Végjáték - 1

pauleve55•  2013. szeptember 18. 09:04

1999 decemberében unokatestvérem vállalati autóval készségesen fuvarozta zavartságában még önhittebbé vált nagynénjét falusi házunkba. Már megérkezésük órájában megkaptam az első leckét anyámtól. Lesújtó tekintettel nézett végig családomon és lakókörnyezetünkön, majd kijelentette, hogy ő már tizenkét évesen Puccini opera címeket írt az iskolai füzetébe. Ennek a kapitális ökörségnek átütő erőt a szavakból sütő megvetés adott. Anyám feltett szándéka volt heteket tölteni nálunk. Karácsonyt, Szilvesztert együtt ünnepelni velünk. Ennek ellenére ott bántott, ahol tudott. Biztos volt a dolgában. Négy évtized célirányos idomítása megtörte minden ellenkezésemet. Anyám kihasznált, lefokozott cseléddé, kedvére ugráltatott és ráadásul határtalanul pimasz szöveget engedett meg magának. Semmitől sem kellett félnie. Tudta, a számára ismeretlen jóság, kedvesség vagy szeretet helyett elég időről időre földbe döngölnie.

Kényszer hatása alatt, félelemtől szenvedve, sarokba szorított állatként acsarkodva teljesítettem kötelességemet. Éreztem a helyzet igazságtalanságát, de nem mertem védekezni ellene. Biztosan tudtam, kettőnk kapcsolatában nem csak nekem vannak kötelességeim. Anyám mindent követelt tőlem, de cserébe csak gorombaságot adott. Egy vértanú mártír világfájdalmával hordozta anyasága terheit és igyekezett bosszút állni rajtam.

Élete végén, utolsó velünk töltött napjaiban elborult elmével, dühödten követelte az anyai gondoskodást - tőlem.

"A gyereked vagyok!" - szólt az elégedetlen számonkérés. -"Kötelességed gondoskodni rólam!"
A jelenet tragikuma nem engedett szóhoz jutni.

Nyolcvanöt éves, valóságtól teljesen elszakadt anyám szellemekkel viaskodott.

Felém irányított gyűlölete azonban rémisztően valóságos volt.

Sajnálom szerencsétlent.

Hosszú élete is túl kevés volt a gyógyító, tisztázó igazság felismeréséhez. Anyám, aki még hatvan-hetven-nyolcvan évesen is az eltaszított, anyja által elutasított néhány éves kislány lelki fájdalmát hordozta - anyám "drága kicsi mamuskámnak" nevezte az őt gyűlölő, elhanyagoló, megszülni sem akaró anyját!

Az anyát, aki gyerekeit egyszerűen csak "rohadt kölyköknek" nevezte, aki mellett a nyolc éves kis Irmának mocskos lakásban fejtetüvel, bolhákkal, csótányokkal, TBC fertőzéssel, bélhuruttal, angolkórral kellett együtt élnie - ezt az anyát a nyolcvan éves Irma "kis lustikának" becézte!

Nekem lett volna megfelelőbb jelzőm - de anyám engem nem kérdezett!

Gyerek gyűlölő, lusta, rosszindulatú anyjának gonoszságával soha nem mert szembesülni. Lelkében mindvégig, hűségesen őrizgette a "drága mamuska" elnevezésü álomképet.

A soha meg nem kapott, szerető anyuka délibábját. Ez az önbecsapás tette boldogtalanná életreszólóan.


Megérkezése után néhány nappal rokonom készséges buzgóságának oka is kiderült.

A mosakodást, fürdést egyébként sem kedvelő anyám mostani, megszokottnál is zavartabb állapotában már egyáltalán nem volt képes tisztálkodni. A vártnál könnyebben sikerült rávenni, hogy lecsutakolhassam. Ekkor vettem észre jobb oldalán a véraláfutást. Nem is emlékezett, mikor és hogyan szerezte. Korábbi emlékeit későbbiekkel összezagyválva, megfejthetetlen történetet adott elő.

Az igazságot kihámozni nem sikerült, de Kis Unokahúg nagy igyekezete azonnal érthető lett.

Ugyanis négy évvel korábban - 1995 telén - ügyesen manipulálva elrendezte, hogy ő vásárolhassa meg a tanácsi bérlakást, ahol anyám negyven éve bérlőként lakott.
A csak családtagnak járó kedvezményes - alig nyolcvanezer forintos vételárat saját zsebből kifizető unokatestvérem azonnal aláíratott anyámmal egy újabb adásvételi szerződést. Ennek értelmében a lakás ugyanezen az áron rögtön tovább is vándorolt, az ő tulajdonába. Ezután már az egyedüli fenyegetést az öreg rokon esetleges ápolása jelentette. Így az első intő jelre anyámat hozzám fuvarozta.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2013. szeptember 18. 20:20

Oké, köszönöm, remélem tok figyelni rá

pauleve552013. szeptember 18. 19:06

Drága Sea - én sem tudnám, ha nem a saját életem lenne :-)
/Másnak talán el sem hinném?/

pauleve552013. szeptember 18. 18:53

Kedves Miklós, a folytatást is feltöltögetem ide, ha van kedved és időd, itt megtalálsz majd mindent a Novellalánc blogomban. Valahogyan, több-kevesebb sikerrel túléltem :-)
Köszönöm az érdeklődésedet és a figyelmedet.

Mikijozsa2013. szeptember 18. 18:16

Ez az írás nem könnyű eseteidről szóló kezdete valaminek. Lehet lesz folytatása, azonban eddig is sokmindent megtudtunk körülményeidről, rokonaidról, feltéve, ha nem képzelt személyek. Ámbátor, ha közeliek, tanácsos elfedni a szálak eredetét. Ne legyen az amit mondok, végül-is a te műved, de felkelti sokak kíváncsiságát Engem legfőképp az érdekelne, hogyan tudtál továbblépni ezekből? Az én anyukám is túl kemény volt, de időnként megenyhült és mentegetőzve tudatta velem, hogy ő azt tanulta szüleitől, legyen a ''kölykeivel'' kemény, mert az élet is az, nehogy azt higgyük már kicsinként , hogy ez a világ valami álomutazás, stb

Törölt tag2013. szeptember 18. 18:02

Törölt hozzászólás.

skary2013. szeptember 18. 12:45

:)