Ember állat.

nyugi1•  2020. május 25. 10:13  •  olvasva: 68

Két kicsi őzgida, a bokor alján,

várja anyukáját, nagyon éhesen.
Zörren a bokor, vigyorral az arcán,
egy ember állat, közelít vészesen.

Gidáknak szemében, riadt fény dereng
ijedten remeg, mindkét istenadta.
Az ember állatnak, hiába eseng,
a gidapárt, egy zsákba belerakta.

Őzmama immár, hiába kereste,
a nemrég szült, két kicsike gidáját.
Beteg lelkű, ember állat elvette,
életének legszebb, két kis virágát.

Zokogva jár a tavaszi erdőben,
minden bokornak az aljára benéz.
Megtalálni őket, már remény sincsen,
minden eltelt nap, csak bánatot tetéz.

Nem tudja azt, hogy az ő kicsikéi,
már jó emberek, kezébe kerültek.
Így az éhhaláltól a kicsikéi,
most már biztosan, hogy megmenekültek.

2020. május 25.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!