Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Önéletrajz - 38 Szent Este...
pauleve55 2013. augusztus 27. 10:21
Az áradó meleg, a színes égők fénye, a konyhából érkező finom illatok gyorsan elűzték a pillanat borongós hangulatát.
Búsongásra nem is volt idő.Nagyszüleim minden év Szentestéjén nálunk vendégeskedtek. Eleinte még mindketten, együtt jöttek, majd később, kapcsolatuk végzetes megromlása után már csak nagypapám egyedül jelent meg.
Tény és való, minden alkalommal jól öltözötten és szín józanul érkezett, de a panaszból soha ki nem fogyott. Negyven évnyi, pokollá változott házassága állandó perpatvarai örökös témát szolgáltattak.
Sokáig nem értettem, mi ösztönözte anyámat apósa pártfogolására. Mostanra kibogoztam, hogy mindketten a "Nézd, anyád mit tett velem!" kulcsmondat köré felépített játszmát alkalmazták apukám irányában. Nagypapám és anyám ösztönös ős szövetségben igyekeztek szívéből kiírtani saját édesanyja iránt érzett szeretetét. Felszín alatt, öntudatlanul nekiszegezett, kimondatlanul is pusztító szemrehányásukkal - "És te ennek ellenére képes vagy szeretni őt?!" - apránként, módszeresen felmorzsolták az általuk állítólag annyira imádott ember egészségét.
Nagypapámék megérkezése után közös ebéd, majd ajándék osztás következett. Ilyenkor szófogadóan beültem vécénkbe és ott várakoztam, amíg szüleim előszedték a lakásban eldugott ajándék csomagokat.
Színes fényekkel megvilágított félhomályos szobánkban felhangzott a Mennyből az Angyal és csengettyű hangja hívogatott. Leírhatatlan erejű varázslatot éltem át.
A Karácsonyfa körül várakozó felnőttek teljes figyelemmel fordultak felém. Arcukon az adás öröme ragyogott. A fa alatt pedig ott ült két hete "világgá ment", betörött orrú Kati babám, akinek negyven centis, fekete rongyból készült néger testéhez gyönyörű, vadonatúj, rózsaszín! kaucsuk fejet biggyesztettek a belvárosi Babaklinikán. Ráadásnak anyámtól házi készítésű, piros farkasfoggal díszített sötétkék kötényruhát kapott."Hát visszajöttél?!" - mondtam és sírtam nevetve.
Ő volt életem legemlékezetesebb ajándéka.
Közös játékra kevés idő jutott.
Sietnünk kellett.Gyerekkorom álmos, csendes Budapestjén december 24.-én délután öt óra körül megállt az élet.
Az utolsó buszok és villamosok is leálltak. Már csak néhány, több óránként indított éjszakai busz járat közlekedett városszerte. Az üres, kihalt utcákon legfeljebb egy-egy privát autó vagy kockás pesti taxi bukkant fel nagy ritkán.
Minden üzlet, vendéglő, kocsma, ajándék és virágbolt bezárt. Este hat órára Budapest a karácsonyi béke élő megtestesítője lett. Együtt sétáltunk csendes, néptelen utcánkon a közeli villamos megállóig. Útközben kíváncsian lestük az idegen lakások ablakaiból kiszűrődő színes fényeket. Az utolsó, öt óra körül érkező 67-es villamos nagyszüleimet is hazafuvarozta.
Aznap sokáig, talán éjfélig is ébren maradtunk. Legújabb játékaimat élveztem vagy akár részt is vehettem szüleim - kedvemért "lebutított" - römi partijában.
Az időtlenség békéjét Beethowen, Mozart, Verdi, Bach zenéje tette tökéletessé.
---->>>>