Bátortalan hősök 01. - Ugye ma nem eszel meg?

A BÁTORTALAN HŐSÖK „RECEPTJE”

Tegyük az irodalmi turmixgépbe Micimackót, a Kis herceget,valamint a teljes emberiséget,aztán „ízesítsük” két-két kiskanálnyi filozófiával, drámával, és humorral,bár a humorból tehetünk hárommal is, aztán jól kutyuljuk össze. Ja, és még feltétlenül tegyünk bele pár csipetnyit a Szeretet nevű csodafűből is. Ha esetleg nem tudnád hol terem, legkésőbb a 230 oldalas történet végére megleled.

01.

- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.

A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
- Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.

NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
- Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő

 Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját

 a rókalélekben.

- Ó az csudajó lenne! - vágta rá Róki lelkendezve, tehát a

 nyuszihúsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy

 másik tapsifülest, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? -

 tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.

- De buta vagy! - tiporta sárba a lelkesedését a nyuszi. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?

- Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit

 tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen

 halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább

, hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült

 műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez

 épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a

 színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt,

 mert ő nem volt búvalbélelt fajta.

- Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!

Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.

- Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó!

- Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.

- Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.

- Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. -

 fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés

 az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz?

 Róki már minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de a

 nyuszi nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy

 kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.

- Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot

 kéne tenni?

- Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.

- Bocsi, de ez nem számít annak, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen. Ráadásul nincs egészségügyi ellátás az erdőben. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.

/A fojtatásból kiderül, hogy mi is ez a világrengető dolog, valamint, hogy ehet-e egy öntudatos róka nyuszi helyett répát?/