A bizalmatlanság és a remény

Perzsi.•  2021. április 7. 11:50  •  olvasva: 72

Bizalmatlanság és Remény //Tanmese //



A Remény és a Bizalmatlanság régóta ismerték már egymást. Nagy szerelem volt az övék, elválaszthatatlanok voltak, s olyan kötelék kapcsolta őket össze, amely csak kettőjük számára volt látható. Amikor a Remény egyre többet adott, a Bizalmatlanság abból mindig elvett, de a Reménynek annál több maradt.


Történt egy ködös őszi reggelen, hogy a Remény már nem bírta tovább és megszólalt:
-         - Miért van az, hogy te mindig csak elveszel, de olyan keveset adsz?
-          -Én már sokat adtam valaha…de az emberek eljátszották a bizalmamat, ezért Bizalomból váltam Bizalmatlansággá.-válaszolta a Bizalmatlanság.
-          -Én úgy látom, hogy még nincs minden veszve. Talán Te magad vagy ennek a problémádnak az okozója. És akkor a megoldás is Benned van. – mondta a Remény.
-         - Ezt hogy érted? –kérdezte a Bizalmatlanság.
-         - Nagyon egyszerűen. Bezártad a szíved azért, mert kudarcok, csalódások értek valaha. Nem bízol azóta senkiben és semmiben, és a múltbeli sérelmeket kivetíted másokra, azokra is, akik hozzád jók és törődnek veled…- mondta bizakodva a Remény.
-          -De…de hiszen én annyit szenvedtem már.. – mondta komor tekintettel a Bizalmatlanság.
A Remény ekkor közbevágott: -Hát ez az! Pont ez a baj! Szenvedésnek fogtad fel és még máig abban élsz, hogy mindenben, mindenhol és mindenkiben azt látod, akit, és amit valójában nem akarsz. Önmagadat vetíted ki rájuk. Elhatalmasodott benned az, ami már kitölti a mindennapjaidat, amiről a nevedet is kaptad: Bizalmatlanság.
-          -Talán igazad van. Mondd tovább!- várta kíváncsian a Bizalmatlanság.
-          Hát, tudod gondolatainknak teremtő erejük van. Ha azt akarod látni mindenkiben, hogy csalfák, hazugok és csak kihasználnak, akkor azt is fogod látni. Addig, amíg nem békélsz meg a múltaddal, nem élhetsz igazán a jelenben és nem tervezhetsz jövőt. Mert a múlt kísértetei mindig ott lesznek benned, s így senkiben nem fogsz megbízni azért, mert nem is akarsz.
-          -Tudom, hogy igazad van, de…- makacskodott a Bizalmatlanság.
-          -Nincs DE! Nincs! Ne kifogásokat keress! Tedd végre azt, amit már régen meg kellett volna tenned! Rakj rendet magadban! S ne miattam, hanem önmagadért! Tudod féltelek. - mondta csillogó szemekkel a Remény.
A Bizalmatlanság ekkor közelebb hajolt hozzá és azt mondta halkan: - Köszönöm. Te olyan jó vagy. Meg sem érdemlem, hogy így bánj velem. Én már annyi rosszat tettem veled és másokkal. .. Féltesz? Akkor szeretsz?- kérdezte nagy szemekkel a Bizalmatlanság.
-          -Igen. Miért ne szeretnélek? –válaszolta a Remény. Láthatod, még mindig itt vagyok. Táplállak hittel, önmagammal. Bízok Benned még akkor is, ha tudom mit tettél. ..
-          -Na de miért?-vágott közbe a Bizalmatlanság.
-          -Tudod miért? Azért, mert látom benned azt, akit sokan nem. Látom azt az érzékeny valódat, ami másoknak szemmel láthatatlan. Legbelül jó vagy te, s szeretnél bízni, nagyon, de annyi bosszúval és keserűséggel a szívedben ez nem fog menni.
Tudod, engem miért hívnak Reménynek? Azért, mert sosem adom fel! Mindig várok, és ezzel életben tartom a bizalmamat mások felé. Bizakodok, és a jót igyekszem meglátni az emberekben.  – mondta a Remény és kicsordult a könnye.
-         - Értem… Igen, mindenkiben van valami jó. Akkor hát, ha szeretettel fordulok másokhoz és bizalommal, akkor ők is így fordulnak majd hozzám? – kérdezte bizakodva a Bizalmatlanság.
-         - Látod, van benned még jó érzés. Jól tudod, mit kellene tenned. Tudod valójában mindketten ugyanarra vágyunk: a Szeretetre. Ahhoz viszont, hogy szeretetet kapjunk, nekünk is adnunk kell. Ehhez pedig bíznunk kell egymásban. De legfőképpen önmagunkat kell szeretnünk. Mert aki nem szereti önmagát, az önmagában sem bízik, így hogyan szerethetne másokat? – mosolygott a Remény.
-         - Te olyan jó vagy hozzám. – mondta a Bizalmatlanság és egy könnycsepp futott végig az arcán.
Velem vagy akkor is, amikor más már régen elhagyott volna. Mindig itt vagy és életben tartod azt a maradék kis parázst is, ami még talán jó bennem. Te vagy a megmentőm, mert pozitív irányt mutatsz. Látom, hogy neked sem könnyű, mert az, hogy mindig reménykedsz, nem jelenti azt, hogy mindig minden rendben van. Mert ha minden szép és jó lenne, akkor Boldogság lenne a neved. – mondta a Bizalmatlanság.
Ekkor a Remény sírni kezdett…
-          -Miért sírsz?- csodálkozott a Bizalmatlanság.
-         - Azért, mert megérintett a lelked… - mondta zokogva a Remény.
-         - Most te lettél szomorú…s elkeseredett a Bizalmatlanság.
-          -Nem, ezek nem a szomorúság könnyei. Ezek a megkönnyebbüléstől csordulnak ki.- súgta halkan a Remény.
-          -Itt voltál velem mindig. Nem adtad fel. Fogtad a kezem.  Tanítottál. S nem vettem észre… Rossz vagyok.- mondta bűntudatosan a Bizalmatlanság.
-          -Nem vagy rossz. Csak túlzottan hatalmába kerítettek azok az emlékek, amelyek bár részeid már, de te hagytad is, hogy azok irányítsanak. – válaszolta nagyot sóhajtva a Remény.
-          -Tudom, igazad van. Tisztellek és Szeretlek. Te vagy az, aki akkor is megláttad bennem a jót, amikor mindenki más menekült. – szólt a Bizalmatlanság.
-         - Tudod, azért vagyunk a világon, hogy szeretetet adjunk, miközben valahol otthonra leljünk benne. Talán én azért vagyok, hogy tápláljam az emberekben a hitet, az akaratot és fejlődésre sarkalljam őket. De tudod Te is értékes vagy, még így bizalmatlanul is. Mert megmutatod azt, amilyennek nem szabad lenni. És ott van benned mélyen a szikra, csak kell valaki aki ezt lángra gyújtja.- mondta ezt várakozva a Remény.
-          -Te vagy az, aki képes erre! Mi történik velem?- kérdezte csodálkozva a Bizalmatlanság.
Hirtelen színes lett a világ. Ez egy csoda! Istenem! – bámult maga köré a Bizalmatlanság.
-          -Ez a lelked csodája! Ez belőled fakad. Ez idáig mind benned volt! Ez is te vagy. Lemondtál volna erről a kincsről?- mosolygott a Remény.
-          -Köszönöm, hogy utat mutattál! Velem tartasz? – kérdezte a Bizalom. ( mert már megszűnt Bizalmatlanság lenni )

-          -Utat mutathatok, s kísérhetlek egy ideig, de lelkünk csatáját önmagunknak kell megvívnunk mindig. Nekünk kell megtalálnunk ott mindennek és mindenkinek a helyét úgy, hogy élhetőbbé tegyük azt az életet, melyet mi magunk választottunk. Hit és szeretet töltse ki a mindennapjainkat!- mondta a Remény. A Bizalom kézen fogta és együtt elindultak a közös ismeretlenbe.


Forrás: internet
https://www.youtube.com/watch?v=6cYfFZAGiVs






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. április 8. 12:14

@Kicsikinga: Legyen szép napod Kinga! :-)

Kicsikinga2021. április 8. 12:08

@Perzsi.:

Bocsánat, csak belekontárkodtam, mert így könnyebb megnyitni a linket.

Perzsi.2021. április 7. 16:58

@M.Elisa: :-)

M.Elisa2021. április 7. 16:51

@Perzsi.: Ez így van, a bizalmatlanság rögtön felenged, ha van remény valami jobbra, saját életemben is ezt tapasztaltam

Perzsi.2021. április 7. 16:46

@Kicsikinga: Igen, P. Mobil: Menj tovább című dala a link alatt rejlő zene. Köszönöm! :-)

Perzsi.2021. április 7. 16:44

@M.Elisa: Most összezavarodtam. Szerintem pont azért, mert már annyit csalódott a bizalmatlanság, azért lát bele mindenkibe hazugot, csalfát, kihasználót. Sérült lélek. De ha jön egy gyógyító, jelen esetben remény, és szeretettel, megértéssel, türelemmel fordul bizalmatlanság felé, ha megtanítja neki azt, hogy van még a földön olyan lény, akiben mindig, azaz mindig megbízhat, akkor a bizalmatlanság meggyógyul, hinni kezd, és bízni. Kibújik a maga által létrehozott páncélból, és el kezd szeretni merni, szeretni. Ez a történet jó arra, hogy megmutassuk magunkat, mert szerintem ahányan vagyunk, mind mást látunk bele. Nagy vonalakban hasonlót gondolunk, de a saját tapasztalatai e téren az egyéneknek teszi egyedivé a történetet, mindenki számára.

Perzsi.2021. április 7. 16:39

@Kicsikinga: Nem az én érdemem, de a történet nekem is tetszik. Azonban kicsit másabb formában írtam volna meg. A bizalmatlanságot, és a reményt nálam élő emberek formálnák meg.Hétköznapi történetté "silányítanám" le. De a lényeg ebben a történetben is benne van. :-) Puszillak Kinga! :-9

Perzsi.2021. április 7. 16:36

@Kicsikinga: Kingácska, de jó, hogy erre jártál! És, hogy zenehallgatás közben idekukkantottam. Ne haragudj, ne haragudjatok, ez a történet a netről van, nem én írtam. Tanmese címszó alatt találtam. Háromszor másoltam be, kínlódtam vele, folyton más lett itt a betűmérete. A végére odaírtam becsületesen, hogy forrás: internet. Ha nem írsz Kingácska, észre sem veszem, hogy a technika ördöge ismét itt járt. A törölt hsz-im is azért éktelenkednek a poeten, mert dupláz a gép, stb. Elnézést kérek!

Perzsi.2021. április 7. 16:33

@SzaipIstvanne: Teljesen igazat adok neked Marika!
Legyen neked is szép a hátralévő napod! :-)

Kicsikinga2021. április 7. 16:25

https://www.youtube.com/watch?v=6cYfFZAGiVs

Kicsikinga2021. április 7. 16:24

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Kicsikinga2021. április 7. 16:24

Még mindig itt vagyok, és olvasom, olvasom!
Nívós!
Szórakoztató formában, nagyon-nagyon tanulságos!

Kicsikinga2021. április 7. 16:17

Pazar!

Hol rejtetted ezt a tehetségedet eddig?!

Fantasztikusan jót írtál!

M.Elisa2021. április 7. 16:15

"Ha azt akarod látni mindenkiben, hogy csalfák, hazugok és csak kihasználnak, akkor azt is fogod látni."

Szerintem nagyon nem így van, az emberi lélek úgy van megalkotva, hogy inkább bízik, mert hit, remény nélkül nem tud élni, nem a bizalmatlanság okozza a csalódást, hanem a csalódás okozza a bizalmatlanságot.
Hiába jóhiszemű valaki, és bízik, ha utána átverik. Ez tőle független. Pl aki szeret, az bízik, de ha a másikban nincs szeretet, akkor lelkiismeret nélkül átgázol rajta, hiába bízott benne a másik.

SzaipIstvanne2021. április 7. 16:10

Érdeklődéssel olvastam. A Bizalmatlanságot érzőknek is szükségük
van arra, hogy a szikrát meggyújtsa valaki, ne elfújja.

Kellemes délutánt.

Perzsi.2021. április 7. 14:34

@kevelin: Sokszínű a világ. :-)

Perzsi.2021. április 7. 14:33

@Pera76: Ahány olvasó, annyi féle értelmezése van a történetnek.

Perzsi.2021. április 7. 14:32

@skary: A horgász ismerőseim többsége sporthorgász, így ők a kifogott halat kifogás után visszadobják. A reményhalat is. Sajnos azonban vannak olyan horgászok, (nem az ismerőseim között), akik a reményhalat is megsütnék.

kevelin2021. április 7. 14:12

Kösz, ez igazán jó megvílágítása, a különős viselkedèseknek, tetszett

Pera762021. április 7. 13:54

Nagyon jó... bàr minèl többen olvasnának. 🙂

skary2021. április 7. 13:40

jah a reményhal + utoljára :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom