10. Az ölelés fajtái

Denn•  2019. augusztus 2. 10:40

    /Az előző rész tartalmából:

    A nyuszi és a róka azon agyalt, hogy valóságosak e, vagy csak kitalálta őket egy író. Végül megegyeztek abban, hogy minden bizonnyal valóságosak, aztán rátértek az ölelésre./


    - Mint tudod, két fajta ölelés van világunkban. - kezdte NyuszToni. - Ám az olvasó nem tudja, így most elmondom. Ok, most én vicceltem, hisz a valóságot nem lehet olvasni.

    - Tudod mit mondok? - hunyorított Róki jelentőségteljesen.

    - Csak akkor tudnám, ha telepatikus nyuszi lennék.

    - Ezek szerint nem vagy az. Hú, ha nem is nagy, de azért közepes kő esett le a szívemről, hogy nem látsz a fejembe.

    - Te most egy laza kérdéssel kiszedted belőlem, amire tán répa elvonással sem lettél volna képes, hogy nem vagyok gondolatolvasó? -döbben le teljesen NyuszToni, mert eddig meg volt róla győződve, hogy épp fordított a helyzet, ő képes ilyesmire a rókával szemben. Talán mégsem egy félbolond ez a vörösbundás, csak ravaszan annak adja ki magát?

    - Igen, így van, bár ez még engem is meglepett, mert nem volt

     tervbe véve. - felelte Róki, de, hogy őszinte-e, a nyuszinak már

     fogalma sem volt róla. Persze nem agyalt ezen sokat, most

     fontosabb volt számára, hogy létezik-e valójában.

    - Amúgy a valódiságunkra visszatérve, attól, ha odaát a saját jelenében épp egy ember olvas minket, akit ezúton is üdvözlök, mi még nem vagyunk kitalációk. Ugyanis a valós történetünket eljuttatja valamiképp a nálunk élő ember az író tudatába, aztán annak onnan már csak ki kellett másolnia, ami ugyebár nem nagy kunszt.

    - Most csak nem olyan jól beszéltél nyuszi,mintha magamat hallanám. - fényezte magát Róki, de csak egy kicsit, aztán máris visszatért a félbemaradt gondolathoz. - Na de mi van azzal a bizonyos öleléssel? Már megint elkóboroltunk ettől a témától.

    - Szóval ott tartottam, hogy két fajta ölelés van. Neked most nem szükséges idefigyelned, hisz tisztában vagy vele, az olvasóknak mondom.

    - Jó, de akkor kire figyeljek, mert nincs itt más rajtunk kívül. - aggályoskodott a róka, mert nem volt szokása bambán állni, a Semmivel szemezve.

    - Csukd be a szemed, és befele figyelj magadra. - mondta meg a tutit NyuszToni, a vörösbundás válaszából kiindulva.

    - Ez teszik. Akkor meglesem min ügyködök éppen odabent.

    - Tedd azt. Akkor én végre elmondhatom az olvasóknak, hogy...

    - Várj, mert nagy baj van! - vágott közbe Róki rémült arcot vágva, erősen összeszorított szemekkel. - Nem találom odabent magamat sehol.

    - Nyugi, csak biztos elbújtál valahova a lelked egyik zugába, és is szoktam ilyet csinálni.

    , Jó, jó, de az én lelkemnek van egy csomó zuga, így hogyan találok magamra?

    - Szerintem, ha szépen kéred, aztán türelmesen várakozol, előbb-utóbb előbújik.

    - Köszi, megpróbálom. Akkor addig te foglalkozz az olvasóval.

    - Rendicsek. De ugye most már nem szólsz közbe? - szeretett volna biztosra menni a nyuszi, ám mivel nem érkezett válasz, éppen ezért volt esély rá, hogy nyugodtan ismertetheti az ölelés két fajtáját.

    - Szóval van az a bizonyos számunkra nagyon szomorú utolsó ölelés, mikor egy róka sajnos elkapja az adott nyuszit, és bizonyos rövid ideig magához szorítja. A másodpercek pontos mennyiségével nem tudok szolgálni, mert ahhoz meg kéne tanulnom legalább ötig számolni. Mindezek után a nyuszi teste köddé válik, és felköltözik remélhetőleg a nyuszimennyországba. A gonosz rókába a tapsifüles életereje költözik át, mely számára a táplálkozás egyetlen formája, bár remélem mától a répa is felkerül a listára. A rókák ezt a lelketlen tettüket nyuszi evésnek, hamizásnak hívják, amit mi rájuk hagytunk, az „ölelés” szó félrevezető lehetne egy ilyen végzetes tevékenységre.

    De térjünk rá végre a rendes ölelésre, amelyből minden bizonnyal még egy sem történt meg a mi v ilágunkban. Amennyiben a róka nem ellenséges szándékkal közeledik az adott nyuszihoz, és magához öleli, nem történik semmi rossz dolog. Vagyis valami biztos történik a lelkükben, de nem tudhatom mi, mert még sosem történt az enyémben.

    - Akkor épp itt az ideje kipróbálni. - kottyantotta közbe Róki.

    - Hé, te hallgatóztál? - rázta fejét NyuszToni.

    - Csak olyan hangosan beszéltél, hogy behallatszott a fejembe. Az ölelésre visszatérve, te javasoltad, hogy tegyük meg.

    - Igen, tudom, de lehet nagyon ciki lenne. Bár... - hagyta félbe a megkezdett mondatot a nyuszi, bízva benne, hogy a sompolygi folytatja. Ebben igaz nem is kellett csalódnia, de....

    - Bár? Elfelejtetted hirtelen hogyan szeretnéd folytatni? Velem is előfordult már ilyen. - bólogatott megértően Róki.

    - Hagyjuk ezt most. Inkább arról mesélj, mikor ölelt meg téged utoljára egy róka társad? - kíváncsiskodott a tapsifüles.

    - Hát.. A soha, az jó rég volt már gondolom.

    - Ó te szegény. Akkor nem tudhatod milyen egy igazi ölelés.

    - Meséld el légyszi. - kérte a róka olyan tekintettel, mint mikor egy gyermek kéri a hőn áhított mese életre keltését szavak által.

    /A folytatásból kiderül, hogy megöleli e egymást tán a világon először egy nyuszi és egy róka./

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Denn2019. november 16. 10:28

@Mikijozsa: Rókiék segítettek benne :)

Mikijozsa2019. október 9. 17:11

jól kifundáltad ezt a történetet

Denn2019. október 9. 17:08

@Rozella: Hát igen, ezt a történetet két kötetesre tervezem :)

Rozella2019. október 6. 11:34

Kezdem érteni, hogy a történeteidnek sosincs vége...:)

Denn2019. október 6. 10:22

De ez még csak a történet kezdete..

Denn2019. szeptember 9. 16:32

@Eleonora: Jó ötlet :)

Hamarosan kiderül, hogy barátok e lesznek....

Eleonora2019. augusztus 2. 17:29

...előadás előtt mindig van főpróba, erre jó lehet, moooondjuk egy nyuszi alakú, élethű, répa ...

Nagyon jó volt, remek!!