Önéletrajz - 27 Nagy ho-ho

pauleve55•  2013. augusztus 24. 15:20

A strandolás örömeiből anyám nem vette ki részét.

Szerencsétlenségére gyerekkorában idősebb fiú testvérei úszásoktatási céllal csónakjukból a Dunába dobták. Sejthető módon a kishíján megfulladó gyerek nemcsak úszni nem tanult meg, de örökre víziszonya támadt. Sajnos az a rémült kislány élete végéig ragaszkodott félelméhez. Merev gondolkodása nem engedte a több évtizedes rettegés enyhülését.
Anyámnak a Balaton part menti, térdig érő vize jelentette az egyedüli biztonságos strandolást.

És még így is érte meglepetés....

Éppen nyaralásunk tervezett ideje előtt cserbenhagyta leköszörült fogára felragasztott koronája és az utazás előtt már  nem lett visszaragasztva helyére a problémás fogpótlás. Anyám éberen őrizte az időnként lecsúszó, lötyögő koronát - egészen addig a napig amikor a térdig érő, kellemesen meleg vízben pacskolva írtó nagyot nevetett. A következő percben mindhárman a Balaton iszapos alján - hiába - kutattunk az elrepült fogpótlás után.

A tragikomikus helyzeten apukám visszafojtott, kipukkasztó hahotája sem javított.
Anyám egy ideig vígasztalhatatlan volt.
Becsületére legyen mondva, néhány nap múlva már együtt nevettünk a repülő műfog töténetén.

A sokszobás, nagy házban egyszerre több család is nyaralt. Igy adódott, hogy nekem is lett játszótársam. Természetesen fiú és természetesen horgászatot játszottunk. Már akkor tudtam, hogy az élet összes érdekes tevékenysége a fiúk számára van fenntartva.

Tehát néhány forintért müanyag peca felszerelést vásároltunk és botra erősítettük. Nyaralótársammal azonnal kipróbáltuk horgász tudományunkat. A bekerítetlen szabadstrand és a vízinövényes, nádasos partszakasz bizonytalan, képzeletbeli határvonala magasságában igyekeztünk horgainkat vízbe dobni. Néhány kísérlet után nagy lendülettel magam mögé csaptam a felcsalizott, úszós damilt és megpróbáltam ugyanezzel a lendülettel a víz irányába visszarántani. Meglepetésemre hátam mögött elakadt a horog.
Sőt, ráncigálásom hatására még visítani is kezdett – éles, női hangon.
Tény és való, kifogtam a balatonpart legnagyobb, nyaraló, budapesti titkárnőjét. Ráadásul nem is akárhol akadt bele a horgom - egyenesen a kis ügyes, gépíró kezének egyik ujjába.

Volt nagy riadalom!

Elsősegély nyújtó helyen fogóval kivették kezéből a horgomat, de nem akarták visszaadni. Ilyen érdekes eset még nem történt, a tárgyi bizonyíték kellett emléknek.

Horgom elvesztésének lehetősége legalább úgy megrázott, mint a nagy pesti titkárnő kifogása. Éktelen bömbölésem hatására végül visszakaptam jogos tulajdonú felszerelésemet. Ezután szigorúan csak a sásos, elhagyatott parton próbálgathattam horgász tehetségemet.

Szerencsés kézzel, megszállottan pecáztam.

Kis müanyag vödrömben estére legalább hat darab sneci nevezetü, mini halacska vergődött. Hazaérve meggyőztem a háziakat, hogy a hátsó udvarra kitett ócska fürdőkád lesz a halak legjobb helye éjszakára. Láncra erősített dugójával rögtönzött akváriumomat bedugaszoltam, vizzel feltöltöttem és kis halacskáimtól érzékeny búcsút vettem.

Másnap reggel iszonyú tragédia nyomait találtam.

Nagy fogásomra csak néhány, a sáros macskalábnyomokkal piszkított, üres fürdőkád oldalára felragadt, véres pikkely emlékeztetett. A ház tapasztalt, öreg macskája kipiszkálta a káddugót és felfalta halaimat.

Rövid életü pecás karrierem itt nagy sírás-rívással be is fejeződött.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!