Perzsi. (Íróasztalok rejtekében))

Perzsi.•  2024. január 25. 11:46

Fekete István ( 1900.Január 25) Az erdő fohásza

Fekete István ( 1900 . Január 25):

Az erdő fohásza

*

AZ ERDŐ FOHÁSZA


Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,

És gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,

Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,

A deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok házad ajtaja

Bölcsőd fája ...

... Koporsód fedele.


Vándor, ki elmégy mellettem,

Hallgasd meg kérésem:


NE BÁNTS!



Perzsi.•  2024. január 16. 14:56

Az Istennek a két krajcárja

Mikszáth Kálmán  ( 1847 január 16)

Az Istennek a két krajcárja 

 

Egy elzüllöt élet története

 

Mindenféle kevély embert ösmertem már. Kevély lehet az orosz cár is. Kevély a spanyol grand is. Kevély képeire gróf Andrássy Manó, valamint kevély a nyakkendőire Gromon Dezső.

De még olyan kevély embert sohase ösmertem, mint Kovács Ferencet. Az már aztán igazán érezte, mi ő.

Nagy kupeckedést vitt az Alföldön ökrökkel. Ezek az ökrök csináltak belőle jómódú embert. Moldvániában, Oláhországban pompás vásárokat csinált. Olcsón vette a tulkokat, és drágán adta el. Ez nagyon egyszerű. Aki ezt utána csinálja, okvetlenül meggazdagodik.

Vége felé, mikor már a gyerekei felnőttek, azt mondta Kovács Ferenc nagy hetykén:

- Az istennek is csak egy-két krajcárral van többje.

Ebből a mondásából valóságos röpke szó lett a környéken, éppúgy mint a XIV. Lajoséból. Mindenki tudta, egyik a másiknak tovább adta. Mégis csak hallatlan elbizakodás! Ez nem jól fog végződni, majd meglássátok.

Gőgös magatartással járt-kelt. Végefelé már nem is beszélt, hanem csak rájuk mordult, ha valami kívánsága volt. Senki sem mert neki ellent mondani. Az isten házát is kerülte. Azt mondta, nem megy oda, mert ott le kellene vennie a kalapját. Azt pedig azért se teszi. Minek is, amiatt a két krajcár miatt!

Alacsony, köpcös ember volt a »kevély kupec«, a fejét feltartotta, a lábaival is begyesen lépkedett, s arany sarkantyú volt a vasárnapi csizmáján. Erre is azt mondta, hogy azért arany, mert gyémántból nem csinálnak sarkantyúkat.

Mikor a fiai nőttek, úgy tett az egyikkel, mint Zápolya János:

- Fiam, Pali, mihelyt annyira viszed, hogy a kabátodat nem növöd ki egy év alatt, mindjárt felküldlek Pestre követnek.

Az volt a kevély kupecnek az ambíciója, hogy a Pali gyerek a képviselőházban üljön, s onnan dirigálja az országot.

A másik fiára még rátartóbb volt, csakhogy annak már nem bírt semmi hivatalt kigondolni. Mindent kevesellt. A királyi trónus pedig, mint tudjuk, nem volt már régen üresedésben.

Sokat költött a fiaira. De azok még többet kívántak. Megtanították az öreget arra, hogy mi a váltó. S neki dagadozott a szíve, mikor látta, hogy ami hitvány papír alá ő odakanyarítja a nevét, az attól a perctől kezdve készpénz. Éppen mintha valami fejedelem írná alá. Okos ember volt az, aki ezt így kifundálta, hogy naggyá tegye vele az embereket!

A fiúk pedig minél gyakrabban engedték naggyá lenni az öreget. Az ő gyengeségük szépen kvadrált az apjok gyengeségével. Kölcsönösen meg voltak elégedve.

A Pali csakugyan föllépett egy magyar kerületben. Töméntelen pénzt szórtak el a voksokért. Vesztegetni nem volt szabad, hát nem vesztegettek, hanem csak egy hatosért lehetett venni egy cifra szűrt, s egy krajcárért egy icce bort. Mert arról nem tehet a megvesztegetések ellen hozott rideg paragrafus, ha valaki ilyen olcsón adja a maga portékáját.

Hanem a borban néha igazság van - s megbukott a Pali gyerek.

- Nem tesz semmit! - mondá az öreg Kovács gőgösen.

A következő választásoknál már a Laci gyereket léptette fel Kovács Ferenc egy tót kerületben. Erre még többet költött. Minélfogva ez még jobban megbukott. Kisült, hogy a pálinkában is igazság van.

De a fiúkkal együtt bukott az öreg is. Vagyoni viszonyai mindinkább ziláltabbakká lettek. Neki adta magát az ivásnak.

Mikor a következő választások jöttek, már akkor szó sem volt a fiairól: már akkor az lett a röpke szó a környéken:

- Amit az ökrökön nyert, azt ökrökre költötte.

In hoc signo pedig nem lehet korteskedni. De nem is volt már miből. Az öreg vagyonkája gyorsan fogyott. Ő maga az italnak adta magát. Az pedig olyan, mint a vasút, gyorsan oda szállítja az embert - ahova el nem indult.

A fiai is korhelyekké lettek: az egyik nemsokára meghalt hektikában, a másik pedig agyon élte magát a társadalomban. Meghalt erkölcsileg. Ügyvédkedett egy kevés ideig, de a klienseinek mégis a kelleténél több ideig, mert elsikkasztotta a pénzeiket. Börtönbe jutott.

Az öreget még ezután a katasztrófa után is sokszor láttam Makó utcáin: mert oda ment lakni. Meggörnyedve járt már akkor, arca sápadt volt, orra vörös, ruhája foszlányokban csüggött, de nagy, éles szemeiben még akkor is volt valami kevélység, s a modorban, mellyel összevissza lyukasztott kalapját a fejére csapta.

- Ennek valamikor annyi pénze volt - mondták a járókelők -, hogy az istennek is csak két krajcárral van többje.

S szánakozólag mosolyogtak a háta mögött.

Az utolsó években hallottam róla, hogy már semmije sincs, hogy egyszerű csavargó, kinek a magaviselete gyanús. Most is rendőri felügyelet alatt van.

Tegnap végre kezembe került egy vidéki lap, s abból olvasom, hogy a ványi templom kirablásában a főtettest, az aggastyán Kovács Ferencet befogták.

Tehát a templomot rabolta ki.

Erővel elorozta azt az egy-két krajcárt, amennyivel az istennek többje volt.

1883

Perzsi.•  2023. november 27. 14:14

Légy te a fény! ( megfejtés)

Komjáthy Jenő: Emléksorok

*


Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki!
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki!

*Perzsi.

Sötét burok alatt légy te a fény, 

semmi közepén maga a tudás,

rabszolgák közt  korlátlan szülemény,

lekövezett úton a légkalapács.

 

 

 

Perzsi.•  2023. november 24. 14:19

Álom ( egy híresebb álom)-Komjáthy Jenő

Pár napja volt egy blogbejegyzésem, Álmok çímmel. Most találtam rá erre a versre. Ez sokkal szebb álom, mint az enyém. És gördülékenyebb.

*


ÁLOM

- Szenic, 1890. júl. 29. -

Komjáthy Jenő


               

Vízgyöngy a kis levélen,
Villám a fegyverélen,
Sugár a rózsaszálon,
Csók pírja gyenge vállon,
Mi édes és mi szép,
Mi nesztelen, ha lép,
Egy szóval: álom.

Ha vére, húsa nincs is,
Ha mesebéli kincs is,
Mégis csak szép az álom.
Gyönyör reng annyi tárgyon,
Virúl a dús való,
Vérünket forraló;
De szebb az álom.

Nem durva, nem rikító,
Gyöngéden mámorító,
Csillám a hattyu vállon,
Egy lopva-csók a bálon,
Egy percnyi végtelen,
Az égbe nyúlt jelen:
Az édes álom.

S az élet kéje, gondja,
Mikéntha egybefolyna,
Az út s a könnyü lábnyom,
Szín, hervadás a tájon,
Szerelem és tavasz:
Egy perc csak, egy arasz,
Csak kurta álom.

Álmokbul összeszőve
Az élet szemfedője;
S mi úr a többi álmon,
Dicsfény a szalmaágyon,
Ha majd az óra üt,
Haló szemekre üdv:
A hosszu álom.

A büszke hír sugára,
Mi fényt vetett utára,
Mint rózsapír a lányon,
Eltűnik égi szárnyon.
A kéj, a fájdalom,
Az élet és dalom:
Minden csak álom.



Perzsi.•  2023. szeptember 16. 10:55

Szél csapta

József Attila: Szél csapta

*

Szél csapta égi rózsabokromat.

Kerengve száll a fonnyadt alkonyat.

Elnyomott népre hull a levele.

Játszik a bánat szellője vele.


1931. január