Önéletrajz - 6 Trains and Winter Rains

pauleve55•  2013. augusztus 13. 15:03

Ha tehetném, egész nap Enyát hallgatnám... Trains and Winter rains elvarázsol.

Gyerekkorom gőzmozdonyai szólnak az ír énekesnő zenéjében.

A csodálatosan fekete, kormos Keleti pályaudvar belső terei tompán visszhangozták az induló gőzös sühögó erőlködését, a lendületre kapó mozdony szorgalmas, megbizható mozdulatait. A kerekeket összekötő karok lassan, dübörgő energiával indultak meg. Nehéz, erős munka volt ez a gépnek.

Lassan lendületbe jött minden és könnyed, elegáns lett a böhöm mozgása.

A mozgató karok szorgamas, lendületes munkája elinditotta az egész vonatot a kocsikban kuksoló emberekkel együtt. Gyönyörű erő sugárzott ezekből a gépekből.

Peronjegyet váltva drága apukámmal órákat töltöttünk a Keleti Pályaudvar indulási oldalán. Komoly öt-hat éves voltam.

A nehezen, lassú sühögő dübörgéssel beinduló mozdony erölködő, mély hangjai időben figyelmeztettek, melyik vágánynál látható a megmozduló gépcsoda.

Ájult tisztelettel figyeltem a mozdonyvezetőt és a fűtőt. Embert még ilyen koszosnak nem láttam. Csak a szemük világitott ki szénporos, fekete arcukból.

Tudtam, mozdonyvezető leszek - esetleg dömperes, de csak végszükségben, ha a mozdonyról muszáj lenne lemondanom.

Pedig sokszor rendesen megfizettem rajongásomért.

Volt este, amikor egyenesen a Stefánia úti ügyeletre mentünk szerelmetes gőzmozdonyaimtól, mert annyi fekete kormos szikrát hányt a monstrum, hogy a szemembe rendszeresen jutott belőle. Természetesen egyetlen alkalmat sem tudtam kihagyni. Hazafelé, a Thököly út feletti hídon átsühögő gőzösöket meg kellett csodálnom. Persze felfelé nézve még több szikrát tudtam "befogni" a szememmel. Anyám automatikus "Ne nézz föl!" sikolya sem tudott eltériteni.

Aztán jött a bömbölés......

És azok a hosszabb utazások!

Minden álmom a vonatozás volt. Vasárnapi kirándulás gyanánt elvonatoztunk Ürömig és vissza.

Az erőre kapó gőzmozdony először fekete, kormos füstje lassan szép fehér bodrokká változott. Kéménye mellett egy szelep a tetején lévő kis fedőt emelgetve ütemesen, szorgalmasan eregette a felesleges gőzt - Enya ezt nagyon tudja, ő is gőzös rajongó. Mit nem adtam volna a mindennapi vonatozásért...! Hihetetlen volt a gondolat, hogy van aki úgy vonatozik naponta, ahogyan én villamosozok.

Azt hiszem a kitartó, megbízható, kemény munka ébresztette bennem az óriási tiszteletet. Ez azóta is tart.

Gyönyörűséges gőzmozdonyaimtól egyetlen alkalommal távolodtam el lélekben.

A hűtlenség oka egy szovjet tundra-tajga járó, billenős platóju munkagép lett. Ennek az autónak a kerekei majdnem akkorák voltak, mint én hat évesen. Erről még fénykép is van valahol. Állok a hatalmas gép mellett és ábrándjaimban már benne is ülök. Aztán végetért a Budapesti Nemzetközi Vásár, - a KGST bemutatója - a szovjet járgányt visszavitték talán a laktanyába, vagy egyesen a tundrára. Nekem pedig újra a Keleti Pályaudvar indulási oldala lett a törzshelyem.

Apukám a pályaudvar kénes, szénszagú bűzében eregette a mezitlábas symphonia bűzös füstjét és titokban megnyugodott. Ha lány is, de a lelke legalább fiú a gyereknek.

Minden rendben volt.

Enya ezt adja vissza.

http://www.youtube.com/watch?v=cuDDPF6vE6Y

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!