nyugi1 blogja

Pokol és mennyország.

 

Meg kell a poklokat járnod,

hogy bejuss a mennyországba.

A rosszat is meg kell látnod,

hiába van díszes zsákba'.

 

Felhőkön is át kell jutnod,

hogy rád süssön a napsugár.

Tél hidegét is kell tudnod,

hogy szíved hevítse a nyár.

 

Bár a pokolban, szenveded

a kegyetlen valóságot.

Az emlékek a szívedben,

idézik a mennyországot.

 

Ha megjártad már a poklot.

Elmehetsz onnan bárhová.

Ha elérsz egy boldog pontot,

nem fogsz elvágyni máshová.

 

Ott ahol téged szeretnek,

és te is tudsz ott szeretni.

Ahol utánad epednek,

szíved oda fog vezetni.

 

2020. november 15.

Ködös reggel.

 

Ködös reggelre ébredtem,

mely bekúszik az ablakon.

Hangulatom kicsit jobb lesz,

mikor kinyitom ablakom.

 

Cinege hangja tölti be,

ezt az aprócska kis szobát.

Muzsikál hozzá a szellő,

én meg élvezem a csodát.

 

A magasból vadliba zaj,

az idillbe van vegyülve.

Ahogy repülnek dél felé,

a tél elől menekülve.

 

Lassan feloszlik a köd is,

már látszik a hegy teteje.

Érezhetővé lett megint,

az őszi szépség ereje.

 

2020. november 14.

Éjszakai gondolatok...

 

Írásra késztet az éjszakai csend,

nem hagy aludni a gondolat.

Láthatatlan hatalmú vírus kering,

mely fekete fátylat bontogat.

 

Milliók halnak szerte a világban,

az emberek küzdelme kevés.

Háborút folytat az életünk ellen,

nyomában kín van és szenvedés.

 

Légy átkozott te alattomos fantom,

te, ki nem törődsz már senkivel.

Legyen az gyermek vagy, legyen matróna,

viszed, s nem éred be ennyivel.

 

Mész tovább, és áldozatot keresel,

mert most még, rátalálhatsz könnyen.

Az emberiség nem vigyázza magát,

így bárkit megfertőzhetsz közben.

 

De várj csak, eljő még a mi időnk is,

tudod, volt már hasonló hozzád.

Ő ellenük is nyert csatát az ember,

téged is majd a sírba bocsát.

 

2020. november 10.

 

Nem csak egy versszak.

 

Szívedben vannak novellák,

van ki regényként van benne.

Olyan is ki csak egy versszak,

míg más egy egész vers lenne.

 

Befészkelte magát nagyon,

legmélyébe a lelkednek.

Nem lehet onnan törölni,

elfeledni soha nem lehet.

 

Ellene tehetsz te bármit,

megmarad ott a szeretet,

Árnyként, mindig követ téged,

nem engedi el szívedet.

 

2020. november 9.

A Tél üzenete.

 

Kaptam egy szép levelet,

a tél üzenetét hozta.

Széllel járta a táncot,

az őszvégi dalra ropta

 

Elhalkult már a zene,

cintányér utolsót csendült.

Elengedte őt a szél,

és az ablakomba perdült.

 

Várta, hogy vegyem észre,

és nyissam ki az ablakom.

Gyönyörű színeitől,

mosoly gyúljon az ajkamon.

 

A reggelem vidám lett,

ily levelet ritkán kapok.

Mely őszi ruhájában

az én ablakomban ragyog.

 

2020. november 7.