Önéletrajz - 25 Siófok

pauleve55•  2013. augusztus 24. 15:04

Úgy emlékszem hatvanegy nyarán láttam először a Balatont.

Hatalmas élmény volt a nagy víz, a felületéről visszaverődő vakító napsütés, az aranyhíd látványa. Megragadott a végtelen szabadság érzése az óriási, nyílt vízfelületen. Elvarázsoltak a távoli túlsó part zöld dombjai, a messzi síneken futó vonatot eláruló, hosszan elnyúló szürke füst.

Állandó ötletgazda, lelkes apukám szervezte első balatoni kirándulásunkat.

Ezekben az években még sugárzott belőle a lendület, a sziporkázó szellemi gazdagság.
Anyámat, aki az állandó sértettség, csalódottság minden visszahúzó, negatív erejétől szenvedett, koloncként vonszolta magával.

Életük közös volt, mégis annyira külömbözően élték meg.

Apukám magvalósította magában a boldogságra való képességet. Súlyos leckéket kapott.

Fél év koncentrációs tábor után, huszonhárom évesen, harminc kilóra fogyott eleven csontvázként menekült meg Mauthausenből. Halálos TBC fertőzést túlélve, cukorbetegsége terheit hordozta.
Ő megtanulta mennyire fontos megbecsülni az életben adódó minden szépet és jót.

Vele ellentétben anyám kiábrándult sértettségével mindenben megtalálta a rosszat, ami csak tovább erősítette pesszimista csalódottságát. Saját boldogságát elégedetlenül, háborogva követelte valamely külső körülménytől. A rátarti gőg akadályozta, hogy tegyen is érte.

Hatvanegy nyarán Siófok lett az egynapos kiruccanás úticélja.

Nyugalom és viszonylagos jólét jellemezte Magyarország életét a hatvanas években. Új Gazdasági Mechanizmus jelszóval a szocialista gazdaságot kicsit a kapitalizmus felé irányították. Maszek üzletek nyíltak. Vállalatokon belüli kisebb gazdasági vállalkozások - GMK - dolgoztak plusz pénzért. Balaton parti és Velencei tavi üdülőtelkek kerültek magántulajdonba. Magyarországon nyugati túristák még nem nagyon járhattak. Vízparti ingatlant külföldiek nem vásárolhattak. Hazai Balaton hazai polgárok szórakozását szolgálta, nagy sikerrel.

A modern Déli Pályaudvarról indultunk. Akkorra már több vasútvonalon felváltotta egymást a két füstokádó mozdony - dízel foglalta el a gőzös helyét. Úgy éreztem - ha vonatozás van, már csak jó lehet minden. Ragyogó kánikulai nyári nap délelőttjén megérkeztünk Siófokra.

Ekkor még ingyenes szabad strandokon teregette földre törölközőit, pokrócait a napimádó közönség. Sok magánház és állami üdülő saját, bekerített stranddal rendelkezett, de a szabadon maradó partszakaszt bárki ingyen használhatta.

Eljött a legendás lángossütők ideje. A hétvégén tömegesen balatonozó közönség hatalmas étvágya kajáért kiáltott. Kis fa bódékban sült kolbász, hurka, főtt virsli és az itt divatbajövő frissen sült lángos illatozott. A sorbanállás elengedhetetlen tartozéka lett az ebédelésnek. Nem siettünk, nem türelmetlenkedtünk.

A leghosszabb sor is elfogyott egyszer.
Kánikulai, égető napsütésben végeérhetetlen fürdőzésbe kezdtem. Órákon keresztül ugráltam, pancsoltam a meleg vízben. Apukám társaságában messzire beúsztunk. Nemcsak szerette a vízet, de jól is úszott. Három-négy évvel korábban engem is ő tanított a Szécheny fürdő vagy a Dagály strand medencéiben.

Őutána anyám következett a gyerekfegyületben. Térdig érő vízben halálra váltan topogott néhány percig, majd kimenekült.

Igy maradtam egyedül a partközeli sekélyesben és boldogan pancsoltam késő délutánig.

Csodás, gondtalan napunk végén kimerülten, fáradtan - és lázasan vonatuztunk haza Pestre.

A gyönyörű, de igencsak harapós napsütés megtette a magáét. Estére anyámmal ketten harmincnyolc fokon felüli lázzal küszködtünk. Máskor szinte betegesen fehér bőrünk vörösre sült. Még az ágyban forgolódás is fájdalmas lett a következő napokban. Apukámat kicsit barnább bőrszíne mentette meg a leégéstől.

Ezzel a tapasztalattal gazdagodva vágtunk bele következő év nyarán kéthetes balatoni nyaralásunkba.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!