Bátortalan hősök

Denn•  2019. március 24. 16:45

9. Valódiak vagyunk?

Az előző rész vége:

    - Na jó, itt befejeztem a barátkozást. Amennyiben nem eszel meg, én mentem. Szia. - köszönt el szinte alig hallhatóan a Nyuszi és megfordulva, lógó fülekkel komótosan a távozás útjára lépett.


    A Rókát minimum villámcsapásként érte a váratlan fordulat, és hosszú másodpercekig fogalma sem volt róla, mitől sértődhetett meg a tapsifules. Csak állt és nézett utána, mint akiben az egész világ összeomlott, így a masszív, földrengésbiztos épületek sem voltak kivételek. Döbbenten kikandikált a romok alól, s habár nagy szerencséjére testileg megúszta, de ki tudja mi történt a lelkével?

    A Nyuszi kezdetben gyors léptekkel indult előre, de aztán lassabbra vette a távozást, miközben óvatosan visszasandított. Itt már számomra egyértelművé vált, hogy ez ismét csak állati színjáték részéről, ám a Róka még csak nem is kapizsgálta.

    - Hé, várj! Elárulnád mi a bajod? - kapta össze magát a világrengető, villámcsapás szintű fejlemény után.

    - Á, ugyan már, semmi. - fordult meg a Nyuszi, miután előkapta lelki kelléktárából a sértődős álarcot. - Mindössze elmerengtem azon,hogy mikor már tudsz matekozni, milyen boldogan, és büszkén számolod majd össze a nyuszihamikat. Jövőre jó eséllyel köztük leszek már én is.

    - Ok, belátom ez rossz példa volt, és csak azért mondtam, mert a múltból indultam ki. De mit szólnál ahhoz,ha majd a répákat számolnám össze, amiket elfogyasztottam egy kedves, nyíltszívű nyuszi kitartó közbenjárásának hála?

    - Azt, hogy egy szuper intelligens, aranyos rókává változtál a mogorva, nyuszievő rókából. - vágta rá a tapsifüles lelkesen, majd sandítva folytatta. - Én úgy tudom ilyen jellegű béküléskor az emberek megszokták ölelni egymást.

    - Na és? Szerencsére egy árva embert sem látok. - nézett körbe akkurátusan a Róka. - Vagy lehet itt bujkál a közelben? Bár az öleléshez minimum kettő kéne.

    - Legfeljebb csak odaát van ember, aki épp olvassa ezt a történetet, de ő jó messze lehet szerencsére. - legyintett lazán a Nyuszi.

    - Mégis miről beszélsz? Mi jogon fokozol le engem egy történet részévé, amikor valóságos vagyok?

    - Ja, és akkor szerinted csak engem talált ki a történet írója?

    - Dehogy! Nyugi, te is valóságos vagy. Eleve képtelenség, hogy egy buta ember, ilyen okos és kedves állatokat keltsen életre szavak egybefűzésével.

    - Na de mi van, ha az ember nem tök buta? - próbálkozott keresztkérdéssel a tapsifüles, de csak azt lehet összezavarni, aki érti a kérdés lényegét.

    - Teljesen mindegy mennyire agyas, a lényeg, nem ér fel a mi szintünkre, így ki sem találhatott minket.

    - Hmmm...Ez elég logikusan hangzik annak ellenére, hogy te mondtad. - dicsérte sértően a Nyuszi a vörösbundást, ám az szokás szerint nem vette a lapot.

    - Még szép, hogy én mondtam, ha csak nincs egy hasonmásom, aki jelenleg is önmagamnak adja ki magát. - vetett be újabb logikai csavart a Róka, amin még én is meglepődtem.

    - Ez nem hangzik túl jól, mert,ha majd a valódival találkozok, és bizalommal közeledek felé, hiszen kezdünk összehaverkodni, ám ő ezt nem tudja, így simán el kap majd. Bocsi, ez elég összetett mondatnak sikerült.

    - Ó, vágom az ilyen mondatokat, mert összetett személyiség vagyok. A hasonmásom miatt pedig ne aggódj, majd beszélek vele az érdekedben.

    - Köszi szépen. Amúgy visszatérve a valódiságra, tényleg igazad lehet. Egy olyan jó fej nyuszit mint én, valami emberfia tutira nem képes kitalálni.

    - Ez szuper, így legalább nem egy képzeletbeli nyuszkóval beszélgetek. Na de mi van azzal az öleléssel, amit bizonyos számú sorral fentebb említettél?

    - Ne idegelj! Mégsem vagyunk valósak?

    - Nyugi nyuszi, nem csak a logikám éles, mert a vicceim sem tompák. Szóval viccből utaltam arra, hogy csak írásban létezünk, de mi van már azzal az öleléssel?


/A folytatásból kiderül,ha minden jól megy, hogy megölelik e egymást, de,ha mégsem, akkor tévedtem, bocsi./

Denn•  2019. március 17. 17:23

8. A búcsúzás perce?/interaktív rész/

Interaktív kérdés:

Ha választanod kéne, a Róka, vagy a Nyuszi lennél inkább?


Az előző rész vége:

    ...Ez tudod mire utal? Hogy jó eséllyel nem te vagy a legbutább az erdőben.

    - Lehet, hogy ott vagyok a középmezőnyben? - csillant fel a Róka szeme, és szinte úgy várta a választ, mintha az élete függne tőle.


- De hát az előbb mondtad, nem bánod, hogy a végén kullogsz a sornak. - odázta el a választ a Nyuszi.

- Azóta már lehet, hogy okosodtam, mert a buták könnyen eszesednek, hiszen sok hely van az agyukban. - felelte állítólagos

 helyezése alapján a zsenialitás határát serényen súrolva a Róka.

    - Hát ezzel nem tudok vitába szállni. A tied lehet teljesen üres volt, és akkor tényleg gyorsan agyasodsz.

    - Tehát a középmezőnybe vagyok. Ugye? - hajolt előrébb annyira bizakodó képet vágva a Róka, hogy még egy könnycsepp is kigördült szeméből. - Tudom, hogy tudod, légyszi áruld el.

- Most mit mondjak erre? Becsapjalak, hogy simán már a középmezőnyben vagy?

    - Akkor megkérem az Embert, hogy a számok titkát fedje fel előttem, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy hányszor csaptál már be.

    - Szóval csak ezért szeretnél megtanulni számolni? - lépett hátra a Nyuszi döbbenten fejét rázva. - Állatban még nem csalódtam ekkorát. Pedig már azt hittem, kezdünk lassan összehaverkodni.

    - Hát persze, hogy kezdünk, hisz az nem annak a jele, hogy már elég rég óta beszélgetünk, és még nem hamiztalak meg? Tudom csak viccből csaptál be, és,ha szeretnéd megígérem, nem számolom össze akkor sem, ha már zseni matekos leszek.. Ellenben minden mást szeretnék megszámolni, mert annyi minden van itt az erdőben, de fogalmam sincs, hogy mennyi.

    - Hát így már más a helyzet, egye-fene megbocsájtok. - ment át a Nyuszi békülékenybe, de mikor a Róka lelkesen folytatta mondandóját, úgy érezte ismét szüksége lenne a Nyugi Tündérre.

    - Képzeled, majd azt is megtudom számolni, mennyi nyuszit ettem meg eddig, mert őszintén szólva jelenleg fogalmam sincs róla. - bámult maga elé szomorúan a vörösbundás, mert kénytelen a Butaság köpenyegét viselnie a lelkén, hisz még kettőig sem tud számolni.

    Ám a nyuszkó arcára nem együttérzés költözött szavai nyomán,hanem mélységes mély csalódás, s megszólalt halkan.

    - Na jó, itt befejeztem a barátkozást. Amennyiben nem eszel meg, én mentem. Szia. - köszönt el szinte alig hallhatóan és megfordulva  

    lógó fülekkel komótosan a távozás útjára lépett.


/A folytatásból kiderül mit szól a váratlan búcsúzáshoz a Róka, s aztán folytatódik e a móka, vagy könnyes búcsút vesznek egymástól.../

Denn•  2019. március 8. 19:46

7. A buta Róka, és a ravasz Nyuszi?

Az előző rész befejezése:

    Rágott a répafalaton a Róka néhányat aztán meghúzta a vállát.

    - Nem is rossz. Persze nincs annyira fincsi,mint a nyuszik, de azért ehető. 

     

    - Na látod! Becsaptalak én téged valaha? - kérdezte a Nyuszi jelentőségteljesen, némi sértődéssel fűszerezve.

    - Mindjárt összeszámolom hányszor. - bólintott komoly tekintettel a Róka, mint egy egyetemi docens összetett képlet megoldásának küszöbén. Ám sajnos orra esett a küszöbben, és a következő másodpercben „átzuhant” butába. - Bár ahhoz meg kéne tanulnom számolni. - pillantott elgondolkodva a Nyuszira, aztán szomorúan folyatta. - Te, mi olyan buták vagyunk. Felnőtt létünkre nem tudunk sem számolni, sem olvasni.

    - Hmmmm. Mondasz valami. - bólintott a Nyuszi, s szinte látszott rajta, hogy agyikerekei serényen működésbe lépnek, melynek így semmi perc alatt meg is lett az eredménye. - Meg van a megoldás! Legyen az erdőben suli!

    - Na és ki lesz a tanár? Szerintem ebben az erdőben mindenki buta állat.

    - Kivéve az Embert, ő nagyon profi olvasásból, és matekból is.

    - Az, amelyik az Ivót vezeti?

    - Ki más lenne, te nagyon... buta. Nincs másik ilyen lény a világunkban. Állítólag már köztünk él a kezdetektől fogva.

    - Ja, persze, mióta világ a világ. Mondjuk az furcsa, hogy nem öregszik.

    - Lehet náluk nem szokás. - felelte a Nyuszi a Róka stílusában, ám a vörös bundás rögtön cáfolattal élt.

    - Ugyan már! Mesélte, hogy náluk is kb. addig élnek, mint mi itt az erdőben.

    - Ez esetben lehet a neve csak Ember, de ő valójába valaki más. - jegyezte meg jelentőség teljesen a tapsifüles, ám a Rókát ez nem hatotta meg.

    - Tőlem lehet akár akárki, az a lényeg, valahogy jó érzés,ha a közelében lehetek, meg kedves is velem, és ezért bírom nagyon.

    - Én is csípem, de néha nekem sok egy kicsit, mikor úgy beszél, mintha a világ összes titkát ismerné. Persze szó sincs arról, hogy buta lenne, de legfeljebb egy kicsivel okosabb nálam.

    - Hát nem is tudom. Én úgy érzem, nálam sokkal okosabb. - húzta meg a vállát a Róka, de nem bánkódott, mert hátul állt az Evolúció sorában. - Lehet én vagyok a legbutább az erdőben, de semmi gond, legalább nem vagyok középszerű.

    - Nem semmi volt a megállapításod vége. - pillantott rá őszinte meglepődéssel a Nyuszi. - Ez tudod mire utal? Hogy jó eséllyel nem te vagy a legbutább.

    - Lehet, hogy ott vagyok a középmezőnyben? - csillant fel a Róka szeme, és szinte úgy várta a választ, mintha az élete függne tőle.

/A folytatásból kiderül, hogy csalódnia e kell a Rókának, valamint, hogy mért szeretne megtanulni matekozni, amin a Nyuszi annyira megsértődik, hogy még ő maga is meglepődik rajta. Persze lesz még más is, de azt nem árulom el. :)/

Denn•  2019. március 4. 18:54

A Nyuszi és a Róka hallhatóvá válik

Még nem rendes színészekkel, hanem némileg rendetlen szerző hangjával került felvételre a történet eleje, így persze csak időlegesen lesz fent a neten. :)


https://www.youtube.com/watch?v=Y_NeP5ctf3c&t=





Denn•  2019. március 2. 11:47

06. A világraszóló pillanat

Az előző rész tartalmából:

A Róka még mindig óckodik attól, hogy répát egyen a Nyuszi helyett, annak ellenére, hogy kezdi megkedvelni a tapsifülest. Míg a Nyuszi úgy dönt, nehogy túlzott kötődés alakuljon ki köztük, átveszi a Róka szerepét.

Az előző rész vége:

Na milyen érzés nyuszibőrbe bújni? - kérdezte a Nyuszi annyira gonosz tekintettel, hogy tán még magától is megijedt volna, ha tükörbe néz.


    - Háááát... Annyira riasztó, hogy...lehet butaság, de szeretnélek átölelni, mert így,hogy átérezhetem a nyuszik létét, s rájöttem mennyire félhetsz tőlem. -

    E szavakra a nyuszkó másodpercekig értetlen döbbenettel nézte a Rókát. Eddig azt hitte, az állati lelkeknek egyik legnagyobb szakértője az erdőben, de lehet tévedett? Ezt a rókát valami felfoghatatlan dolog vezérli, amit még ő sem ismer. Persze a legegyszerűbb lenne úgy letudni magában, hogy ez a dolog az elmebaj, de érezte, itt valami másról van szó. Majd később kideríti mi ez, de,ha már elkezdte, előbbre való most a színjátéka, miszerint ő valójában legalább olyan gonosz,mint a rókák, ha nem gonoszabb.

    - Az lesz az utolsó ölelés életedben te balga lélek. - folytatta hát olyan szinten átélve szerepét, hogy jó eséllyel egy Shakespeare darabba is beválogatták volna az emberi világban.

    - Na és,ha kiölelem belőled a gonoszságot? - kérdezte a Róka, nyílt, reménykedő tekintettel, mire a Nyuszi közel állt ahhoz, hogy bedobja a törölközőt színészi pályafutásának elején, de végül megacélozta lelkét.

    - A világ legszeretőbb ölelésű rókája sem lenne képes rá. - felelte jéglelkű nyusziarcot felöltve.

    - Akkor feladom. - bámult maga elé a Róka, akár egy beszélő kisvirág, mely épp lemondott élete értelméről, a napfényről, de aztán lassan mégis felemelte pillantását.

    - Légyszi engedd meg, hogy visszabújjak a saját bőrömbe. - kérte ártatlan, nyílt szemekkel.

    Itt jött el az a pillanat, hogy bármennyire is menő színész volt a Nyuszi, belebukott szerepébe, mert egyszerűen képtelen volt visszafogni magát, és harsány nevetésbe tört ki.

    - Nyugi, nem bántlak, csak vicceltem. - mondta aztán, miután szóhoz jutott érzelmi kitörését legyűrve.- Eszem ágában sincs rohangászni utánatok, miközben a répaföld tele van hamival.

- Ja, ja, teljesen igazad van, de persze én is csak viccből játszottam meg az ijedős rókát. - felelte a vörös bundás, ám, hogy őszinte volt e, hirtelenjében magam sem tudom.

    - A nagy kamu ijedtségre, mi lenne, ha hamiznál egy kis répát végre? - tért vissza a számára életbevágó kérdéshez a Nyuszi.

    - Ám legyen, megteszem , de csakis a kedvedért. - sóhajtott jókorát a Róka, és a következő pillanatban megtörtént, ami tán még eddig soha a kerek nagy világban. Rágott a répafalaton néhányat aztán meghúzta a vállát.

    - Nem is rossz. Persze nincs annyira fincsi,mint a nyuszik, de azért ehető.


/A következő részben már szóba kerül az Ember, aki majd fontos szereplője lesz a történetnek./

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom