05. A nyuszibőrbe bújt róka

Az előző részek tartalmából:

A nyuszi képes a kamuzást a legmagasabb fokon művelni annak érdekében, hogy a róka ne egye meg, mely szerint a répa finomabb, mint ő. Ám mi lesz,ha túl hatékonnyá válik a hazudozás áradat, és a Róki megkedveli a kis "tepsifülest"?

•  

  Róki lassú, bizonytalan mozdulattal átvette a „felöltöztetet” répát, aztán zavartan forgatni kezdte a kezében, mivel ebben az erdőben volt kezük is az állatoknak, s így természetesen nem négykézláb jártak.

  - Mi a baj? - pillantott fel rá a NyuszToni őszintének tűnő aggódással. - Csukd be a szemed, ahogy megbeszéltük, aztán...

  - Jó, jó, de attól még tudom majd mi lapul a levélben.

  - Háááát... Óckodok tőle, de volna egy ötletem. -

  - Nem tudom mit jelent az óckodás, de mivel nem tűnik kedves dolognak számodra, inkább ne mondd el.

  - aggódott már az előtt Róki a nyuszi lelkiállapotát illetően, mielőtt még valós aggódásra lett volna oka.

  - Ezt nagyon jól látod, azonban már fontosabb vagy nekem az ockodásomnál, így eltudom mondani. Képzeled milyen furcsa dolog ez. A beszélgetésünk eleje táján még nem lettem volna képes rá. - pillantott maga elé NyuszToni, és talán ez volt az a perc, amikor úgy érezte, hogy ténylegesen kezdi megkedvelni a Rókát. Már nem csak az életét próbálja menteni hazugságok sorozatával, bár jobban hangzik, ha jó cél érdekében történő fondorlatos cselvetésnek hívom. Persze az sem kizárt, hogy ez is csak színjáték volt a részéről, de akkor ki is lehet ő valójában? Egy kedves kis nyuszi, aki csak barátokat szeretne szerezni, biztosan nem.

  Róki mindebből persze nem vett észre semmit, mert gondolom már rájöttél kedves olvasó, hogy gonosz étkezési szokásai ellenére elég kis naiv, hebrencs lény volt. Ő egyelőre leblokkolt az óckodásnál.

  - Szóval mitől óckodsz annyira? Nagyon hasonló a bohóckodszhoz, tehát nem lehet túlzottan vészes szó.

  - Neked cseppet sem vészes, hiszen arra gondoltam, te arra gondolj, hogy répa ízű nyuszit eszel.

  - Te nagyon buta vagy. - összegezte Róki a nyuszi elmeállapotát, ám nem gúnyosan, hanem inkább kedves indittatással. - Honnan tudnám milyen íze van a répának,ha még nem ettem? - tette fel a teljesen logikus kérdést annak ellenére, hogy agyi kapacitása bizonyára közelében sem járt Einstennek.

  - Hát ez az! - hunyorított NyuszToni hamiskásan. - Harapj bele gyorsan, és meg tudod.

  - Na és,ha elrontom vele a nyuszkókhoz szokott pocimat? - aggályoskodott jogosan a Róki olyan képet vágva,mint aki máris megtörtént volna már egy répafalat gondolatától is.

  - Na és,ha finomabb, mint eddig a legfinomabb nyuszi? - próbálta kérdéssel űberelni a nyuszi a vörösbundás kérdését, ám nem jött össze neki.

  - Annak annyi esélye van, mint, hogy te egyél meg engem. - formálta mondattá a Róki a „képtelenség” szót.

  A nyuszi ezen egy pillanatra elgondolkodott, de aztán máris tudta mi a megoldás. Egy újabb füllentés.

  - Tudni akarod az igazságot? - kérdezte elmélyített hangon, miközben próbált ijesztő arcot vágni. - Már megfordult a fejemben, hogy megegyelek, hisz akkor te nem tudnál már megenni engem. - csillantotta meg ő most a logikus énjét.

  - Hát az tuti, de te egy aranyos kis ugri-bugri nyuszi vagy,aki nem képes ilyesmire. - felelte kedves mosollyal a somfordi.

  - Biztos vagy benne? - tett rá még egy lapáttal NyuszToni az ijesztő arcvágásra, miközben előre lépett egyet.

  - Ööööö... eddig az voltam ... - lépett hátra ösztönösen a Róki. - Komolyan képes lennél....?

  - Mi van, még csak nem is tudod kimondani? Na milyen érzés nyuszibőrbe bújni? - érdeklődött a nyuszi annyira gonosz tekintettel, hogy tán még magától is megijedt volna, ha tükörbe néz. Lehet már nem is színészkedett? Megcserélődtek a szerepek?!

 

/Bocsi, hogy még mindig nem harapott bele a répába Róki, én sem tudtam előre. A következő részben kiderül természetesen, milyen lehet egy rókának nyuszibőrben élni, mármint,ha túléli a következő részt./