november12 blogja

Krupa Sándor

Emlékfolyamatábra (...)

(...)Kiszáradt folyó forró

Betonmedrében meneteltünk

Torkolat vagy forrás felé

Még nem lehetett tudni

(...)Kiszáradt folyó medrében menekültünk

Torkolat vagy forrás felé

Még nem lehetett tudni

(...)Kiszáradt folyó

Medrében lépkedtünk

Torkolat vagy forrás felé

Nem lehetett tudni

(7) Egy kiszáradt folyó medrében

libasorban állunk

a part menti fák már az égig érnek

torkolat vagy forrás felé haladunk

még nem tudjuk

(9)kiszáradt folyó medrében

Végtelen sorban állunk már majdnem

Égig érnek a part menti fák

néha megindulunk

Torkolat vagy Forrás felé

még nem lehet tudni

(11)kiszáradt folyó medrében

hosszú sorban állunk

már felhőkig érnek a part menti fák

néha megindulunk

torkolat vagy forrás felé haladunk

nem tudjuk

(12)Kiszáradt folyó medrében

Hosszú sorban állunk

Már felhőkig érnek a part menti fák

Időnként megindul a sor

Haladunk

Torkolat vagy forrás felé

(13)Kiszáradt folyó medrében

Hosszú sorban haladunk

Már felhőkig érnek a part menti fák

Torkolat vagy forrás felé

Még nem lehet tudni

hosszú sorban haladtunk

már felhőkig értek a

part menti fák

torkolat vagy forrás felé

még nem lehetett tudni

(15) már felhőkig értek a part menti fák

kiszáradt folyó medrében

hosszú sorokban haladtunk

torkolat

vagy

forrás felé

még nem lehetett tudni

(16) felhőket karcoltak a part menti fák

kiszáradt folyó forró

betonmedrében

hosszú sorsokban halandoltunk

torkolat vagy forrás felé

még nem lehetettt tudni

(17) már égig érnek a part menti fák

kiszáradt folyó medrében

hosszú sorsokban halandolunk

torkolat vagy forrás felé

(18)lassan égig érnek a part menti fák

kiszáradt folyó medrében

hosszú sorsokban halandolunk

torkolat vagy forrás felé

(19)lassan lassan égig értek a part menti fák

kiszáradt folyók medrében

hosszú sorsokban halandolunk

torkolat vagy forrás felé

(20)lassan lassan égig érnek a part menti fák

folyók medrében

hosszú sorsokban halandolunk

torkolat vagy

forrás felé

égig érnek a part menti fák

hosszú sorsokban

halandolunk

torkolat vagy

forrás felé

még nem lehet tudni

(22)égig érnek a part menti fák

hosszú sorsokban

halandolunk

torkolat vagy

forrás felé

még nem lehet tudni

(23)lassan égig érnek a part menti fák

hosszú sorsokban

halandolunk

torkolat vagy

forrás felé

még nem lehet tudni

(25)lassan lassan

égig érnek a part menti fák

hosszú sorsokban

halandolunk

torkolat vagy

forrás felé

még nem lehet tudni

(26)lassan lassan

égig érnek a part menti fák

hosszú sorsokban

halandolunk

torkolat vagy

forrás felé

(27) (...)

 sellők himnusza

soha nem halott soha nem él

soha nem hál pikkelyében

soha nem hal nem ébred pikkely

éjben

soha nem lát soha nem ismer

soha nem hall s nem szól nem

szól

soha ha hal nem néma nem

soha ha hal nem sír nem

sírt

soha ha hal nem

értünk él és nem

jajveszékel jaj nem jajveszékel

soha nem érzett soha nem is mert

soha ha hal nem fél

nem fél

soha ha hal nem szeret nem

mindig ha hál velem hál

mindig ha hal

velem hal s reám vetkőzik előtte

reggel együtt ébredünk

mindig ha hal felöltözik

pikkelyébe

levetkőzik pikkelyéből

mindig ha hál öltözik

mindig ha hal vetkőzik

s pikkelyében

ébredek

mindig ha hál

velem hál

s pikkely éjben ébredek

hallgatom szerelmem (2012)

hallgatom szerelmem

nyugodt szívdobogásít

ásítottunk nem kellett volna

ideje szakítani

egymásra egy kis időt

elalszunk egymás hátán

álmodunkban állna

tenni

meghajlítottuk az időt

reggelre visszaöregedve

nincs idő

semmirelit

tél lett szakítottunk

hová lettem

a földből egy falatot

hallgatom szerelmem...(25)

hallgatom szerelmem

nyugodt szívdobogásít

ellátok a torkáig

begyulladt

vöröstelli magát amiért köhög

tizennyolcas karikás szemmel

nyakigláb-málészáj pózban

ásítottunk mikor nem kellett volna

ideje szakítani

egymásra egy kis időt

elalszunk egymásnak háttal

álmodunkban állna

tenni

meghajlítani az időt

gimnáziumi szerelmemmelle

tánc közben megintett hozzám ér

színes unalmasni a nyakánkán zenéjére

gyorsuló ritmusbanketten

gimnazista lettem

öltönyömet a vacsorán

valamivelős szendviccselszövés

áldozata lett a fehér ingem

megadta magátlásosságomnak

hazarohantam átöltözni

nem várt meg

reggelre visszaöregedve

heideggert olvasokkoló

hogy nincs idő

nincs idő

semmirelit

mire tél lett szakítottunk

hó vagyok

hová lettem

a földből egy falatot

(Budapest, 2012.november 15-20.)

Költőtársak

Hallgatjuk a rádiót,
férjemnek mesélem,
új szerelem után sóvárgok,
szerelmünk üres
konzervdobozai derékszíjamra fűzve,
megtréfált macskaként rohanok,
üres konzervdobozban
félelem..
Derékszíjon aranycsat.
Vonszolom őket.
Éjfélkor
kísértenek satöbbi...
„Ne legyen rajta "aranycsat",
most csitt...!
Kikapott az Aranycsapat...”

Tegnap kérdeztem a papát,
mikor elővettem egy régi mappát,
s megtaláltam egy megsárgult versemet,
vajon mennyire ismeri
azt a régi utálatos gyerekcsínyt,
iskolás koromban hallottam róla,
néhány tudatlan
másodikos fiú
macskák farkára üres
konzervdobozt kötöttek,
s azon röhögtek,
hogy a macskák égnek álló szőrrel
rohantak a konzervdoboz
hangjától...
„Semennyire, édesem”
„Nem láttad a hajcsatom?
''Kivel beszélsz a chaten, Marikáékkal?
Kérdezd meg, befizették-e már az adót…?
Kifényeznéd holnap a kilincset?”
„Miért nincs chat?
Most csitt,
nem hallom a Híradót”
„Légy szíves, add ide a takarót,
holnap még le kell vernem
33 karót,
hozd már be az altatót,
köszönöm!
Szeretlek.
Én is.