Meséből kilépve.

nyugi1•  2020. május 22. 08:24  •  olvasva: 10

 

Már oly régen pihentem,
e nagy könyvnek, zugában.
Megyek és megnézem, mi
van, kint a nagyvilágban.

Ködös erdő közepén,
léptem ki a meséből.
Azért, hogy majd valamit,
megértsek az egészből,

Botomra támaszkodva,
indultam el, utamra.
Erdő szélén figyeltem,
egy gyönyörű dallamra.

Én még nem hallottam, ily
bús, szívhez szóló zenét.
Amely felszakítja, az
ember lelkének, sebét.

Kinn az erdőnek szélén,
gitárral a kezében.
Egy lány, kedvesét várta,
könnyekkel a szemében.

Szállt ajkáról az ének,
mire csak visszhang felelt.
Már emlék, hogy szájára,
kedvese, csókot lehelt.

Ilyen fájdalmat, még a,
fabulámban, sem leltem.
Ezért visszamegyek hát,
és elteszem a könyvem.

2020. május 21.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. május 22. 12:50

ez ám a romantika

nyugi12020. május 22. 12:42

@kevelin: Köszönöm szépen

kevelin2020. május 22. 08:32

Kedves csókja vigasztal
Szèp làny könnye elapadt

Tetszett

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom