Önéletrajz - 39 ...és másnap.

pauleve55•  2013. augusztus 27. 10:27

Másnap ismét vendégeket vártunk. Keresztpapám és lánya ünnepünk elmaradhatatlan résztvevői voltak. Margit nagynéném halála után a családi kapcsolat még erősebb lett. Anyám újabb remekbe szabott ebéddel tett ki magáért.

Keresztpapám élete minden gondját, baját optimista derüvel élte meg. Az ajándékba hozott minőségi, márkás bor csak emelte a jó hangulatot, amit ez a háborút, hadifogságot megjárt, féllábú rokkant, özvegy ember teremtett maga körül. Tíz évvel idősebb unokatestvérem társaságában én is remekül éreztem magam.
Az élvezetes evés, élénk beszélgetés, anekdotázás kellős közepén Keresztpapám óvatlanul lesodorta
az asztalról vékony üveg poharát. Nem esett kétségbe. Földes szobában felnőtt falusi emberek jó szokása szerint a szilánkokat néhány határozott mozdulattal a szőnyegbe taposta.
Akciója láttán anyámat a szívroham kerülgette.

Késő délután lett, mire a nagy evés-ivás, a kiadós eszmecsere valamint az emésztés megterhelő feladataiba belefáradt vendégek hazaindultak.

Anyám kétségbeesve bújt be étkező asztalunk alá és négykézlábra ereszkedve kapirgálta össze a szőnyeg szálai közé ékelődött apró, hegyes üveg szilánkokat, a szétszórt rizst, krumplit.

Hiába kedves a rokon, ha láthatóan disznó módjára eszik!

Anyám most már nem rejtette véka alá lesújtó véleményét.

Néhány éven belül jelentősen változott a vendéglista. A névsorból ezután hiányzó keresztpapám vállalati kiküldetésben öt évre külföldre – Lengyelországba - költözött. Helyette új családtagot kaptunk.

Unokatestvérem megismerkedett és két év után házasságot is kötött szívszerelmével. Így a szokásos vendégeskedés változatlan létszámmal folytatódott.
Emlékszem, épp egy ilyen ünnepi ebédet lezáró, késő délutáni búcsúzkodásnál tartottunk, mindannyian szűk előszobánkban toporogtunk, amikor szüleimnek eszükbe jutott egy eddig elfelejtett, túlságosan jól eldugott ajándék csomag. Átlagon felüli - százkilencven centis - testalkatával fehér konyhaszékünkről az ifjú férj pipiskedett, ágaskodott a beépített szekrény magasságába, míg végül elérte és kezembe adta a hosszúkás dobozt. Benne a kor divatjának megfelelő bababútort találtam - két apró, elhegyesedő lábú kagyló fotelt és egy hozzájuk illő dohányzó asztalt.


Karácsony második napjára már csak egy utolsó vendégeskedés maradt hátra - nagyszüleim szokásosan nyögvenyelős meglátogatása.

A pici, piszkos, túlságosan melegre fűtött lakásban gyorsan lezajlott anyám és nagymamám vitriolos pengeváltása. Drága apukám még mondott valami megnyugtatót, még megpróbált gyorsan sok-sok jóságot adni önmagából, majd illedelmesen hazamenekültünk.

Hetek óta várt, álmatlan éjszakákat okozó izgalommal elképzelt, megálmodott gyönyörű Karácsonyunk véget ért.

Január első napjaira fenyőfánk kishíján megkopaszodott a száraz meleget ontó cserépkályha hatására.
Még egyszer, utoljára reménykedve végigtapogattuk az üresen fityegő szaloncukor papírokat - rendszerint előkerült egy-két szem cukor.

Leszedtük és elrámoltuk a díszeket.

Dicsőséges szép napokat látott fenyőfánk pedig bekerült a cserépkályhába.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. augusztus 27. 19:52

:-)) nagyon örülök

Törölt tag2013. augusztus 27. 17:55

Törölt hozzászólás.

pauleve552013. augusztus 27. 13:07

csak nem??

skary2013. augusztus 27. 12:32

defélekakarácsonytól :)