Önéletrajz - 29 Sic transit gloria mundi

pauleve55•  2013. augusztus 24. 18:09

Gyerekkorom téli örömei vetélkedtek a balatoni élményekkel. A tél havas, korcsolyázós hangulatát az iskolába járás stresszes feladata sem tudta elrontani.

A Városligeti Műjégpálya délelőtt sportolók edzéseinek adott helyet, de délutánonként és hétvégén elárasztotta a civil közönség. A főbejárathoz vezető lépcső aljánál, mindkét oldalon nyitva tartó pénztárak előtt hosszú sorok álltak. A szerencsés bérletesek egyenesen a főbejárat irányába siettek és rövid ellenőrzés után már be is jutottak.
A pénztáraknál végtelen sorokban várakozó későn érkezőkre a "Megtelt" tábla réme is leselkedett.
Nem tudom csak sejtem, hogy a Műjégpályára, minden télen megváltott bérletem mekkora anyagi megterhelést jelentett az egy fizetésből élő három tagú családnak.

Szerencsés voltam.

Apukám aktívan képviselte érdekeimet a családi kupaktanácsban.
Sajnos anyám nevelési elvei kimerültek a "Szégyelld magad, büdös kölök!" szintjén. Sértett keserűséggel, állandó szenvedéssel figyelte férje együttműködő, csupa szeretet gyereknevelését.

Apukám nemcsak ötletgazdája, de tevékeny segítője is volt egészséges életmód programomnak.

Türelmes, kitartó korcsolya oktatónak bizonyult.
A jégpálya kezdőknek fenntartott, elkerített területére a szülők akár cipősen is bemehettek, hogy csetlő-botló csemetéiket újra meg újra lábra állítsák a sűrű elesések után. Apukám vagy a jégen, vagy közvetlenül karnyújtásnyira a jégpálya mellett gyalogolt napokon keresztül, míg én összekuszálódott lábakkal, időnként a kezébe kapaszkodva igyekeztem legalább egy kis ideig a térben vertikálisan elhelyezkedni. Hát, ami azt illeti.... a horizontális sokkal jobban sikerült.
A kezdő korizó ifjúság a pálya szélén próbálgatta a gravitáció gyönyörüségeit.
Csoda szép, hatalmas sötétkék véraláfutásokat lehetett innen hazavinni combon, de leginkább a fenéken. A térdek és bokák is rendszeresen bedagadtak.

Ahogy teltek a napok, egyre hosszabb távon tudtam állva maradni magasszáru cipőmre korcsolya kulccsal felkurblizott, szuper sportszeremen. A Müjégpálya melegedőjében álló hosszú, fa padoknál szülők serege kurblizta a levehető korcsolyát csemetéje cipőjére. A cipővel egybeépített korcsolya akkor még ritka luxusnak számított. Mindíg élénk bámészkodás kísérte a cipős hoki- vagy műkorcsolya tulajdonosokat.

Lassan eljött a nap amikor én is beállhattam a kötelező haladási irányt tartó tömegbe, hogy megtegyem az első igazi nagy kört a Műjégpálya kivilágított, csillogó jegén. A reflektorok fényében egyenletes tempóban vonuló színes tömeg, a hangszórókból bömbölő zene ritmusára együtt mozgó több száz hangos, vidám fiatal lármája elbűvölt. A pálya túlsó oldaláról Vajdahunyad vára teljes díszkivilágításba öltözötten figyelte a színes kavalkádot. A nyáron csónakázó tó - télen jégpálya fölött átvezető kivilágított híd kovácsolt vas díszeivel és korhű lámpáival múlt századi hangulatba ringatott. Itt mindig bámészkodók álltak a cirádás korlátnak támaszkodva. A fényárban úszó hangos jégpálya vidám forgataga megállította az arra járókat.

Igazán ünnepivé a hóesés tette ezt a hangulatot. Fényszórók vakító fénykörében, könnyedén táncolva ellibbenő milliónyi csillogó, szikrázó, hatalmas hópehely mesevilágot teremtett.

Vajdahunyad vára békésen türte amint egy milliárd hópehely lassan elfoglalja helyét tetőin, tornyain, párkányain, kéményein.
Egy-egy megtett kör végén apukám integetve üdvözölt, dícsért vagy éppen vígasztalt az alkalmankénti nagy esések után. Mialatt a tarka, hangos tömeg magával ragadva vitt a fényes, korcsolya élekkel összekaristolt jégen, mindig akadt érdekes látványosság.
A jégpálya közepén elkerített belső körben jégtáncosok edzései zajlottak. Forgásaik, ugrásaik, tánclépéseik lenyűgözték a sokszor éppen csak talpon maradni tudó közönséget.

Az állandóan szóló hangos, kellemes zene emelkedett hangulatában a lelkek összeértek.

Hol a Kék Duna keringő ringatott el, hol az Archies lelkesített fennhangon "Sugar, oh honey, honey...."
Zenéjüktől egyszerre megtáltosodott a jól nevelt ifjúság. Nálam kétszer magasabb és idősebb fiúk összekapaszkodva, menetiránnyal szemben vágtak rendet a sűrű tömegben. Tarolásuk következménye óriási fekete véraláfutás - világraszóló fenékre ülésem következménye.
Élvezettel, kitűnően szórakozva döntötték fel a szabályosan szembejövőket. Hangosbemondón keresztül leparancsolták őket a jégről. Remek szórakozásuk igy ért véget.
Emlékét jó néhányan a seggünkön vittük haza.

A Procol Harum Whiter shade of pale-je – Fehérnél is halványabb árnyék - mindíg sikeresen lelassította, elandalította a túl élénk fiatalságot. A hullámzó, álmodozó tömeg a kollektív szerelmi szívfájdalom feledhetetlen, varázslatos melankóliáját élte át olyan élvezettel, ahogyan csak ez a korosztály képes belemerülni önként választott szenvedésébe. És a megszakadt szívü, boldogan szenvedő ifjúság kavargó, színes tömege csak rótta, rótta a köröket a csodálatos fényárban úszó, szikrázóan tükör fényes, bűvöletbe ejtő Városligeti Müjégpályán.

Voltak telek amikor hosszan és megbízhatóan hideg, fagyos, napok követték egymást. Ilyenkor szinte házhoz jött a jégpálya.

Házunk sarkánál befordultam a Columbus utcára, átkeltem a Thököly úton és megcéloztam a szemközti üres telken megnyíló alkalmi jégpályát. Az elegyengetett talaj rendszeres locsolása eredményeképpen néhány fagyos nap alatt elkészült a korcsolya pálya.
Kemény KETTŐ forintos belépő ellenében egészen este kilenc óráig tombolhattunk a kivilágított, házi jégpályán.
Legfeljebb huszan lehettünk mi, a törzsközönség, igy mindenki ismerte a többieket. Május 1 - Stefánia - úti általános iskolai osztálytársaim mindannyian a közelben laktak. Délutánonként itt eresztettük ki a délelőtti tanítás idején felgyülemlett feszültséget.
Egy alkalommal ez olyan jól sikerült, hogy a drótkerítésen nyíló rácsos kapu irdatlan lendületünk hatására velünk együtt, az utca irányában távozott.
Közös erővel gyorsan, sikeresen – és mennyire ijedten! - állítottuk helyre a kerítés eredeti állapotát. A hely közelsége miatt könnyen elszabadulhattunk hazulról. Hosszú fagyos, havas idő esetén még a korcsolyát is felkurblizhattuk otthon. Csak egy saroknyira mentünk a lefagyott, eljegesedett járdákon.

Nem kellett az órára figyelnünk - megbeszélés szerint, előbb-utóbb megjelent valamelyikünk szülője és takarodót fújt. Szerencsés esetben több szülő is összefutott és kellemes beszélgetésbe kezdve nekünk is ráadás időt adtak.

Csodálatos délutánokat, estéket töltöttem ott családias hangulatban, közel az otthonhoz.

Sajnos néhány év múlva a Geodéziai Intézet valamelyik kihelyezett részlegének vaskos, ronda, durung beton épülete nőtt ki a mi jégpályánkból és ezzel egyidőben sajnos mi is kinőttünk abból a boldog, gondtalan, korcsolyázós, még majdnem gyerekkorból.

Sic transit gloria mundi.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. augusztus 24. 18:19

az! :-)

skary2013. augusztus 24. 18:13

édesgyermekkorunk :)