Dsida Jenő: Leselkedő magány

Perzsi.•  2021. szeptember 7. 08:01  •  olvasva: 120

Leselkedő magány
 

És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan árnyak útján.
Mogorva lesz, üres és értelmetlen
a hóbaguggolt kis fagyos faház.
 

Tárva felejted az ajtót.
Küntről beszitál, borzongat a köd
s az esti szél bezúg, besír
a végtelen fjordok felől.
 

Egy elfelejtett képedet
felakasztom a deszkafalra,
örökmécsest gyújtok elébe...
És csöndesen a küszöbre ülök.


Zeneajánlat:Uriah Heep:Come back to me

Filmajanlat::Kifulladásig(1960)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!