Vagyis valami biztos történik a lelkükben, de nem tudhatom mi, mert még sosem történt az enyémben.

    - Akkor épp itt az ideje kipróbálni. - kottyantotta közbe Róki.

    - Hé, te hallgatóztál? - rázta fejét NyuszToni.

    - Csak olyan hangosan beszéltél, hogy behallatszott a fejembe. Az ölelésre visszatérve, te javasoltad, hogy tegyük meg.

    - Igen, tudom, de lehet nagyon ciki lenne. Bár... - hagyta félbe a megkezdett mondatot a nyuszi, bízva benne, hogy a sompolygi folytatja. Ebben igaz nem is kellett csalódnia, de....

    - Bár? Elfelejtetted hirtelen hogyan szeretnéd folytatni? Velem is előfordult már ilyen. - bólogatott megértően Róki.

    - Hagyjuk ezt most. Inkább arról mesélj, mikor ölelt meg téged utoljára egy róka társad? - kíváncsiskodott a tapsifüles.

    - Hát.. A soha, az jó rég volt már gondolom.

    - Ó te szegény. Akkor nem tudhatod milyen egy igazi ölelés.

    - Meséld el légyszi. - kérte a róka olyan tekintettel, mint mikor egy gyermek kéri a hőn áhított mese életre keltését szavak által.

    /A folytatásból kiderül, hogy megöleli e egymást tán a világon először egy nyuszi és egy róka./

Denn•  2019. május 5. 10:39

Ideát és odaát - Interaktív rész


Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója

2019 05. 05.


    - Odaát ma van Anyák Napja. - mondta Róki szomorúan maga elé nézve.

    De mi ideát vagyunk.” akarta felelni NyuszToni, de ehelyett egy lelkéből fakadó érzés arra késztette, hogy odalépjen barátjához, és átölelje.

Denn•  2019. május 2. 11:18

Normálisak, és félbolondok - Interaktív rész

Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója

2019 05. 02.


    - Átugrok NyuszZizihez. - indult meg Róki a kunyhó kijárata felé.

    - Te nem vagy normális. - adott nyúlfarknyi elemzést NyuszToni lakótársa elmeállapotáról.

    - Igen, azért megyek.

    - Nem arra utaltam, hogy alapból nem vagy normális, hanem,ha átmégy hozzá.

    Róki megállt a kijáratnál, s jól látszott rajta, hogy komoly gondot okoz neki az előző mondat értelmezése, de aztán csak megbirkózott vele.

    - Jó, ha tudni akarod, tegnap összevesztem magammal, és hátha tud valami tanácsot, hogyan béküljünk ki.

    - Ez rendben is lenne, ha NyuszZizi, akár csak egy sima mezei

     pszichológus volna. De már a neve is utal rá, hogy nincs rendben

     agyilag. - nyilatkozott nemzetségének tagjáról a tapsifüles nem

     épp baráti gesztussal.

    - Igen, tudom, félbolond. Így legalább magából merítve ismeri a bolondok gondjait, de tanácsot is tud adni, mert csak félig zizi.

    - Tehát te bolondnak érzed magad! - ütötte le a labdát hevesen NyuszToni, de nem az övé lett a pont.

    - Nem, én normálisnak, ám állítólag a bolondok nem tudják, hogy bolondok. De mivel azért indultam NyuszZizihez, mert néha gyanús vagyok magamnak az épp eszemet illetően, ezért már nem tudom mit gondoljak magamról.

    - Ilyen logika mentén, aki bolondnak érzi magát, az normális?

    - Sajnos sem. - rázta a fejét Róki kedves, őszinte tekintettel. - Mint tudjuk bolond az egész világ, vagy legalábbis félbolond.

    - De hát akkor mi a gond? - érdeklődött a ravaszdi nyuszi sejtelmes mosollyal. - Tán szeretnél kilógni a sorból egyetlen normálisként?

    Róki válasz helyett visszabandukolt az asztalához, elindította a laptopját, s csak aztán válaszolt.

    - Ezen most nem tervezem, hogy agyalok, inkább leírom a beszélgetésünk, és átküldöm odaátra. Hátha majd olvassa egy pszihodoki, és majd megírja normális vagyok, vagy pedig félbolond?

    - Szerintem egy normális félbolond. - nevetett NyuszToni, aztán tovább nézte laptopján az agyas nyusziról szóló filmet.

Denn•  2019. március 24. 16:45

9. Valódiak vagyunk?

Az előző rész vége:

    - Na jó, itt befejeztem a barátkozást. Amennyiben nem eszel meg, én mentem. Szia. - köszönt el szinte alig hallhatóan a Nyuszi és megfordulva, lógó fülekkel komótosan a távozás útjára lépett.


    A Rókát minimum villámcsapásként érte a váratlan fordulat, és hosszú másodpercekig fogalma sem volt róla, mitől sértődhetett meg a tapsifules. Csak állt és nézett utána, mint akiben az egész világ összeomlott, így a masszív, földrengésbiztos épületek sem voltak kivételek. Döbbenten kikandikált a romok alól, s habár nagy szerencséjére testileg megúszta, de ki tudja mi történt a lelkével?

    A Nyuszi kezdetben gyors léptekkel indult előre, de aztán lassabbra vette a távozást, miközben óvatosan visszasandított. Itt már számomra egyértelművé vált, hogy ez ismét csak állati színjáték részéről, ám a Róka még csak nem is kapizsgálta.

    - Hé, várj! Elárulnád mi a bajod? - kapta össze magát a világrengető, villámcsapás szintű fejlemény után.

    - Á, ugyan már, semmi. - fordult meg a Nyuszi, miután előkapta lelki kelléktárából a sértődős álarcot. - Mindössze elmerengtem azon,hogy mikor már tudsz matekozni, milyen boldogan, és büszkén számolod majd össze a nyuszihamikat. Jövőre jó eséllyel köztük leszek már én is.

    - Ok, belátom ez rossz példa volt, és csak azért mondtam, mert a múltból indultam ki. De mit szólnál ahhoz,ha majd a répákat számolnám össze, amiket elfogyasztottam egy kedves, nyíltszívű nyuszi kitartó közbenjárásának hála?

    - Azt, hogy egy szuper intelligens, aranyos rókává változtál a mogorva, nyuszievő rókából. - vágta rá a tapsifüles lelkesen, majd sandítva folytatta. - Én úgy tudom ilyen jellegű béküléskor az emberek megszokták ölelni egymást.

    - Na és? Szerencsére egy árva embert sem látok. - nézett körbe akkurátusan a Róka. - Vagy lehet itt bujkál a közelben? Bár az öleléshez minimum kettő kéne.

    - Legfeljebb csak odaát van ember, aki épp olvassa ezt a történetet, de ő jó messze lehet szerencsére. - legyintett lazán a Nyuszi.

    - Mégis miről beszélsz? Mi jogon fokozol le engem egy történet részévé, amikor valóságos vagyok?

    - Ja, és akkor szerinted csak engem talált ki a történet írója?

    - Dehogy! Nyugi, te is valóságos vagy. Eleve képtelenség, hogy egy buta ember, ilyen okos és kedves állatokat keltsen életre szavak egybefűzésével.

    - Na de mi van, ha az ember nem tök buta? - próbálkozott keresztkérdéssel a tapsifüles, de csak azt lehet összezavarni, aki érti a kérdés lényegét.

    - Teljesen mindegy mennyire agyas, a lényeg, nem ér fel a mi szintünkre, így ki sem találhatott minket.

    - Hmmm...Ez elég logikusan hangzik annak ellenére, hogy te mondtad. - dicsérte sértően a Nyuszi a vörösbundást, ám az szokás szerint nem vette a lapot.

    - Még szép, hogy én mondtam, ha csak nincs egy hasonmásom, aki jelenleg is önmagamnak adja ki magát. - vetett be újabb logikai csavart a Róka, amin még én is meglepődtem.

    - Ez nem hangzik túl jól, mert,ha majd a valódival találkozok, és bizalommal közeledek felé, hiszen kezdünk összehaverkodni, ám ő ezt nem tudja, így simán el kap majd. Bocsi, ez elég összetett mondatnak sikerült.

    - Ó, vágom az ilyen mondatokat, mert összetett személyiség vagyok. A hasonmásom miatt pedig ne aggódj, majd beszélek vele az érdekedben.

    - Köszi szépen. Amúgy visszatérve a valódiságra, tényleg igazad lehet. Egy olyan jó fej nyuszit mint én, valami emberfia tutira nem képes kitalálni.

    - Ez szuper, így legalább nem egy képzeletbeli nyuszkóval beszélgetek. Na de mi van azzal az öleléssel, amit bizonyos számú sorral fentebb említettél?

    - Ne idegelj! Mégsem vagyunk valósak?

    - Nyugi nyuszi, nem csak a logikám éles, mert a vicceim sem tompák. Szóval viccből utaltam arra, hogy csak írásban létezünk, de mi van már azzal az öleléssel?


/A folytatásból kiderül,ha minden jól megy, hogy megölelik e egymást, de,ha mégsem, akkor tévedtem, bocsi./