Tükörkép 2.

Nézem a haját, ritka, ősz,
szeme a homályba réved.
Felfedezem, fáradt arcán,
mit odarajzolt az élet.

Azon elmélkedek, milyen
lesz ez az arc, tíz év múlva?
Lesz-e még majd valamikor,
boldogságtól kisimulva?

Mert most valami levertség,
szomorúság tükröződik.
Lehet, hogy gyermekkoránál,
egy kicsikét elidőzik?

Ahogy nézem tovább, hosszan,
már a ború kezd elmúlni
Lehet, hogy a jövőt látja?
Mert az arc kezd kisimulni.

Már a régi mosolyt látom,
megváltozott gyökeresen.
Ez az arcom tükörképe,
most már lassan fölismerem.

Tatabánya. 2019. 10. 21.