nyugi1 blogja

nyugi1•  2020. október 5. 20:24

János forrásnál.

János forrásnál.


Itt minden gazdátlan,
nem vigyáz rá senki.
Szemét szanaszéjjel,
s a bűz, körül lengi.

Vademberek járják,
arra is az erdőt.
Mindent összetörnek,
padot, fát, útjelzőt.


Valaha még sokan,
kirándulni jártak.
Forrás vizét itták,
élvezték az árnyat

Az erdő szépségét,
miért nem hagyjátok.
Zokog a természet,
emberek halljátok?

2020. október 5.





nyugi1•  2020. október 5. 20:21

Valaki figyel rád.

Valaki figyel rád.


Jó érzés tudni, hogy
valaki figyel rád.
Ha te nem is érzed,
lelkével téged, lát.


A messze távolból,
kíséri lépteid.
Miközben alkotja,
gyönyörű képeit.


Ilyen a jóbarát,
ki lelki támaszt nyújt.
További létedhez,
szívedben szikrát gyújt.


Inspirál, hogy írjál,
nem enged lazulni.
Kénytelen vagy mindig,
valamit tanulni.


Figyeli az utad,
s megbotlásod láttán.
Siet segíteni,
ha elesel netán.


Egyre feljebb emel,
nem tudhatod hová.
Múzsa szárnyára vesz,
s repülhetsz bárhová.


2020. október 3.

nyugi1•  2020. október 4. 17:27

A Fák halála!

A Fák halála!

Süvöltés hallik magasban,

vihar jő hatalmas széllel.

Útjában mindent letarol,

fák ágait tépi széjjel.

Recsegve hullnak a földre,

Törzsük már tovább nem bírja.

Derékba törve dőlnek le,

mindnek ott lett lent a sírja.

Majd azon új élet fakad,

hisz a természet megújul.

Egy kicsikét várni kell még,

s tavasszal virágba borul.

2020. október 4.

nyugi1•  2020. szeptember 30. 16:17

Vágyak…

Vágyak…


Vágyom valahova,
hol szeretet honol.
Hol az ember szíve,
boldogságtól dobol.


Senki nem akarna,
más létén nevetni.
Mert sikerült néki,
jó helyre születni.


Nem szeretnék olyan,
környezetben élni.
Hol az egyik ember,
másikat becsmérli.


Olyan helyre vágyom,
hol nincsenek könnyek.
Embernek szívébe,
tőröket nem döfnek.


Oda vágyom ahol,
boldog mosoly nyílik.
Az igaz szeretet,
behatol a szívig.


Ahol az ölelés,
természetes dolog.
Szeretet forrása,
jó lélekből csobog.


Ott ahol a szép szó,
igaz szívből ered.
S már a gondolat is,
boldogsághoz vezet.


Szeretnék békébe,
szeretetben élni.
Ahol a magánytól,
nem kellene félni.


Tudom, az életem,
nem volt mindig vidám.
S szeretetben sem volt
nékem, mindig hiány.


Már csak arra vágyom,
hogyha majd nem leszek.
Az enyémek mindig,
boldogan éljenek.


2020. szeptember 30.



































nyugi1•  2020. szeptember 30. 16:16

Színház az egész világ.

Színház az egész világ.


Játssza életét sok ember,
csillagnak képzelik magát.
Elbújik sminkjei mögé,
nem mutatva igaz arcát.

Ha reggel tükörbe nézne,
akkor látná csak igazán.
Hogy bizony, statiszta lett csak,
az életének színpadán.

Ha az levenné álarcát,
s szembe nézne a világgal.
Eddigi élete során,
már elkövetett hibákkal.

Akkor eszmélhetne csak rá,
hogy ki is ő valójában.
A gigantikus színpadon,

nem hinne már a csodákban


 


2020. szeptember 29.