nyugi1 blogja
Őszi reggel.
Őszi reggel.
Szomorúan ért ide az ősz,
esővel áztatja a kertet.
Ilyen bús reggelt, már rég láttam,
milyent, még egy festő sem festhet.
Lucskos a fák alatt az avar,
amely ezer színben pompázik.
Szél futkározik az ágak közt,
s közben szomorú dalt danászik.
Az a pár levél, még kottaként,
fenn maradt a nyirkos ágakon.
Csak azért maradtak még ott fenn,
nehogy az a dal, falsul szóljon.
Lassan elvonulnak a felhők,
majd fenn az égbolt is kiderül.
Lelkemből a búskomorság is,
mintha nem lett volna, kirepül.
2020. október 13.
Váltsd valóra.
Váltsd valóra.
Váltsd valóra, gyermekkori álmod,
bízz magadban, hogy megtudod tenni.
Fogadd el, ha egy jóbarátod,
segítséget próbál, álmodba csenni.
Ha sikerül valóra váltani,
mindenkinek mutasd meg, boldogan.
Nem fognak az emlékek bántani,
mert te mindig hittél az álmodban.
2020. október 21.
Van, aki félt…
Van, aki félt…
Valaki rég befészkelte,
lelkem legmélyére magát.
Azóta is mindig hallom,
fülemben az óvó szavát.
"Remélem, hogy nem vagy beteg?
Féltelek, hát azért kérdem.
Vigyázzál magadra nagyon,
nehogy valami baj érjen".
Ezért már, érdemes élni.
Hiszen, ő egy igaz barát.
Tudom azt, hogy megfelezné
velem, utolsó falatját.
És ha netán találkoznánk,
úgy örülnénk mi egymásnak.
Mint az unokák örülnek,
a rég nem látott, Mamának.
2020. október 12.
Repülnek az évek…
Repülnek az évek…
Repülnek az évek,
szépül már, mi elmúlt.
Gyermeki szívedben,
az emlék fénye gyúl.
Egyre jobban fogynak,
a régi barátok.
A lelkednek mélyén,
hamvad a zsarátnok.
Az öreg képeket,
bámulod a falon.
Vagy csupán, üldögélsz
kint a kerti padon.
Már a tárgyakkal is
beszélgetsz, szüntelen.
Az egyedül léttel,
nehéz a küzdelem.
Ne vedd magad körül,
hatalmas falakkal,
Ne törődj ezután,
a gúnyos szavakkal.
Keress barátokat,
nem kell begubózni,
Barátokkal aztán,
menj el csavarogni.
Meglátod, az élet,
öregen is mily szép.
Nem lesz majd szomorkás,
ha faladon átlépsz.
2020. október 9.
Donnás találkozó.
Donnás találkozó.
Összejöttek a Donnások,
Észak-Komáromban, sokan
Születtek is barátságok,
a szigeti Pokolbárban.
Terike, Bettyke, Icuka,
Böbike, Margit, és Manyi.
Ivett, Erika, Klárika
János, Zoltán, és a Marci,
Ott voltak, mikor betértem,
felsorolni mind, nem tudom.
E nevekkel már beérem,
nem osztálykönyv ez, belátom.
Írás közben az vezérel,
hogy tollam ne hagyjon cserbe’.
Megelégszem a felével,
mert nem férne bele a versbe.
Magyhonból, és Szerbiából,
Felvidékről sokan jöttek,
Így lett aztán igazából,
nemzetközi, ez az ötlet.
Sétánk során a városban,
volt gyönyörű hely, ezernyi,
Voltunk bent a múzeumban.
a múltat is megismerni,
Este találtunk ürügyet,
egy fenséges vacsorára.
Élveztük az együttlétet,
gyorsan eltelt, vigye kánya.
2011. június. 26.