Önéletrajz - 5 Rákospalota

pauleve55•  2013. augusztus 13. 14:55

Nagypapám bátyját és feleségét később is gyakran meglátogattuk Rákospalotán. Addigra már elköltöztek abból a bizonyos házból, ahova szüleimet esküvőjük után befogadták, ahol ők első öt közös évüket leélték, ahova megszületésem után engem is hazavittek. Régi lakóhelyük a városrendezés vadiúj terveinek esett áldozatul. Újabb lakásuk az előző közelében, alig néhány utcányi távolságra volt.

Irány a megszokott 67-es villamosunk, egészen a Palotai végállomásig. Onnan néhány megállónyi döcögés az egy vágányos 65-ösön, leszállás a sarki kocsmánál - és máris falura érkeztünk. Innen családi házas kis utcák vittek a felszántott termőföldek, búzamezők felé vezető göröngyös földútra, egyenesen a gyönyörű természetbe.

Rokon bácsink utcájának egyik oldalán nyaranta sárga, fanyar illatú gabonatenger hullámzott. Takarásában ódon, falusi temető bújt meg. Tüskés akác erdő öreg fáinak állandó árnyékában, elvadultan burjánzó egykori dísznövények között megsüllyedt, mohával benőtt sírkövek, ősrégi kripták düledeztek. Ledőlt harangtornyú kápolna osztozott sorsukban. Nagyon szerettem a hely békés hangulatát. Elmélyülést, együttérzést gyakoroltam itt a hűvös csöndben. Száz évnél is régebbi mohos kövekről próbáltam kibetüzni a valamikori élő nevét. Áhitattal beleéreztem magam a rég elmúlt életek hangulatába. Hallgattam az Idő üzenetét.

Ettől a helytől anyám babonás temető iszonya sem tudott távol tartani.

Időnként munkásmozgalmi indulók és orosz vezényszavak őrült harsogása törte össze a hely békés csendjét. Az országút túloldaláról a sok évtizeden keresztül – ideiglenesen! - nálunk állomásozó szovjet-ukrán katonák laktanyája ontotta a zajt. A környéken lakók már megszokták a bömbölő zenés ébresztőket és takarodókat.

Nem volt más választásuk...

Gyümölcsfás nagy kertben állt az idős rokonok háza. Gyümölcsfalással egybekötött fáramászásban mindig jeleskedtem. Rokon néni időnként húslevessel vagy frissen sütött kelt tésztával kínált. Mindíg csak én ettem náluk. Anyám vasvilla tekintettel figyelt. Hazafelé aztán epés megjegyzéseket tett az ennivaló – szerinte - láthatóan rossz minőségére.

Apukám nagybátyja jó családi szokás szerint szerette az alkoholt. Amint megérkeztünk kicsi házukba, gyakran máris fordultunk vissza a villamos megállójánál üzemelő krimóhoz. Bevásárolni! Egy-másfél liter csapolt sör sokat javított a délután hangulatán.

Bár tény és való, házigazdánkban a szeszesital mennyiségével arányosan az agresszívitás is növekedett.

Évekkel korábban anyám saját szemével láthatta, amint férje nagybátyja fejszével támadt kutyájára és el is pusztította szegény párát amiért az összejárta a veteményest. Máskor káromkodva, páros lábbal döngölte földbe a babfőzelékes lábost, amikor az ebéd nem tetszett neki. Részeg durvaságából feleségének is rendszeresen kijutott. Szerencsére rövid látogatásaink idején általában józanság és békesség uralkodott.

A ház mögötti baromfiudvaron mindenféle-fajta szárnyas jószág kapirgált, gágogott, kotkodácsolt, hápogott. Egy mostanában leginkább előneveltnek mondott kiskacsa éppen ottlétünk idején, a szemünk láttára kezdett fuldokolni. Kinyújtott nyakkal, fújtatva nyeldekelt, majd tántorogva eldőlt. Azonnali életmentés kezdődött. Csak azt az óvatlanul bekapott és a kacsa torokban megkapaszkodó nagy, fekete bogarat kellett csipesszel kihúzni – és máris feltámadt a fuldokló. Csámpás lábain fürgén tovariszálta tollas fenekét. Még sok-sok finom, fekete bogár várt rá.

A háziak őszintén nagyra értékelték apukám sebészi teljesítményét. Ez a kacsa már a miénk – így szólt az igéret. Néhány hét után meg is kaptuk nagyra hízva, levágva.

Anyám életének egyik legsötétebb napja jött el. Egy vértanú mártír szenvedő arckifejezésével, sírva próbálta kis lakásunk előszobájában megkopasztani a szárnyast.

Szerettem volna segíteni neki, de őhozzá hasonlóan, fogalmam sem volt a munka mikéntjéről. A belsőségek kipucolásánál végleg betelt a pohár. Szűk kis előszobánkat elárasztotta a megboldogult kacsa hasüregéből áradó penetráns bűz és anyámnál elszakadt a cérna.

Szídta az állatot, a megmentőjét, az ajándékozó öregeket és az egész életet. Pedig nekünk akkoriban ennyi hús valódi luxusnak számított! Apukám csendesen lapult. Bölcsen igyekezett a dráma viharait elkerülni.

Az elkövetkező évtizedek teljesen átalakították az otthonos falusi környéket. Búzavirág kékkel és pipacs pirossal tarkított gabonatengerek, elvadult akácosok, öreg, mohos sírkövek már emlékek csupán. Ahogyan az öreg rokonok is.

A három méter magas, beton kerítés határolta egykori szovjet laktanya területén most egy hatalmas, zajos bevásárló központ a hadseregénél sokkal finomabb módszerekkel végzi az emberek manipulálását.

A falu szélső utcájában kisajátított és ledózerolt családi házak helyén pedig rég felépültek az Újpalotai Lakótelep szörnyszülött, panelos emberketrecei.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. augusztus 13. 19:49

Hát igen...bár ez életkorfüggő...nekem már lehet :-))))

skary2013. augusztus 13. 19:02

változnak ma is az idők..mindenki nosztalgiázhat :)