Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Végjáték - 5
pauleve55• 2013. szeptember 19. 09:13
A következő hetekben még néhány nagyon kellemetlen telefon beszélgetést folytattam pesti rokonommal. Első alkalommal hangosan, durván tudtomra adta, hogy kötelességem lett volna Pesten maradni anyámmal egy ideig!
Azt, hogy mennyire kilógott a lóláb, már nem is kell mondanom.Kuzinom dührohamot kapott, amiért nem szolgáltam hűségesen az ő érdekeit.
Rövidesen újabb, hasonló hangnemű beszélgetés következett. Nagynénje ápolásának problémájától porig sújtott rokonom magából kikelve átkozódott "Ezt mind neked kellett volna végigcsinálni!"
Ez még mindíg az előző lóláb - ugyanúgy kilóg.
Érdekes módon, tatikáját ezután megváltoztatta.
Következő alkalommal higgadtan, szinte emberi hangon beszélt. Miután bevezetésképpen elmesélte nagynénjével kapcsolatos gondjait, üzletet ajánlott! E szerint még a lakást is hajlandó nekem adni, ha leveszem válláról nagynénje gondozásának terhét. Isten látja lelkemet, nem éreztem az elégtétel örömét. Tudtam, semmiképpen sem akarok kettőjük együttműködésének részese lenni. Nem lehetett volna olyan gyönyörű lakást felajánlani nekem, ami feledtetni tudta volna ellenem létrehozott szövetségüket. Kettejük közös, ellenem egyesített szándéka olyan mély sebet ejtett lelkemen, hogy azt a legcsodálatosabb palota sem tudta volna meggyógyítani. Amit együtt főztek, most kellett megenniük!
Korábbi elhatározásunk alapján márciusban leszereltettem a pénzzabáló, előfizetéses vezetékes telefont és két nagyobb gyerekem példáját követve én is mobilt vettem magamnak. Ezzel végleg megszabadultam unokatestvérem hangos, goromba, számonkérő hívásaitól.
Utoljára április közepén beszéltem anyámmal.
Régi jól bevált szerepében gyűlölködve szídta kedvenc Unokahúgát - "az a rohadt irígy gonosz...."Dühös, reklamáló panaszáradata lett utolsó emlékem tőle.
Máig sem tudtam megérteni, beszélgetéseink alkalmával anyám miért szídta rendszeresen unokatestvéremet?
Lehet, hogy önmaga rosszindulatú gondolkodásából kiindulva úgy hitte, nekem örömet szerez vetélytársam szidalmazása? Ez egy irányomban tett nagylelkü gesztus volt?
Anyám úgy érezte, okkal haragudhatnék kuzinomra, tehát biztosan szívesen hallgatom bemocskolását?
Vagy előfordulhatott, hogy időnként valóban működött és megszólalt igazságérzete?
Attól tartok, ez csak átlátszó elterelés volt, az egó jól bevált taktikája, ami szerint csak a kimondott szavak számítanak, nem a valóság tényei.
Valahogy így - "Nem is igaz, hogy őt szeretem, most is szídom, hallod?"
Gyanítom, Kis Unokahúga irányában ugyanezt, ugyanígy megtette. Csak akkor éppen engem szídott...
Ahogy teltek a hetek, anyám egyre jobban elszigetelődött és rokona fennhatósága alá került. Minden út Kis Unokahúg személyén keresztül vezetett. Eleinte még fontolgattam a hazalátogatás lehetőségét, de végül rájöttem, az utazás csak újabb, nagyon drágán beszerzett letolást eredményezne.
Új, szabad életem első nyarán szezonális munkát vállaltam.
Június ötödikén érkezett meg a távirat. Szavaival - "édesanyád meghalt" - unokatestvérem a szokott álszent, manipulatív módján ismét lelkiismeret furdalást akart kelteni bennem. Hiszen ő tudhatta legjobban, hogy nagynénjét nemhogy édes, de leginkább semmilyen anyának sem lehetett nevezni. Belőle kicsikarható minimális, halovány szülői aktívitását egyedül ő, a kedvenc unokahúg élvezhette.
A kérdésre, anyám milyen temetést szeretett volna önmaga számára - nem tudtam válaszolni.
Anyám rémisztő halálfélelmében teljes tagadásba menekült. Halálról, temetésről, de még temetőbe látogatásról sem lehetett beszélgetni vele.
Hosszú, legalább száz évig tartó életébe vetett meggyőződését - mint valami mágikus varázsigét - sűrűn, hangosan ismételgette.
Ebben az esetben egója teljesen tévútra vezette. A halál nem ismeri a szavak és tények különválasztásának technikáját. Anyám életében halála volt az egyetlen valós tény, mely elől hazug szavak által nem térhetett ki.
Amellyel muszáj volt szembenéznie.
---->>>>
pauleve552013. szeptember 19. 19:11
:-) Köszönöm.
Törölt tag2013. szeptember 19. 10:01
Törölt hozzászólás.