Bátortalan hősök-"Mese" felnőtteknek
A BÁTORTALAN HŐSÖK RECEPTJE
A BÁTORTALAN HŐSÖK RECEPTJE:
Tegyük az irodalmi turmixgépbe Micimackót, a Kis herceget, „ízesítsük” filozófiával, drámával, és humorral, aztán jól kutyuljuk össze.
Olvasd el az első részt, és kiderül milyen lett :)
10. Az ölelés fajtái
/Az előző rész tartalmából:
A nyuszi és a róka azon agyalt, hogy valóságosak e, vagy csak kitalálta őket egy író. Végül megegyeztek abban, hogy minden bizonnyal valóságosak, aztán rátértek az ölelésre./
- Mint tudod, két fajta ölelés van világunkban. - kezdte NyuszToni. - Ám az olvasó nem tudja, így most elmondom. Ok, most én vicceltem, hisz a valóságot nem lehet olvasni.
- Tudod mit mondok? - hunyorított Róki jelentőségteljesen.
- Csak akkor tudnám, ha telepatikus nyuszi lennék.
- Ezek szerint nem vagy az. Hú, ha nem is nagy, de azért közepes kő esett le a szívemről, hogy nem látsz a fejembe.
- Te most egy laza kérdéssel kiszedted belőlem, amire tán répa elvonással sem lettél volna képes, hogy nem vagyok gondolatolvasó? -döbben le teljesen NyuszToni, mert eddig meg volt róla győződve, hogy épp fordított a helyzet, ő képes ilyesmire a rókával szemben. Talán mégsem egy félbolond ez a vörösbundás, csak ravaszan annak adja ki magát?
- Igen, így van, bár ez még engem is meglepett, mert nem volt
tervbe véve. - felelte Róki, de, hogy őszinte-e, a nyuszinak már
fogalma sem volt róla. Persze nem agyalt ezen sokat, most
fontosabb volt számára, hogy létezik-e valójában.
- Amúgy a valódiságunkra visszatérve, attól, ha odaát a saját jelenében épp egy ember olvas minket, akit ezúton is üdvözlök, mi még nem vagyunk kitalációk. Ugyanis a valós történetünket eljuttatja valamiképp a nálunk élő ember az író tudatába, aztán annak onnan már csak ki kellett másolnia, ami ugyebár nem nagy kunszt.
- Most csak nem olyan jól beszéltél nyuszi,mintha magamat hallanám. - fényezte magát Róki, de csak egy kicsit, aztán máris visszatért a félbemaradt gondolathoz. - Na de mi van azzal a bizonyos öleléssel? Már megint elkóboroltunk ettől a témától.
- Szóval ott tartottam, hogy két fajta ölelés van. Neked most nem szükséges idefigyelned, hisz tisztában vagy vele, az olvasóknak mondom.
- Jó, de akkor kire figyeljek, mert nincs itt más rajtunk kívül. - aggályoskodott a róka, mert nem volt szokása bambán állni, a Semmivel szemezve.
- Csukd be a szemed, és befele figyelj magadra. - mondta meg a tutit NyuszToni, a vörösbundás válaszából kiindulva.
- Ez teszik. Akkor meglesem min ügyködök éppen odabent.
- Tedd azt. Akkor én végre elmondhatom az olvasóknak, hogy...
- Várj, mert nagy baj van! - vágott közbe Róki rémült arcot vágva, erősen összeszorított szemekkel. - Nem találom odabent magamat sehol.
- Nyugi, csak biztos elbújtál valahova a lelked egyik zugába, és is szoktam ilyet csinálni.
, Jó, jó, de az én lelkemnek van egy csomó zuga, így hogyan találok magamra?
- Szerintem, ha szépen kéred, aztán türelmesen várakozol, előbb-utóbb előbújik.
- Köszi, megpróbálom. Akkor addig te foglalkozz az olvasóval.
- Rendicsek. De ugye most már nem szólsz közbe? - szeretett volna biztosra menni a nyuszi, ám mivel nem érkezett válasz, éppen ezért volt esély rá, hogy nyugodtan ismertetheti az ölelés két fajtáját.
- Szóval van az a bizonyos számunkra nagyon szomorú utolsó ölelés, mikor egy róka sajnos elkapja az adott nyuszit, és bizonyos rövid ideig magához szorítja. A másodpercek pontos mennyiségével nem tudok szolgálni, mert ahhoz meg kéne tanulnom legalább ötig számolni. Mindezek után a nyuszi teste köddé válik, és felköltözik remélhetőleg a nyuszimennyországba. A gonosz rókába a tapsifüles életereje költözik át, mely számára a táplálkozás egyetlen formája, bár remélem mától a répa is felkerül a listára. A rókák ezt a lelketlen tettüket nyuszi evésnek, hamizásnak hívják, amit mi rájuk hagytunk, az „ölelés” szó félrevezető lehetne egy ilyen végzetes tevékenységre.
De térjünk rá végre a rendes ölelésre, amelyből minden bizonnyal még egy sem történt meg a mi v ilágunkban. Amennyiben a róka nem ellenséges szándékkal közeledik az adott nyuszihoz, és magához öleli, nem történik semmi rossz dolog. Vagyis valami biztos történik a lelkükben, de nem tudhatom mi, mert még sosem történt az enyémben.
- Akkor épp itt az ideje kipróbálni. - kottyantotta közbe Róki.
- Hé, te hallgatóztál? - rázta fejét NyuszToni.
- Csak olyan hangosan beszéltél, hogy behallatszott a fejembe. Az ölelésre visszatérve, te javasoltad, hogy tegyük meg.
- Igen, tudom, de lehet nagyon ciki lenne. Bár... - hagyta félbe a megkezdett mondatot a nyuszi, bízva benne, hogy a sompolygi folytatja. Ebben igaz nem is kellett csalódnia, de....
- Bár? Elfelejtetted hirtelen hogyan szeretnéd folytatni? Velem is előfordult már ilyen. - bólogatott megértően Róki.
- Hagyjuk ezt most. Inkább arról mesélj, mikor ölelt meg téged utoljára egy róka társad? - kíváncsiskodott a tapsifüles.
- Hát.. A soha, az jó rég volt már gondolom.
- Ó te szegény. Akkor nem tudhatod milyen egy igazi ölelés.
- Meséld el légyszi. - kérte a róka olyan tekintettel, mint mikor egy gyermek kéri a hőn áhított mese életre keltését szavak által.
/A folytatásból kiderül, hogy megöleli e egymást tán a világon először egy nyuszi és egy róka./
Ideát és odaát - Interaktív rész
Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója
2019 05. 05.
- Odaát ma van Anyák Napja. - mondta Róki szomorúan maga elé nézve.
„De mi ideát vagyunk.” akarta felelni NyuszToni, de ehelyett egy lelkéből fakadó érzés arra késztette, hogy odalépjen barátjához, és átölelje.
Normálisak, és félbolondok - Interaktív rész
Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója
2019 05. 02.
- Átugrok NyuszZizihez. - indult meg Róki a kunyhó kijárata felé.
- Te nem vagy normális. - adott nyúlfarknyi elemzést NyuszToni lakótársa elmeállapotáról.
- Igen, azért megyek.
- Nem arra utaltam, hogy alapból nem vagy normális, hanem,ha átmégy hozzá.
Róki megállt a kijáratnál, s jól látszott rajta, hogy komoly gondot okoz neki az előző mondat értelmezése, de aztán csak megbirkózott vele.
- Jó, ha tudni akarod, tegnap összevesztem magammal, és hátha tud valami tanácsot, hogyan béküljünk ki.
- Ez rendben is lenne, ha NyuszZizi, akár csak egy sima mezei
pszichológus volna. De már a neve is utal rá, hogy nincs rendben
agyilag. - nyilatkozott nemzetségének tagjáról a tapsifüles nem
épp baráti gesztussal.
- Igen, tudom, félbolond. Így legalább magából merítve ismeri a bolondok gondjait, de tanácsot is tud adni, mert csak félig zizi.
- Tehát te bolondnak érzed magad! - ütötte le a labdát hevesen NyuszToni, de nem az övé lett a pont.
- Nem, én normálisnak, ám állítólag a bolondok nem tudják, hogy bolondok. De mivel azért indultam NyuszZizihez, mert néha gyanús vagyok magamnak az épp eszemet illetően, ezért már nem tudom mit gondoljak magamról.
- Ilyen logika mentén, aki bolondnak érzi magát, az normális?
- Sajnos sem. - rázta a fejét Róki kedves, őszinte tekintettel. - Mint tudjuk bolond az egész világ, vagy legalábbis félbolond.
- De hát akkor mi a gond? - érdeklődött a ravaszdi nyuszi sejtelmes mosollyal. - Tán szeretnél kilógni a sorból egyetlen normálisként?
Róki válasz helyett visszabandukolt az asztalához, elindította a laptopját, s csak aztán válaszolt.
- Ezen most nem tervezem, hogy agyalok, inkább leírom a beszélgetésünk, és átküldöm odaátra. Hátha majd olvassa egy pszihodoki, és majd megírja normális vagyok, vagy pedig félbolond?
- Szerintem egy normális félbolond. - nevetett NyuszToni, aztán tovább nézte laptopján az agyas nyusziról szóló filmet.
9. Valódiak vagyunk?
Az előző rész vége:
- Na jó, itt befejeztem a barátkozást. Amennyiben nem eszel meg, én mentem. Szia. - köszönt el szinte alig hallhatóan a Nyuszi és megfordulva, lógó fülekkel komótosan a távozás útjára lépett.
A Rókát minimum villámcsapásként érte a váratlan fordulat, és hosszú másodpercekig fogalma sem volt róla, mitől sértődhetett meg a tapsifules. Csak állt és nézett utána, mint akiben az egész világ összeomlott, így a masszív, földrengésbiztos épületek sem voltak kivételek. Döbbenten kikandikált a romok alól, s habár nagy szerencséjére testileg megúszta, de ki tudja mi történt a lelkével?
A Nyuszi kezdetben gyors léptekkel indult előre, de aztán lassabbra vette a távozást, miközben óvatosan visszasandított. Itt már számomra egyértelművé vált, hogy ez ismét csak állati színjáték részéről, ám a Róka még csak nem is kapizsgálta.
- Hé, várj! Elárulnád mi a bajod? - kapta össze magát a világrengető, villámcsapás szintű fejlemény után.
- Á, ugyan már, semmi. - fordult meg a Nyuszi, miután előkapta lelki kelléktárából a sértődős álarcot. - Mindössze elmerengtem azon,hogy mikor már tudsz matekozni, milyen boldogan, és büszkén számolod majd össze a nyuszihamikat. Jövőre jó eséllyel köztük leszek már én is.
- Ok, belátom ez rossz példa volt, és csak azért mondtam, mert a múltból indultam ki. De mit szólnál ahhoz,ha majd a répákat számolnám össze, amiket elfogyasztottam egy kedves, nyíltszívű nyuszi kitartó közbenjárásának hála?
- Azt, hogy egy szuper intelligens, aranyos rókává változtál a mogorva, nyuszievő rókából. - vágta rá a tapsifüles lelkesen, majd sandítva folytatta. - Én úgy tudom ilyen jellegű béküléskor az emberek megszokták ölelni egymást.
- Na és? Szerencsére egy árva embert sem látok. - nézett körbe akkurátusan a Róka. - Vagy lehet itt bujkál a közelben? Bár az öleléshez minimum kettő kéne.
- Legfeljebb csak odaát van ember, aki épp olvassa ezt a történetet, de ő jó messze lehet szerencsére. - legyintett lazán a Nyuszi.
- Mégis miről beszélsz? Mi jogon fokozol le engem egy történet részévé, amikor valóságos vagyok?
- Ja, és akkor szerinted csak engem talált ki a történet írója?
- Dehogy! Nyugi, te is valóságos vagy. Eleve képtelenség, hogy egy buta ember, ilyen okos és kedves állatokat keltsen életre szavak egybefűzésével.
- Na de mi van, ha az ember nem tök buta? - próbálkozott keresztkérdéssel a tapsifüles, de csak azt lehet összezavarni, aki érti a kérdés lényegét.
- Teljesen mindegy mennyire agyas, a lényeg, nem ér fel a mi szintünkre, így ki sem találhatott minket.
- Hmmm...Ez elég logikusan hangzik annak ellenére, hogy te mondtad. - dicsérte sértően a Nyuszi a vörösbundást, ám az szokás szerint nem vette a lapot.
- Még szép, hogy én mondtam, ha csak nincs egy hasonmásom, aki jelenleg is önmagamnak adja ki magát. - vetett be újabb logikai csavart a Róka, amin még én is meglepődtem.
- Ez nem hangzik túl jól, mert,ha majd a valódival találkozok, és bizalommal közeledek felé, hiszen kezdünk összehaverkodni, ám ő ezt nem tudja, így simán el kap majd. Bocsi, ez elég összetett mondatnak sikerült.
- Ó, vágom az ilyen mondatokat, mert összetett személyiség vagyok. A hasonmásom miatt pedig ne aggódj, majd beszélek vele az érdekedben.
- Köszi szépen. Amúgy visszatérve a valódiságra, tényleg igazad lehet. Egy olyan jó fej nyuszit mint én, valami emberfia tutira nem képes kitalálni.
- Ez szuper, így legalább nem egy képzeletbeli nyuszkóval beszélgetek. Na de mi van azzal az öleléssel, amit bizonyos számú sorral fentebb említettél?
- Ne idegelj! Mégsem vagyunk valósak?
- Nyugi nyuszi, nem csak a logikám éles, mert a vicceim sem tompák. Szóval viccből utaltam arra, hogy csak írásban létezünk, de mi van már azzal az öleléssel?
/A folytatásból kiderül,ha minden jól megy, hogy megölelik e egymást, de,ha mégsem, akkor tévedtem, bocsi./