Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Önéletrajz - 44 Időutazás II.
pauleve55• 2013. augusztus 30. 16:48
Valahogyan mégis megteszem a két villamos megállónyi távolságot. Már nagypapám kis piszkos konyhájában állunk. A papa térdre roskadva, szemüvegét az előtte álló hokedlire csapva zokog "Meghált a fiám!" Háta mögötti szobaajtóból második felesége részvéttel, csendben figyel. Később tudom meg, hogy már napokkal ezelőtt kivasalta a papa fekete nadrágját, saját fekete szoknyáját.
Innen anyám iszkol fejvesztetten. Vele tartok.Kérésére hamarosan a házunk előtti nyilvános telefonon keresztül én értesítem a rokonságot.
- "Meghalt apu!" - szól az üzenet. Ennél többet nem tudok mondani. Hátam mögött álló anyám máris élvezheti, ahogyan az események letaglózó terheit apránként magamra vállalom. A szenvedő özvegy hálás szerepének eljátszásához nyújtok hatékony támogatást. Ebben a darabban a "szenvedő árva" szerepe helyett nekem a "cseléd" jutott.Szinte alvás nélküli, zaklatott éjszaka után másnap reggel fél hétkor nagypapám felcsenget minket. Máris intézkedni akar, de anyám lecsillapítja, a hivatalos ügyeket nyolc előtt lehetetlen lebonyolítani.
A kórház alagsori kórbonctanán a boncolási jegyzőkönyvre várakozunk. Az elviselhetetlen, gyomorforgató bűzben kellemetlen, rossz kinézetű, mézédesen együttérző alkalmazott biztosít, hogy nagyon szépre fogja kifesteni apukám arcát. "Mintha aludna".Anyám jéghideg elutasítással veszi elő szatyrából barna pénztárcáját, adja át a szokásjog szerint megjáró borravalót. Eszébe sem jut utoljára megnézni halott férjét.
Menekülőre fogjuk.
A lépcsős, lejtős bejárattól messzebb, de még mindíg a kórház területén, anyám először mutat életjeleket. A boncolási jegyzőkönyvben leírt, számomra is hozzáférhető igazság kínos keserves beismerésre kényszeríti. Elmondja, hogy ő nyolc évvel idősebb apukámnál, de - folytatódik a hazugság! - ennek eltitkolása előlem egyedül apukám ötlete volt. Sőt, ezt mind az én érdekemben tették! nehogy engem kigúnyoljanak az iskolában!
Most látom, hogy férje halálából csak saját hiú hazugságának lelepleződése érinti meg. Biztosan tudom, drága szerető apukám soha nem kérte volna valódi életkora fiatalabbra hamisítására. Ő tudta, hogy ezzel éppen öregségére figyelmeztetné a szeretett nőt. Éppen anyám elmondásából tudom, hogy apukám tökéletes megérzéssel, már megismerkedésükkor saját igazolványában hamisította meg a születési dátumot, így idősebbnek tüntetve fel önmagát.
Másnap délelőtt apukám munkahelyi főnökségének nagylelkü ajánlatát kell megtárgyalnunk.
Kicsit ősziesebbre fordult időben derekamon széles övvel szorosan összefogott bő, sötét barna, suhogós orkán kabátomat viselem. Gyászom jeleként gallérjának jobb oldali elkeskenyedő csücskére keresztben feltűzött fekete szalag.El is villamosozunk a Nagy Lajos király úti kereszteződésig, de itt anyám kijelenti, ő nem jön be a gyárba, intézzek mindent én egyedül.
Ezzel dölyfösen beül a közeli cukrászdába és itt várja amíg visszaérek.
A gyárban igazi részvét fogad.
Apukámat saját halottjuknak tekintik, mindent kifizetnek, csak ne akarjunk egyházi temetést.
Nem akarunk.Anyám távolmaradását nem firtatják. Ők már nálam sokkal jobban ismerik. Nem lepődnek meg.
Beszélgetésünk kellős közepén megszólal a telefon.
Anyám ingerülten reklamálja az eltelt időt.
Apukám életét jól ismerő kollégái jelentőségteljesen néznek egymásra.
A Keleti pályaudvartól nem messze sötét, lepusztult Vas utcai emeletes ház földszintjén lévő temetkezési irodában gyorsan végzünk. Szerencsére az egykori munkahely nagylelkű főnöksége fizeti a számlát. Az eléggé bonyolult pénzügyi intézkedés miatt később ide mégegyszer vissza kell jönni.
Azon a napon az ódon, lerobbant lakóházak súlyos, gipsz stukkó díszei közül egy darab, anyám vállát súrolva, több emeletnyi magasságból feje mellett zuhan a járdára...!
---->>>>