Ahogy tetszik- nem tetszik

Reakció az első sorokra, alul

 William Shakespeare:Színház az egész világ 

Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében, melynek hét felvonása

A hét kor. Első a kisded, aki

Dajkája karján öklendezik és sír.

Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,

Táskás nebuló: csigamódra és

Kelletlen mászik iskolába. Mint a

Kemence, sóhajt a szerelmes, és

Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.

Jön a párduc - szakállú katona:

Cifra szitkok, kényes becsület és

Robbanó düh: a buborék hírért

Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:

Kappanon hízott, kerek potroh és

Szigorú szem és jól ápolt szakáll:

Bölcseket mond, lapos közhelyeket,

S így játssza szerepét. A hatodik kor

Papucsos és cingár figura lesz:

Orrán ókula, az övében erszény,

Aszott combjain tágan lötyög a

Jól ápolt ficsúr - nadrág; férfihangja

Gyerekessé kezd visszavékonyodni,

Sípol, fütyül. A végső jelenet,

Mely e fura s gazdag mesét lezárja,

Megint gyermekség, teljes feledés,

Se fog, se szem, se íny tönkremenés!

Szabó Lőrin  fordítása


II.felvonás, 7. sźin

*******

" Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár",

De mi lesz azzal, ki szerepét unja,

És nem vágyik másra, csak egy kis zugra,

Hol elbújhat minden őrülettől?

Lógott csecsen eleget,

Szívott mohón, mérgezett anyatejet,

Mert már szüléje is rabnak született,

s beléje engedelmességet ültetett.

Fiam, ha  hív a kövér uraság,

Ne mondj ellent, harcolni butaság.

Az embernek van több, talán hét kora,

De mindben csak földig hajoló szolga,

Ki alamizsnát vár az uraságtól,

Pedig mindenért megdolgozott, százszor,

Míg az urak csak kabátot váltanak-párszor.