Önéletrajz - 7 Csend és béke

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a tömegtájékoztatás egyedül az állam által engedélyezett és cenzúrázott néhány újság előjoga volt.

Ezekben a lapokban mindig szó esett valamelyik éppen esedékes szovjet vagy magyar pártkongresszusról, az ipari termelés hatalmas eredményeiről, a békeharc pillanatnyi állásáról valamint biztosan beszámolt Kádár János elvtárs valamely vidéki városban, esetleg a Vörös Csepelen vagy a Váci úton tett látogatásáról. A csak hajszálnyira könnyedebb Esti Hírlapot, délutáni megjelenése után percek alatt elkapkodták az utcasarkokon álló rikkancsoktól. Esténként sokszor villamosoztunk a Keleti Pályaudvar nagy újságos standjához, friss Esti Hírlap reményében. A vezetékes rádiózásból éppen csak kinőve, az üzletekben csoda világvevő rádiókészülékeket árusítottak. A nyolc-tiz kilós, fényesre polírozott fa ládáju, csöves Orion rádiók vételi teljesítménye bizonyára kíváló lehetett. A két magyar, államilag engedélyezett és ellenőrzött rádióadó - Kossúth, Petőfi - remekül szólt.

Ezeken kívül tökéletesen hallható volt az összes többi, szomszédos országban sugárzott rádióadás - ZAVARÁSA. Az államhatalom a kölcsönös bizalmatlanság jegyében, még a szocialista szomszédok rádióadását is kis híján élvezhetetlenné zavarta.

A kereső sávban végigvánszorgó kijelző sok-sok tisztán hallható zzzzzzzz, píííííípííííí, kkrrrrrr káoszára hangolta a készüléket.

A londoni rádió és a Szabad Európa magyar nyelvü adásai időnként - főleg éjszaka - élvezhetőek lettek volna, ha nem kell félni a szorgalmas feljelentő szomszédok éberségétől.

Pedig éjszakánként a Rádió Luxenburgon már remek könnyűzenei műsorokat hallgathattunk volna........ha merünk! Sokszor amatör rádiósok morze pittyegései vagy érdekesebb esetben érthető, élő adásai szolgáltatták az izgalmas szórakozást. Az 53-54-ben kezdődő kisérleti televízióműsor sugárzása sokáig nem ért el az emberek nagyobb tömegéhez. Később is heti két műsorszüneti napot iktattak a programba.

Estefelé bérházunk földszintjén, két "szerencsés" televíziókészülék tulajdonos apró lakásában gyülekeztek a kedves lakótársak, potya tévézésre. A kis képernyős, fekete-fehér televíziókészülékek magas áruk ellenére hiánycikknek minősültek. Sok árucikkre kellett akkoriban előjegyzéssel, hosszabb ideig várakozni. A tv készülék is közéjük tartozott.

Igy az emberek még kaptak egy kis ajándék csendet, a külvilág csendjét, amely lehetőséget és időt adott mindenkinek egymással törődni, segítséget nyújtani, a lelkek belső békéjét, csendjét építgetni. Ebben a sohasem unalmas csendben jó volt gyereknek lenni és esti programként egyszerüen csak a nyugalmas családi békét élvezni.

Tanácsi bérházunk udvarán fiatal, gyorsan növő akácok terebélyesedtek. Ablakunktól néhány méternyire, a szomszéd kertben dísznövény és virágkertészet működött.

Varázslatos nyári estéken szédítő erős alkonyati virágillat áradt a nyitott ablakon keresztül kis, félhomályos szobánkba. Ilyenkor anyám - ritka ellágyult hangulatban - az ablakpárkányra könyökölve, az árnyékos kertre révedt tekintettel, elmélyülten álmodozott.

Idebent egyedül a lemezjátszóhoz erősítőként szolgáló Orion rádió zöld varázsszeme világított halvány, villódzó fénnyel.

Vastag, nehéz, törékeny, 78-as fordulatszámú bakelit lemezekről Beethowen, Mozart, Verdi, Vivaldi, Bach szolgáltatott az anyagi létezésen messze túlmutató, csodálatos altató zenét.

Elalvás előtt mégegyszer kilestem ágyamból.

Drága apukám lehunyt szemmel ült a kis félhomályos szobában áradó, hullámzó zene közepén és apró kézmozdulatokkal magában vezényelte a remekművet.

Tudtam, nyugodtan elaludhatok.

Nekem rendelt, saját őrző angyalom a helyén posztol.

---->>>>