Az élet súlya. (Magány)

nyugi1•  2019. december 15. 15:48

Egyedül cipelni
súlyát az életnek,
bár úgy néha-néha
remények ébrednek.

Segítségre szorul
bíz' nem csak a lélek.
Testnek kell segítség,
és nem csak úgy névleg.

Az egyedüllétben
a test belepusztul,
ha nincs veled senki
mélabú felgyorsul.

Egyedül alszol el,
reggel egyedül kelsz.
Délben az asztalnál
most, senkire sem lelsz.

Jó lenne valaki
rád nyitná az ajtót,
Vagy meghallaná a
kimondatlan jajszót.

Az kit neked szántak
társnak az égiek.
Talán eljön hozzád,
és nem csak vendégnek.

Lesni a telefont
talán ma megcsörren.
Kéri-e valaki,
hogy búdat megtörjem?

De hiába várod,
az csak néma marad.
És miért is hiszed,
hogy majd dalra fakad.

Lassan a szorítás
is gyengül idebent.
Betűz a napsugár,
búbánat elröppent.

Most már vidámabban
nézel a nap elé.
Nem nézel már hátra,
csak előrefelé.

2019. 08. 22.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!