Perzsi. (Íróasztalok rejtekében))

Egyéb
Perzsi.•  2023. március 12. 13:37

Az új Isten

Tóth Árpád: Az új Isten

*

Új isten szól hozzátok, emberek!

Nem templomok setét hajóin úszó
Tömjén között ragyog fel tűz-szeme
Barnult szentképek arany keretéből,
Nem oltárok gyertyái közt fehérlik
Alabástrom közönnyel hallgatag,
Hívők csókjától koptatott szobor,
Nem méla, hosszú, vont litániák
Cukros hullámát untan szürcsölő
Egek lakója!
Nem!
Új isten ez!

Új isten szól hozzátok, emberek!
Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben él,
Nagymessze tőlünk, titkos ismeretlen,
Ki arca elé vonta az eget,
Mint egy hüvös, nagy kékselyem palástot,
Nem!
Ó, de nem is föld bálványa Ő,
Mint ama Mammon, aki ült hizott
Gőggel rajtunk, s szájától milliom
Élősdi csáp kígyózott szerteszét,
S a szürcsölő, szívó karok befonták
A szűzek testét, s feltörték finom
Velőért a költő zengő agyát,
S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva
Átkúsztak a robotos termek odván,
S felitták mind a könnyet és az átkot,
S a lomha Rémben mind aranyra vált ez
És új éhséggé, bár a telt belek
Már a nehéz aranytól eldugultak,
S a rothadó nagy testre már kiültek
Félelmes és aranyló hullafoltok...

Most új isten szól néktek, emberek!

A véres földnek vére szülte Őt,
A sok kiomlott, sűrű, keserű
Vér összeállt a fájó földeken,
Testté tapadt, alakká tornyosult,
Vérszínű, nagy, mezítelen alakká,
Ki országlépő tágra tárja lábát,
S Földet rengésre tépő hangja zeng
Piros Keletről a sápadt Nyugatnak:
"Ím eljöttem!
Eljött a Vörös Isten!"

És megy, s dörgő léptére messze reszket
A sárga Szajna, s medréből kicsap,
Jerichós visszhangot ver vén Westminster,
S az Óceán zöld üvegén vörössen
Égre rezg ezermérföldes árnya,
S átfogja a Fehér Ház vak falát...

Hozsánna néked, új isten, hozsánna!

Ismerj meg minket, tieid vagyunk!
A szíved hajtó, élő, drága nedv,
A diadalmas vörös lüktetés
A mi bús vérünktől is gazdagult,
S világra ömlő harsonád sodrába
Gyötört torkunk reszkető hangverése
Szerényen s mégis segítve simul:
A kicsiny, árva magyar jaj-patak
A messzezengő nagy moszkvai árba,
Mely most tisztára mossa a világot:

Hozsánna néked, új isten, hozsánna!

Legyen szavad teremtés új igéje,
Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk,
Mit elrontott sok régi, úri isten,
Ti istenek közt új és proletár,
Formáld boldoggá pőrölyös kezeddel

Emelj minket roppant tenyereidre,
És a magad képére gyúrj át minket!

1919

Perzsi.•  2020. február 27. 19:10

Az idő ura

Nem tudom ki vagy, de hiányzol,

egy látomás vagy a javából,

ki szelíden felém hajolva,

pecsétet ad forró ajkamra.


(Az utolsó sor Mersinho javaslatára lett átírva..)

Köszi neki!

https://www.youtube.com/watch?v=3eGka8OVLcw

Perzsi.•  2017. február 25. 15:43

Vagyontalanul

Komor arckifejezéssel sétált a nő az utcán. Tekintete olyan volt, mint a bántalmazott, kivert kutyáké. Nézte az embereket, hogyan rohannak, körül sem nézve. Nem néznek egymásra, nem nézik a táj csodáit, csak sietnek. Hirtelen összerezzent egy hangos  szóra. Fejét a hang irányába fordítva látta, hogy egy anya kiabál pici gyermekével.
-Mért kell könyörögnöm, hogy szedd a lábad? Lekéssük a buszt.A gyermek sírva fakadt, de anyja húzta maga után, kíméletlenül.
  Erről eszébe jutott egy történet, melyet egy gyermekkori ismerőse mesélt el neki.

- Este volt, vastag hó és jégtakaró fedte a járdákat, utakat. A megállóban vagy ötven ember várakozott. Tudták, hogy harc lesz, mert ennyien nem fognak felférni az utolsó járatra. A busz késett, a moraj erősödött, a hideg pedig megtalálta a legjobb, legmelegebb ruhákon is a rést. A gyermek összeszorította a combját, és didergett. A hidegtől, és a szükségtől. Lábait már alig érezte. Halkan szólt anyjának, de azt a választ kapta, ki kell bírni. Még kétszer próbálkozott, harmadszorra már sírva.Úgy érezte a világ összes ruhája sem melegítheti fel, annyira rázta a hideg. Fájt. Végre , nagy késéssel megérkezett a busz. Tolongás, kiabálás, emberek, rokonok szakadtak szét a tülekedés közepette. A gyermek félt, hogy elszakad anyjától, de szerencsére mindketten feljutottak a buszra. Húsz perc múlva ért házuk elé a busz, onnan már csak pár lépés az ajtó. Ez a pár lépés a gyermeknek a maratont jelentette. Nem győzött. Sőt! Vesztett, többszörösen. Ott állt a bejárat előtt nedves nadrággal, megszégyenülten, és hallgatta a szülő szóáradatát.

- A kivert tekintetű nő szomorúan felsóhajtott. Mennyi minden más lehetne, ha mindenki kapna  figyelmet, megértést, szeretetet. Ez az, ami neki is hiányzott. Egy jó szó, ölelés, megbecsülés, megértés.
Ám amire mindig titkon vágyott, az ennél is "kevesebb" volt.
Az, hogy valaki odalépjen hozzá, és megsimogassa a haját. Ezt a mozdulatot várta születése óta.
Ezért  vált ő kivertkutya tekintetűvé.

2017. Február 25
Pásku Erzsébet (Perzsi.)