Perzsi. (Íróasztalok rejtekében))

Perzsi.•  2021. június 8. 16:12

Esdeklés

Ányos Pál



Esdeklés

    Csak egy csókot lophatnék le ajakadról,
Vagy egy rózsát gyengén piruló arcádról!
Rabbá tett szép szemed,
Gyönyörü termeted.
A tiszta erkölcs mosolyog személlyedről;
Venus tüzhelye füstölög a szivedről.

    Ollyan vagy, mint a tavaszi vidám erdők,
Rózsák illattyával játszó szelek, mezők.
Sziv gyönyörüsége,
Éltem édessége!
Bárcsak isteni személlyed enyim lenne!
S kezed által szerencséssé az ég tenne!

1782

Perzsi.•  2021. június 2. 14:58

Karinthy Frigyes: Almafa

Április 22-én az M5 adón ezt a verset elszavalta Pálfai Frigyes. Szájtátva hallgattam. Kimagasló, elbűvölő volt.Link a vers után, lent található.

Almafa
 


Forduljon el, aki szégyeli magát,
Most elmondom az almafa dalát.
 

Ő tehet róla, mágus Aladin
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.
 

Egyszer csak intett, bókolt hevenyén -
Láng csapott fel a szoba közepén.
 

Bókolt, intett és visszahullt a láng
Gyökeret vert a deszkapalánk.
 

A szőnyeg, a szőnyeg, pezsgett, mint a hab
Almafa állt a lámpa alatt.
 

Ember kérdez, almafa felel -
De ezt már inkább szóval mondom el.
 

*
 

Almafa, rázd meg fürteidet,
Kint süt a nap, horpad az ablak
Odakint összesúgnak a fák -
Almafa, almafa, almavirág.
 

Almafa, rázd meg fürteidet!
 

Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Hajamra hullott lepkeszirmod
Hajamra hullt, kezemre szállt, -
Mi van mögötted, almavirág?
 

Almafa, rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
 

Almabogyó, de fehér, de habos a húsod
Síma héjja tenyerembe símult -
Almabimbó, bimbó, almagerezd
Elgurul, fogd meg, ne ereszd!
 

Almafa rázd meg fürteidet!
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod.
 

*
 

Mondtam almafának, nincs egyebed?
Csodálkozva nézett rám, nevetett.
 

Almafa, almavirág, almabogyó
Mit adhat almafa mást, te bohó?
 

Almafa nem, de te csodafa is vagy, az ám!
Terem rajtad, ami semmi almafán.
 

Aladin mondta és ő mindent megokol
Hogy gránátalmát rejtegetsz valahol.
 

Almafa, mért rázza lombod a dac?
Megharagszom, ha valamit letagadsz!
 

Megharagszom, megrázom, széttárom a lombod,
Eltöröm ágaid, ha meg nem mondod.
 

Ember haragszik, almafa hallgat
Aki még álmos, forduljon a falnak.
 

*
 

Almafa, szertezilálták lombjaidat
Almavirág, szellő szétfújta a szirmod
Gránátalma, belédharapott valami
Langyos habocska buggyant az ágra.
 

Almafa, rázd meg fürteidet,
Almavirág, ki látott havazni tavasszal?
Almabogyó, de fehér, de habos a húsod!
Gránátalma, belédharapott valami.
 

*
 

Addigra este, lusta este volt
Ezüstfelhők közt hegedült a hold.
 

Ő tehet róla, mágus Aladin,
Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin.


https://www.youtube.com/watch?v=chi7a_bEgFs

Perzsi.•  2021. május 22. 18:27

Illés Endre: Szávitri (részlet)

Ha az én írásom  lenne, az alábbi részletnek külön címet adnék: A halszagú virág

 

"- Hárman voltak. Három kövér, nagyon kövér halaskofa. A folyónál meg a tavaknál vették a halakat, és amikor a halászok fogásával megtelt minden kosaruk, halastul, kosarastul begurultak a városba. Inkább gurultak, mint mentek, mert nagyon kövérek voltak. Az elsőnek Golyó volt a neve. A másodikat is Golyónak becézték kislány korában. És a harmadik sem tudott más névvel előhozakodni: világéletében Golyónak csúfolták. A három Golyó nemigen barátkozott senkivel. Magukban éltek, jól éltek, nagyokat nevettek. Egyszer azután elkapta őket a vihar. Éppen úton voltak, a városból a folyó felé tartottak. A három Golyó rémülten gurult ide-oda. Kövér esőszemek potyogtak körülöttük, de ők nem szerették az esőszemek kövérségét, és még kevésbé szerették a felcikázó villámokat. Végre egy kertész kunyhójára bukkantak, gyorsan bemenekültek. A kertész jó szívvel fogadta a három Golyót, és éjszakára átengedte nekik a virágházat. Mert közben erősen besötétedett, és a Golyók még jobban féltek a sötéttől, mint a ropogva zuhogó esőtől. Elhelyezkedtek hát a virágházban, ettek valamit, ettek jó sokáig, és lefeküdtek. Múlt az idő, de a három Golyó csak forgolódott a helyén, sehogyan sem tudtak elaludni. Végre az egyik felkiáltott: ,,A virágok!'' Ekkor a másik is feleszmélt: ,,Igazad van! Ezek a rózsák! Ezek a szalamandra szegfűk!'' Összevissza kiabáltak: ,,Hogy bűzlik ez a kontyoshajú! Meg itt, ez az aranyvessző! És az a macskagyökér! Ez a gyíkfű! Ez a kígyószisz!'' Összevissza sértegették, pocskolták a szép és még szebb virágokat. Mindenféle ocsmány nevet kentek rájuk. Mindegyik bűzlött nekik. Mind-mind okádékot lehelt. Mert ők csak a halszagot szerették, a sűrű, nehéz, orrfacsaró, avas halszagot! És csak szédültek a virágoktól, a rózsától, a szegfűtől. Cudarul fájt a fejük, gyomrukban megnehezült a jó vacsora. Legszívesebben kigurultak volna a virágházból, de kint még mindig zuhogott. Erre az egyik Golyónak jó ötlete támadt. A piszkos, üres halkosarakat kirakta egy percre az esőre, majd sorra bekapkodta őket. A nedves halkosarak szinte azon nyomban füstölögni kezdtek a meleg virágházban. Jó és erős halszagot füstöltek. A halszag birokra kelt a rózsával, és csakhamar legyőzte. Így járt a szegfű is, a többi virág is. És a három Golyó csakhamar békésen, elégedetten, mélyen aludt, az ismerős, nehéz halszagban aludtak, álmukban is nagyot szippantottak belőle. Reggel a kertész arra nyitott be, hogy a virágai is halszagot lehelnek.

"

 

Perzsi.•  2021. április 23. 09:46

William Shakespeare 1564 Április 23

A napokban volt életéről egy film a tévében. Számomra igen meglepő információk hangzottak el a költőről. Megdöbbentőek is. Vajon igazak,.vagy csak a forgatókönyv írók dús  fantáziája működött? A részlet alatt saját kis versem olvasható,köszönöm, ha elolvassa!

CYMBELINE  II.Szín (részlet)


GUIDERIUS.
Ne féld már a nap hevét
Sem a tél vad viharát,
Földi munkád’ végezéd
S el is vetted a díját:
Barna legényt, szőke lányt
Sirba visznek egyaránt.


ARVIRAGUS.
Ne rettegd zsarnok karát
S a nagyok zord homlokát;
Gondot étel, mez nem ád;
Egy néked a tölgy és a nád:
Jogar, könyv, gyógyszer, mindahány
A sirba visz mind egyaránt.

GUIDERIUS.
Ne rettegj villámcsapást.

ARVIRAGUS.
Se ne dörgést, rémitőt.

GUIDERIUS.
Se szégyent s rágalmazást.

ARVIRAGUS.
Végezted búd’ s örömöd’.

KETTEN.
Ifjú, a kit szerelme bánt,
A sirba jut mind egyaránt.

GUIDERIUS.
Szellemüző ne gyötörjön!

ARVIRAGUS.
Babona ne büvöljön!

GUIDERIUS.
Kóbor szellem kitérjen!

ARVIRAGUS.
Hozzád mi rossz se férjen!

KETTEN.
Találj örök nyugalmat
S áldott legyen sirhalmod!

****************


Villiam, ha élne...

*

Vajon élnéd e a ma korát,

és látnád e az alkonyát,

éles szemeiddel a népet, 

vajh, hogy írnád le a véget?


Vagy ülnél te is egy trónon,

és gúnyolódnál kis írnokon,

ki csak körmöl reggeltől estélig,

s morzsákból él, de csak ha engedik.



Hagyd meg hitem benned, ó régi Úr,

hadd szóljanak műveid "bitangul",

s te lépdelj fel az írói mennybe,

négyszázötvenhét lépcsőn az fénybe.

*

(457 éve született William Shakespeare)


2021.04.23 (Perzsi.)

Perzsi.•  2021. április 14. 09:12

Tóth Árpád 1886 Április 14

Tóth Árpád 1886 Április 14-én született ,Aradon.

FÁJVA SZERETNI...

Fájva szeretni, legfőbb törvény,
Igazságoknak örök szomorúja,
A nagy-nagy vágynak adatott
A legtöbb tövisből a koszorúja.
Micsoda szomjas, nehéz kőkorsókat
Cipel szegény vágy bús, remegő vállal,
S a kúton, hol a legmélyebb gyönyört
Merítené... a halállal...