nyugi1 blogja
Üzenet egy költőnek.
Üzenet egy költőnek.
Egy költő azt, hogy mondhatja,
"meghalt bennem a gondolat"!
Abbahagy mindent, s elköszön,
új vers írást, nem fontolgat.
Tollal fekszik le a költő,
aztán tollal is álmodik.
Itala neki az írás,
és azzal is táplálkozik.
Ha ételt nem vesz magához,
és az italát nem issza.
Ha nem ír, az a sírja lesz,
s onnan ő már, nem jő vissza.
Ezért hát kedves barátom,
ne tedd le még, a tolladat.
Ne hidd, hogy nincs szükség reád,
van még számodra feladat.
2020. november 6.
Valóra vált álom.
Valóra vált álom.
Régi álmom vált valóra,
igaz, hogy nem a gyermeki.
Megszületett a könyvecském,
versem most majd, elfecsegi.
Szülőszoba ajtajához,
bíz' rögös útja vezetett.
Bábája a szülőágynál,
így a "Holnap Magazin" lett.
Biztattak már nagyon sokan,
hogy könyvben szeretnék látni.
Amit eddig leirkáltam,
egy csokorba kéne szedni.
Köszönöm, ki énbennem hitt,
és segített, hogy könyv legyen.
Nem lett volna könyvem, soha,
ha szíve, nincs itt énvelem.
Olyan is volt ki nem bízott,
de nyílt a bimbó virággá.
Verseimnek gondolata,
váljon mindig valósággá.
2020. november 2.
Székely Góbék!
Székely Góbék!
Székelyeknél a kis kópék,
szüleiktől azt megtanulták.
Nem volt jó ott élni, ahol
az embereket csak szapulták.
Ezért hát, amint felnőttek,
azt, nagyon gyorsan kitanulták.
Ha vicceket adnak elő,
rengeteg benne, a tanulság.
Székely góbék, görbe tükröt,
mutatnak meg, a nagyvilágnak.
Mert bizony, nem csak illata,
tövise is van a virágnak.
Azok akik csak nevetnek,
gondolkozzanak el egy kicsit.
Ők is lehetnek netalán,
viccesek biz’, egy nagyon picit.
2020. november 4.
Halottak napjára.
Halottak napjára.
Amikor az élő,
ott marad egyedül,
Akkor menj el hozzá,
belehal anélkül.
Temetőbe mész majd,
virággal a kézben,
ahhoz, kit szerettél,
s ki már porrá lészen.
Feltör a zokogás,
remegő bensődből.
Bocsánatot koldulsz,
a sírban levőtől.
Miért nem, amíg élt,
addig látogattad.
Szeretve, miért nem
akkor támogattad.
Amikor már késő,
hiába a sírás.
Addig légy vele, míg
nem jő az a kaszás.
2020. október 29.
Gyermeki múlt…
Gyermeki múlt…
Gyermeki múltam végig kísér,
velem lesz életem végéig.
Nem tudom levetkezni sehogy,
visszaköszön, el nem enyészik.
Emlékek garmada tolul fel,
istállók, szomorú szolgaság.
A zsíros parasztnál az élet,
gyereknek, nem éppen mulatság.
Ha szántani ment, én vezettem
a tehenet, a barázdában.
Lábam bánta, ha félrelépett,
fájt, de meggyógyult hamarjában.
Disznóvágáshoz hívták, Anyám,
abáló lé volt, az ő bére.
Nem láttuk, hogy sírva fakadt, de
könnytől ázott, a szemüvege.
A szegény embert kihasználták,
nem törődve akkor, semmivel.
Úgy mint ahogyan, most is teszik,
a dúsgazdagok a szegénnyel.
Úgy érzem, hogy visszafog térni,
nemsoká, majd az a rossz világ.
Lesz, aki elhagyja hazáját,
és a nagyvilágnak nekivág.
2020. október 27.